Véső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Famegmunkáló acélvéső.

A véső acélból vagy vasból készített vágószerszám, melyet különböző alakban készítenek, és amelyet puszta kézzel való nyomás vagy kalapáccsal - vagy más eszközzel - való ütés segítségével használnak szilárd anyagok - érc, , fa - megmunkálására, faragására vagy vágására.

Két részből áll: a nyélből, mely többnyire fából készül; és egy éles pengéből, melynek nagysága és alakja a véső rendeltetése szerint más és más és így neve is. Van kő-, fa-, lapos, félholdvéső stb.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 8000-ben már léteztek a mai modern vésők kovakőből készített előfutárai; az egyiptomiak réz-, később bronzvésőkkel munkálták meg a fát és a puha követ. Az ókori egyiptomiak vésői hasonlóak voltak a mai kőfaragók által használt szerszámokkal: nem volt markolatuk, pengéjük pedig kétszántú volt.

A görögök és rómaiak szerszámai már kovácsoltvasból készültek. A középkor végén a vésők elérték a napjainkban is ismert felépítésüket. A véső mint szimbólum, az újkorban a szabadkőművesek jelvényévé vált.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A véső két fő részből áll: pengéből és nyélből (markolat). A nyél eredeti célja a fém takarékosabb felhasználása volt.

A markolat és a penge összekötésének két módja terjedt el: az egyik a markolattüskés rögzítés, ilyenkor a kifúrt nyelet ráütik a penge szögletes markolattüskéjére. Az egyesítés másik módja a markolathüvelyes rögzítés. Ilyenkor a penge markolatfelöli végére kúpos üreget kovácsolnak, ebbe ütik bele a kúposra faragott végű markolatot.

Azokat a vésőket, amelyeket kalapáccsal vagy más szerszámmal ütnek, használat közben komoly terhelést kapnak. Az ilyen vésőkön a markolattüske fölött gyámot alakítanak ki, amelyre a markolat feltámaszkodik. Ennek az a célja, hogy a markolat az ütések hatására nehogy lecsússzék a pengén és széthasadjon.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Famegmunkálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csaplyukvéső – mély csaplyukak kimunkálására szolgál, erőteljes felépítésű, kibírja a kalapáccsal vagy bunkóval rá mért ütéseket is.
  • Laposvéső – a leggyakrabban használt vésőféle. Illesztő és tisztító munkákra használják, de az erősebb felépítésűek alkalmasak lyukvésési munkákra is. A laposvésőknek általában pengéje és gyűrűzetlen nyele is hosszabb az általános célra készítettekénél.
  • Mintakészítő véső – Illesztő munkákra szolgál. A penge megtört nyaka lehetővé teszi a munkavégzést olyan helyeken is, ahol a laposvésők nyele megakadályozná azt.
  • Pántvéső – Napjaikban már nem használják, egykor a hagyományos tollas ajtópántok pánthelyeinek kimunkálására volt használatos.
  • Sarkalatvéső – Illesztő munkákra, csaplyukak tisztítására szolgálnak. A sarkalatvésők illesztőszerszámok, melyeket soha nem ütnek kalapáccsal vagy bunkóval.
  • Kanálvéső – Vájáshoz, üregkészítéshez használják. Leggyakoribb változatai a gyűrű és félgyűrű élformájú vésők, a hosszú pengéjű üregelő vésők és változatos ívű, üthető horonyvésők.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]