„Triceratops” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TobeBot (vitalap | szerkesztései)
21 054 szerkesztés
a Bot: következő módosítása: ca:Triceratop
Frissítve az angol nyelvű változat alapján.
1. sor: 1. sor:
{{Taxobox
{{Taxobox
| name = ''Triceratops''
| name = ''Triceratops''
| status = FO
| fossil_range = Késő [[Kréta (kor)|kréta]]
| fossil_range = [[késő kréta]]
| image =Triceratops BW.jpg
| image_caption = ''Triceratops''
| image = Triceratops BW.jpg
| image_caption = A ''Triceratops horridus'' rekonstrukciója
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
| phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
| subphylum = [[Gerincesek]] ''(Vertebrata)''
| classis = [[Sauropsida]]
| superordo = [[Dinoszaurusz]]ok ''(Dinosauria)''
| classis = [[Hüllők]] ''(Reptilia'' vagy ''Sauropsida)''
| superordo = [[Dinoszauruszok]] ''(Dinosauria)''
| ordo = [[Ornithischia]]
| ordo = †[[Madármedencéjűek]] ''(Ornithischia)''
| subordo = [[Marginocephalia]]
| infraordo = [[Ceratopsia]]
| subordo = †[[Cerapoda]]
| familia = [[Ceratopsidae]]
| infraordo = †[[Ceratopsia]]
| subfamilia = [[Ceratopsinae]]
| familia = †[[Ceratopsidae]]
| subfamilia = †[[Ceratopsidae|Ceratopsinae]]
| genus = '''''Triceratops'''''
| genus = †'''''Triceratops'''''
| genus_authority = [[Othniel Charles Marsh|Marsh]], [[1889]]
| genus_authority = [[Othniel Charles Marsh|Marsh]], 1889
| subdivision_ranks = [[Faj]]ok
| subdivision =
* ''T. horridus'' <small>Marsh, 1889 ([[Típusfaj|típus]])</small>
* ''T. prorsus'' <small>Marsh, 1890</small>
| synonyms =
* ''Sterrholophus'' <small>Marsh, 1891</small>
* ''[[Claorhynchus]]''? <small>[[Edward Drinker Cope|Cope]], 1892</small>
* ''Ugrosaurus'' <small>Cobabe & Fastovsky, 1987</small>
| wikispecies = Triceratops
| wikicommons = Category:Triceratops
}}
}}
A '''''Triceratops''''' (jelentése 'három szarv arc', az [[ógörög nyelv|ógörög]] ''τρι- / tri'' 'három', ''κέρας / kérasz'' 'szarv' és ''ωψ / -opsz'' 'arc' szavak összetételéből<ref>{{cite book|author=Liddell|coauthors=Scott|year=1980|title=Greek-English Lexicon, Abridged Edition|publisher=Oxford University Press|location=Oxford, UK|isbn=0-19-910207-4}}</ref>) a [[növényevő]] [[Ceratopsidae|ceratopsida]] [[dinoszauruszok]] egyik [[nem (rendszertan)|neme]], amely a [[késő kréta]] [[időszak (földtörténet)|időszak]] [[maastrichti (korszak)|maastrichti]] korszaka idején, körülbelül 68–65&nbsp;millió évvel ezelőtt élt [[Észak-Amerika]] területén. A [[kréta-tercier kihalási esemény]] előtt élt utolsó dinoszaurusznemek egyike volt.<ref>{{cite journal|author=Lehman T.M.|year=1987|title=Late Maastrichtian paleoenvironments and dinosaur biogeography in the Western Interior of North America|journal=Paleogeography, Paleoacclimatology and Paleoecology|volume=60|pages=290|doi=10.2307/2406631}}</ref> A nagy nyakfodorral és három [[szarv]]val rendelkező, [[quadrupedalizmus|négy lábon]] mozgó, a modern [[orrszarvúfélék|orrszarvúéhoz]] hasonló testű ''Triceratops'' az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Habár élőhelyén olyan [[ragadozó életmód|ragadozókkal]] osztozott, mint a félelmetes ''[[Tyrannosaurus]]'',<ref name=erickson1996>{{cite journal|last=Erickson|first=GM|coauthors=Olson KH|year=1996|title=Bite marks attributable to ''Tyrannosaurus rex'': preliminary description and implications|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=16|issue=1|pages=175–178}}</ref> nem tisztázott, hogy a filmekben, a gyermekeknek szóló dinoszaurusz könyvekben és a képregényekben látható harcok megvalósulhattak-e.


Eddig még nem fedeztek fel teljes ''Triceratops'' [[csontváz]]at,<ref name=Lambert93>{{cite book|title=The Ultimate Dinosaur Book|year=1993|author=Lambert, D.|pages=152–167|publisher=Dorling Kindersley, New York|isbn=1-56458-304-X}}</ref> azonban az állat jól ismert a számos részleges [[fosszília]] alapján, melyeket a nem felfedezése, 1887 óta találtak. A nyakfodor és a három feltűnő arcszarv funkciója sok vitát váltott ki. A hagyományos elképzelés szerint a ragadozókkal szembeni védekezés eszközei voltak, az újabb elméletek azonban azt állítják, hogy inkább az udvarlás során és a dominancia kimutatásában játszottak szerepet, a modern [[rénszarvas]]ok, [[havasi kecske|havasi kecskék]] és [[Dynastinae|óriásbogarak]] agancsaihoz vagy szarvaihoz hasonlóan.<ref name=Dodhorned>{{cite book|title=The Horned Dinosaurs|year=1996|author=Dodson, P.|publisher=Princeton University Press, Princeton, New Jersey|isbn=0-691-02882-6}}</ref>
A [[késő kréta]] [[Kor (földtörténet)|kor]] tülkös [[dinoszaurusz]]ai között a ''Triceratops'' ("háromszarv-arcú") volt a legnagyobb testű, és bizonyos szempontból a legkülönösebb megjelenésű állat.


A ''Triceratops'' az egyik legjobban ismert ceratopsida, bár a nem csoporton belüli pontos elhelyezkedése vita tárgya az [[őslénytan|őslénykutatók]] között. Két [[faj]]át, a ''T. horridust'' és a ''T. prorsust'' tekintik érvényesnek, azonban több másikat is elneveztek.
A késő kréta [[Maastrichti (korszak)|maastrichti korszakának]] idején élt: mintegy 68 millió évvel ezelőtt ([[mya]]) jelent meg és 65 mya halt ki. Egyike volt az utolsóként megjelent dinoszaurusz [[Nem (rendszertan)|nemeknek]] a [[kréta-tercier kihalási esemény]] előtt.


==Anatómia==
Teljes csontváza mind a mai napig nem került elő, de tömérdek koponya-, tülök- és fogmaradvány azt mutatja, hogy korának egyik leggyakoribb dinoszaurusza volt.
[[Fájl:T-rex ve triceratops.svg|bélyegkép|balra|A ''Triceratops'', a ''Tyrannosaurus'' és az ember méretének összehasonlítása]]
[[Fájl:Triceratops Skeleton Senckenberg 2.jpg|bélyegkép|260px|A ''Triceratops'' Senckenberg Múzeumban őrzött csonváza oldalnézetből]]
A ''Triceratops'' becsült hossza 7,9–9,0&nbsp;[[méter]], magassága 2,9–3&nbsp;méter,<ref name=dinodict>{{cite web|url=http://www.dinodictionary.com/dinos_tpg2.asp|work=DinoDictionary.com|title=T Dinosaurs Page 2|accessdate=20090907}}</ref><ref name=nhm>{{cite web|url=http://internt.nhm.ac.uk/jdsml/nature-online/dino-directory/detail.dsml?Genus=Triceratops|title=Triceratops in The Natural History Museum's Dino Directory|accessdate=20090907}}</ref> a tömege pedig 6,1–12,0&nbsp;[[tonna]].<ref name=Alexander>{{cite journal|last=Alexander|first=R.M.|year=1985|title=Mechanics of posture and gait of some large dinosaurs|journal=Zoological Journal of the Linnean Society|volume=83|pages=1–25}}</ref> A legegyedibb jellemzője a nagy méretű [[koponya]], ami a szárazföldi állatok között a legnagyobbak közé tartozik. Elérhette a 2&nbsp;méteres hosszúságot is,<ref name=Dodhorned/> vagyis nagyjából az állat hosszának egyharmadát.<ref name=Lambert93/> Az orrán, az orrlyukai mögött egy szarvat viselt, a szemei felett pedig még egy párat, melyek nagyjából 1&nbsp;méteresre nőttek meg. A koponya hátsó részéhez egy aránylag rövid, csont nyakfodor tartozott. A többi nyakfodros dinoszaurusznál ezen a testrészen nagy nyílások (''fenestrae''-k) helyezkedtek el, a ''Triceratopsé'' azonban tömör volt.


A ''Triceratops'' fajok robusztus testtel, erős, öt patában végződő hátsó és rövid, négy patában végződő mellső lábakkal rendelkeztek.<ref name=Dino2/> Bár nyilvánvalóan négy lábon jártak, a testhelyzetük hosszú időn át vita tárgya volt. Az őslénykutatók eredetileg úgy gondolták, hogy a mellső lábak terpeszben álltak a mellkas alatt, hogy jobban meg tudják tartani a fej súlyát.<ref name=Dodhorned/> Ez a testhelyzet látható Charles R. Knight és Rudolph F. Zallinger festményein is. A ceratopsia dinoszauruszoktól származó nyomfosszíliák és az újabb keletű (fizikai és digitális) csontváz rekonstrukciók azonban megmutatták, hogy a ''Triceratops'' a terpesztett és a teljesen felegyenesedett közti átmeneti helyzetben, a könyökeit kissé kifelé tartva, nagyjából felegyenesedve (a modern orrszarvúkhoz hasonlóan) állt a szokványos mozgás során.<ref name=CP01>{{cite journal|last=Christiansen|first=P.|coauthors=Paul, G.S.|year=2001|title=Limb bone scaling, limb proportions, and bone strength in neoceratopsian dinosaurs|journal=Gaia|volume=16|pages=13–29}}</ref><ref name=CSJA01>{{cite journal|last=Chapman|first=R.E.|coauthors=Snyder, R.A., Jabo, S., and Andersen, A.|year=2001|title=On a new posture for the horned dinosaur ''Triceratops''|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=21 (Supplement to Number 3), Abstracts of Papers, 61st Annual Meeting|pages=39A–40A}}</ref> Ez a következtetés nem zárja ki, hogy terpesztett helyzetet vett fel az összetűzések vagy a táplálkozás közben.{{forr|2009 áprilisából}}
==Testfelépítés==
Hossza elérte a 9, magassága az 5,5 m-t. Akár 6-10 tonnát is nyomhatott. A legnagyobb Ceratopsia, amelynek csőrszerű szájvége és fogazata a növények felaprításához és összezúzásához idomult. Feltehetően [[cikász]]okat, [[páfrány]]okat és [[pálma (növény)|pálma]]leveleket fogyasztott. A hatalmas tülkök, amelyek az [[orrszarvú]]hoz hasonló kinézetűvé tették, valószínűleg a védekezésben játszottak szerepet, és súlyos sebeket ejthettek a támadón. A koponyája hátulján található csontgallér, ami legtöbb rokonáéval szemben tömör volt, feltehetőleg szintén védekezésre szolgált.


==Lelőhely==
==Osztályozás==
[[Fájl:Triceratops2.png|bélyegkép|balra|A ''Triceratops'' koponyája, szarvai és nyakfodra az [[Oxfordi Egyetem]] Természetrajzi Múzeumában]]
A ''Triceratops'' leletei [[Észak-Amerika]] számos helyéről kerültek elő, így [[Alberta (tartomány)|Alberta]], [[Colorado]], [[Montana]], [[Saskatchewan]], [[Dél-Dakota]] és [[Wyoming]] államokból. Vastag koponyája viszonylag könnyen fosszilizálódott.
A ''Triceratops'' a nagy méretű észak-amerikai [[ceratopsia]] dinoszauruszok csoportja, a [[Ceratopsidae]] [[család (rendszertan)|család]] legismertebb tagja. A ''Triceratops'' ceratopsiák közti pontos elhelyezkedése éveken át vitatott volt. A zavart a rövid, tömör (a [[centrosaurinae|centrosaurinákéhoz]] hasonló) nyakfodor és a hosszú (a [[ceratopsidae|ceratopsinákra]] jellemző) szemöldökszarvak okozták. A szarvas dinoszauruszokról szóló első áttekintésben R. S. Lull azt feltételezte, hogy két, a ''[[Monoclonius]]'' és a ''[[Centrosaurus]]'', illetve a ''[[Ceratops]]'' és a ''[[Torosaurus]]'' által képviselt fejlődési vonal vezetett el a ''Triceratopshoz'', melyek közül az utóbbi csoport mai értelmezése tette ezt a nemet centrosaurinává.<ref name=HML07>{{cite book|last=Hatcher|first=J. B.|coauthors=Marsh, O. C. and Lull, R. S.|year=1907|title=he Ceratopsia|publisher=Government Printing Office|location=Washington, D.C.|isbn=0405127138}}</ref> A későbbi áttekintések támogatták ezt a nézetet, hivatalosan hosszú nyakfodrúként írva le a Chasmosaurinae alcsaládot, és rövid nyakfodrúként jellemezve a Centrosaurinae alcsaládot (belevéve a ''Triceratopsot'' is).<ref name=LL15>{{cite journal|last=Lambe|first=L.M.|year=1915|title=On ''Eoceratops canadensis'', gen. nov., with remarks on other genera of Cretaceous horned dinosaurs|journal=Canada Department of Mines Geological Survey Museum Bulletin|volume=12|pages=1–49}}</ref><ref name=RSL33>{{cite journal|last=Lull|first=R. S.|year=1933|title=A revision of the Ceratopsia or horned dinosaurs|journal=Memoirs of the Peabody Museum of Natural History|volume=3|issue=3|pages=1–175}}</ref>
{{csonk-dátum|csonk-bio|2006 szeptemberéből}}

1949-ben C. M. Sternberg volt az első, aki megkérdőjelezte ezt az elképzelést, mivel úgy vélte, hogy a ''Triceratops'' a koponya és szarv jellegzetességei alapján közelebbi rokonságban állt az ''[[Arrhinoceratops]]szal'' és a ''[[Chasmosaurus]]szal'', azaz a chasmosaurinákkal (későbbi nevükön ceratopsinákkal).<ref name=CMS49>{{cite journal|last=Sternberg|first=C. M.|year=1949|title=The Edmonton fauna and description of a new ''Triceratops'' from the Upper Edmonton member; phylogeny of the Ceratopsidae|journal=National Museum of Canada Bulletin|volume=113|pages=33–46}}</ref> [[John Ostrom]]<ref>{{cite journal|last=Ostrom|first=J. H.|year=1966|title=Functional morphology and evolution of the ceratopsian dinosaurs|journal=Evolution|volume=20|pages=220–227}}</ref> és később David Norman azonban figyelmen kívül hagyták a véleményét és a ''Triceratopsot'' a Centrosaurinae alcsaládban helyezték el.<ref>{{cite book|last=Norman|first=David|title=The Illustrated Encyclopaedia of Dinosaurs|year=1985|publisher=Salamander Books|location=London|isbn=0-517-468905}}</ref>

A további felfedezések és elemzések megerősítették Sternberg nézetét a ''Triceratops'' helyzetével kapcsolatban, T. M. Lehman pedig 1990-ben újradefiniálta mindkét alcsaládot, és ezt az állatot, különböző morfológiai jellemzői alapján chasmosaurinaként (ceratopsinaként) sorolta be. A ''Triceratops'', egyetlen jellemzőjétől, a rövid nyakfodortól eltekintve jól illik a ceratopsinák közé.<ref name=TML90>{{cite book|last=Lehman|first=T. M.|year=1990|chapter=The ceratopsian subfamily Chasmosaurinae: sexual dimorphism and systematics|editors=Carpenter, K., and Currie, P. J.|title=Dinosaur Systematics: Perspectives and Approaches|publisher=Cambridge University Press|location=Cambridge|pages=211–229|isbn=0-521-36672-0}}</ref> A Peter Dodson által végzett későbbi kutatás egy 1990-es [[kladisztika]]i elemzés,<ref>{{cite book|last=Dodson|first=P.|coauthors=and Currie, P. J.|year=1990|chapter=Neoceratopsia|editors=Weishampel, D. B., Dodson, P., & Osmólska, H.|title=The Dinosauria|publisher=University of California Press|location=Berkeley|pages=593–618|isbn=0-520-06727-4}}</ref> valamint egy 1993-as RFTA (Resistant-Fit Theta-Rho Analysis, a koponyák alakjának hasonlóságát szisztematikusan lemérő morfometriai technika) tanulmány<ref>{{cite journal|last=Dodson|first=P.|year=1993|title=Comparative Craniology of the Ceratopsia|journal=American Journal of Science|volume=293|pages=200–234|url=http://earth.geology.yale.edu/~ajs/1993/11.1993.07Dodson.pdf|format=PDF|accessdate=20090907}}</ref> felhasználásával megerősítette, hogy a ''Triceratops'' a Ceratopsinae alcsaládba tartozik.

===Filogenetikus rendszertan===
A [[filogenetikus rendszertan]]ban a nemet referencia pontként használják a Dinosauria csoport definiálásához; dinoszauruszoknak nevezik a ''Triceratops'' és a [[Neornithes]] alosztály (azaz a modern [[madarak]]) legújabb közös ősét, és annak valamennyi leszármazottját.<ref>{{cite journal|last=Gauthier|first=J. A.|year=1986|title=Saurischian monophyly and the origin of birds. The Origin of Birds and the Evolution of Flight|editor=K. Padian|journal=Memoirs of the California Academy of Sciences|volume=8|pages=1–55}}</ref> Továbbá [[madármedencéjűek|madármedencéjű]] (Ornithischia) dinoszauruszoknak nevezik az összes olyan dinoszauruszt, amelynek újabb keletű közös őse van a ''Triceratopsszal'', mint a modern madarakkal.<ref>{{cite journal|last=Sereno|first=P. C.|year=1998|title=A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria|journal=Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen|volume=210|issue=1|pages=41–83}}</ref>

===Eredet===
[[Fájl:Laramie-skull.jpg|bélyegkép|balra|Egy ''Triceratops'' koponya, melyet a kelet-coloradói Laramie Formációban fedeztek fel. A formáció kora alapján ez lehet a legkorábbi ismert ''Triceratops'']]
A ''Triceratops'' eredete sok éven át nagyon bizonytalan volt. [[Henry Fairfield Osborn]] 1922-ben az újonnan felfedezett ''[[Protoceratops]]ban'' látta az állat ősét,<ref>{{cite book|last=Dodson|first=P.|year=1996|title=The Horned Dinosaurs|publisher=Princeton University Press|location=Princeton, New Jersey|pages=244|isbn=0-691-02882-6}}</ref> de évtizedekkel azelőtt elhunyt, mielőtt a további leletek napvilágra kerültek volna. Több, mint fél évszázaddal később azonban több, a ''Triceratops'' őseivel rokonságban álló dinoszaurusz maradványa is felbukkant. Az 1990-es évek második felében megtalált ''[[Zuniceratops]]'' a legkorábbi ismert, szemöldökszarvakkal rendelkező ceratopsia, a 2005-ös ''[[Yinlong]]'', pedig az első [[jura (időszak)|jura]] időszaki ceratopsiaként vált ismertté.

Ezek az új felfedezések fontosak a szarvas dinoszauruszok eredetének felvázolásában, és arra utalnak, hogy a csoport a jura időszaki [[Ázsia|Ázsiából]] származik, illetve, hogy az igazi szarvas dinoszauruszok a késő kréta időszak kezdetén, Észak-Amerikában jelentek meg.<ref name=Dino2>{{cite book|last=Dodson|first=P.|coauthors=Forster, C. A, and Sampson, S. D.|year=2004|chapter=''Ceratopsidae''|editors=Weishampel, D. B., Dodson, P., and Osmólska, H.|title=The Dinosauria|edition=second edition|publisher=University of California Press|location=Berkeley|pages=494–513|isbn=0-520-24209-2}}</ref> Ahogy a ''Triceratops'' egyre inkább a hosszú nyakfodrú Ceratopsinae alcsalád tagjának tűnik, annál valószínűbb, hogy az őse az 5 millió évvel korábban élt ''Chasmosaurusra'' hasonlított.
{{-}}
==Felfedezés és fajok==
[[Fájl:Triceratopsskull.jpg|bélyegkép|Egy Othniel Marsh által 1896-ban megjelentetett kép a ''Triceratops prorsus'' koponyájáról]]
[[Fájl:Triceratops prorsus old.jpg|bélyegkép|O.C. Marsh, 1913-as ''Triceratops prorsus'' csontváz rekonstrukciója]]
Az elsőként elnevezett ''Triceratops'' példány egy pár szemöldök szarvval ellátott koponyatetőből állt, melyre a [[Colorado|coloradói]] [[Denver]] közelében találtak rá 1887 tavaszán.<ref name=KC06>{{cite book|last=Carpenter|first=K.|year=2006|editors=Carpenter, K.|title=Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs|publisher=Indiana University Press|location=Bloomington and Indianapolis|pages=349–364|isbn=0-253-34817-X|url=https://scientists.dmns.org/sites/kencarpenter/PDFs%20of%20publications/Balticornis.pdf|format=PDF|accessdate=20090907}}</ref> A fosszíliát elküldték [[Othniel Charles Marsh]]-nak, aki azt hitte, hogy egy [[pliocén]] időszaki formációból származik, és, hogy a lelet egy nagy méretű, szokatlan [[bölény]]hez tartozik, melynek a ''Bison alticornis'' nevet adta.<ref name=KC06/><ref name=OCM87>{{cite journal|last=Marsh|first=O.C.|year=1887|title=Notice of new fossil mammals|journal=American Journal of Science|volume=34|pages=323–331}}</ref> A következő évben jött rá, hogy léteztek szarvas dinoszauruszok, amit a töredékes maradványok alapján ismert ''Ceratopsról'' szóló publikáció is igazol,<ref name=OCM88>{{cite journal|last=Marsh|first=O.C.|year=1888|title=A new family of horned Dinosauria, from the Cretaceous|journal=American Journal of Science|volume=36|pages=477–478}}</ref> de még ezután is úgy gondolta, hogy a ''B. alticornis'' egy pliocén [[emlősök|emlős]] volt. A harmadik és jóval teljesebb koponya megtalálása után azonban megváltozott a véleménye. A John Bell Hatcher által 1888-ban, a Lance Formációból, Wyomingból begyűjtött egyedről először a ''Ceratops'' újabb példányaként készült leírás.<ref name=OCM89a>{{cite journal|last=Marsh|first=O.C.|year=1889a|title=Notice of new American Dinosauria|journal=American Journal of Science|volume=37|pages=331–336}}</ref> A felismerés után azonban Marsh megváltoztatta a véleményét, és a lelet számára létrehozta a ''Triceratops'' nevet, elfogadva, hogy a ''Bison alticornis'' a ''Ceratops'' egy másik faja<ref name=OCM89b>{{cite journal|last=Marsh|first=O.C.|year=1889b|title=Notice of gigantic horned Dinosauria from the Cretaceous|journal=American Journal of Science|volume=38|pages=173–175}}</ref> (később a ''Triceratopshoz'' kapcsolta<ref name=HML07/>). Az állat koponyájának robusztus felépítése sok példány fosszilizációját biztosította, lehetővé téve a különböző fajok és egyedek tanulmányozását. A ''Triceratops'' maradványait ezután az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] [[Montana]] és [[Dél-Dakota]] államaiban, valamint a [[kanada]]i [[Saskatchewan]] és [[Alberta (tartomány)|Alberta]] tartományokban is megtalálták.

===Fajok száma===
A ''Triceratops'' leírása utáni első évtizedben különböző koponyák kerültek elő, melyek között voltak kisebbek és nagyobbak is az eredeti, Marsh által ''T. horridusnak'' nevezett ''Triceratopsénál'' (a név a [[latin nyelv|latin]] ''horridus'' 'durva', 'ráncos', 'borzasztó' szóból származik, és a később idős egyedként azonosított típuspéldányhoz tartozó csontok durva felületére utal). Ez a változatosság nem meglepő, mivel a különböző korú és nemű ''Triceratopsok'' koponyái háromdimenziós tárgyak, melyek különböző mértékű és irányú nyomásnak voltak kitéve a fosszilizálódás során.<ref name=Dodhorned/> A felfedezők a leletek alapján különféle fajokat hoztak létre (lásd lentebb) és többféle filogenetikai mintát dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy ezek hogyan kötődnek egymáshoz.

[[Fájl:Triceratops Science Museum MN.JPG|balra|bélyegkép|A ''Triceratops prorsus'' Minnesotai Tudományos Múzeum (Science Museum of Minnesota)]]
Lull, amikor először próbálta értelmezni a fajokat, két csoportot talált, de azt nem fogalmazta meg, hogy mi a különbség a kettő között: az egyikbe a ''T. horridus'', a ''T. prorsus'', és a ''T. brevicornus''; a másikba pedig a ''T. elatus'' és a ''T. calicornis'' tartozik. Két faj (a ''T. serratus'' és a ''T. flabellatus'') nem tartozik egyik csoportba sem.<ref name=HML07/>

1933-ban, és az összes ismert ceratopsiáról szóló 1907-es, mérföldkőnek számító Hatcher-Marsh-Lull-féle monográfia áttekintésében megtartotta a két csoportot és a két különálló fajt, egy harmadik, a ''T. obtusus'' és a ''T. hatcheri'' által képviselt, nagyon kis orrszarv jellemezte fejlődési vonallal együtt.<ref name=RSL33/> A ''T. horridus''-''T. prorsus''-''T. brevicornus'' jelenleg a legkonzervatívabbnak számító fejlődési vonal, növekvő koponyával és csökkenő orrszarv mérettel, a ''T. elatus''-''T. calicornis'' fejlődési vonalat pedig a kis orrszarv mellett nagy szemöldökszarv jellemzi.<ref name=RSL33/> C. M. Sternberg módosította az elméletet a ''T. eurycephalus'' hozzáadásával, és kijelentette, hogy ez a faj kapcsolatot képez a második és a harmadik fejlődési vonal között, melyek közelebb állnak egymáshoz, mint a ''T. horridus'' által képviselt vonalhoz.<ref name=CMS49/> Az 1980-as és 1990-es évek nagyobb tanulmányai ezt a mintát követték.

[[Fájl:Triceratops AMNH 01.jpg|jobbra|bélyegkép|A ''Triceratops horridus'' csontváza a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeumban]]
Idővel azonban az az elmélet, ami szerint a különböző koponyák egyedi változatosságot képviselnek egy (vagy két) fajon belül, egyre népszerűbbé vált. 1986-ban John Ostrom és Peter Wellnhofer megjelentetett egy cikket, amiben azt állították, hogy csak egyetlen faj létezett, a ''Triceratops horridus''.<ref>{{cite journal|last=Ostrom|first=J. H.|coauthors=Wellnhofer, P.|year=1986|title=The Munich specimen of ''Triceratops'' with a revision of the genus|journal=Zitteliana|volume=14|pages=111–158}}</ref> Magyarázatuk részét képezte, hogy a nagy méretű állatoknak egy területen általában csak egy vagy két faja volt (modern példa erre az [[elefántfélék|afrikai elefánt]] és a [[zsiráf]]). Felfedezésüket Lehman kiegészítette a Lull-Sternberg-féle fejlődési vonalak és a [[nemi kétalakúság]] kombinációjával, kijelentve, hogy a ''T. horridus''-''T. prorsus''-''T. brevicornus'' fejlődési vonal nőstényekből, a ''T. calicornus''-''T. elatus'' fejlődési vonal hímekből, a ''T. obtusus''-''T. hatcheri'' fejlődési vonal pedig beteg idős hímekből állt.<ref name=TML90/> Indoklása szerint a hímeknek magasabb teste, egyenesebb szarvai és hosszabb koponyája volt, a nőstényeknek pedig kisebb koponyája és rövidebb, előre hajló szarvai.

Ezeket a megállapításokat néhány évvel később Catherine Forster megkérdőjelezte, mikor alaposabban újraelemezte a ''Triceratops'' leletanyagot, és kijelentette, hogy a maradványok két fajra oszthatók fel, a ''T. horridusra'' és a ''T. prorsusra'', viszont a ''T.'' (jelenleg ''[[Nedoceratops]]'') ''hatcheri'' koponyája eléggé eltért ahhoz, hogy önálló nembe sorolják be.<ref>{{cite journal|last=Forster|first=C.A.|year=1996|title=Species resolution in ''Triceratops'': cladistic and morphometric approaches|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=16|issue=2|pages=259–270}}</ref> Úgy találta, hogy a ''T. horridus'' és néhány másik faj összetartozott, a ''T. prorsus'' és a ''T. brevicornus'' pedig különállt, és mivel az első csoportban sokkal több példány volt, úgy ítélte meg, hogy a két csoport két fajt képez. Lehetséges még az a magyarázat is, hogy egyetlen olyan fajról van szó, amire jellemző a nemi kétalakúság.<ref name=Dodhorned/><ref name=TML98>{{cite journal|last=Lehman|first=T. M.|year=1998|title=A gigantic skull and skeleton of the horned dinosaur ''Pentaceratops sternbergi'' from New Mexico|journal=Journal of Paleontology|volume=72|issue=5|pages=894–906}}</ref>

===Érvényes fajok===
*''T. horridus'' <small>(Marsh, 1889) (eredetileg ''Ceratops'')</small> ([[típusfaj]])
*''T. prorsus'' <small>(Marsh, 1890)</small>

===Kétséges fajok===
Az alábbi fajok ''[[nomen dubium]]nak'' (kétséges névnek) számítanak, és olyan maradványokon alapulnak, amik túl rossz állapotúak vagy hiányosak egy meglevő ''Triceratops'' faj kiválasztásához.

*''T. albertensis'' <small>([[Charles Mortram Sternberg|C. M. Sternberg]], 1949)</small>
*''T. alticornis'' <small>([[Othniel Charles Marsh|Marsh]], 1887 (eredetileg ''[[Bölény|Bison]]''))</small>
*''T. eurycephalus'' <small>([[Erich Maren Schlaikjer|Schlaikjer]], 1935)</small>
*''T. galeus'' <small>(Marsh, 1889)</small>
*''T. ingens'' <small>([[R. S. Lull|Lull]], 1915)</small>
*''T. maximus'' <small>([[Barnum Brown|Brown]], 1933)</small>
*''T. sulcatus'' <small>(Marsh, 1890)</small>

===Téves nevek===
*''T. brevicornus'' <small>(Hatcher, 1905)</small> (=''T. prorsus'')
*''T. calicornus'' <small>(Marsh, 1898)</small> (=''T. horridus'')
*''T. elatus'' <small>(Marsh, 1891)</small> (=''T. horridus'')
*''T. flabellatus'' <small>(Marsh, 1889)</small> (=''T. horridus'')
*''T. hatcheri'' <small>(Lull, 1907)</small> (=''Diceratus hatcheri'')
*''T. mortuarius'' <small>([[Edward Drinker Cope|Cope]], 1874)</small> (''nomen dubium''; eredetileg ''[[Polyonax]]''; =''Polyonax mortuarius'')
*''T. obtusus'' <small>(Marsh, 1898)</small> (=''T. horridus'')
*''T. serratus'' <small>(Marsh, 1890)</small> (=''T. horridus'')
*''T. sylvestris'' <small>(Cope, 1872)</small> (''nomen dubium''; eredetileg ''[[Agathaumas|Agathaumas sylvestris]]'')

==Ősbiológia==
[[Fájl:Pasta - triceratops brain.jpg|bélyegkép|Egy 1905-ben készült ábra, amin sötét foltként jelölve a ''Triceratops'' (felül) és a ''Trachodon'' (alul) aránylag kis, nagyjából ököl méretű agya látható]]
Bár a ''Triceratopsot'' gyakran ábrázolják csordában élő állatként, jelenleg kevés bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy csoportokban élt. Miközben több más szarvas dinoszaurusszal kapcsolatban két, több száz vagy több ezer egyed maradványait őrző csontmeder vált ismertté, eddig csak egyetlen, főként a ''Triceratopshoz'' kapcsolódó csontmedret dokumentáltak: egy délkelet-montanai lelőhelyről három fiatal példány fosszíliája került elő. Fontos lehet, hogy csak kifejletlen állatok maradványait találták meg.<ref name=JCMetal09>{{cite journal|last=Mathews|first=Joshua C.|coauthors=Brusatte, Stephen L.; Williams, Scott A.; and Henderson, Michael D.|year=2009|title=The first ''Triceratops'' bonebed and its implications for gregarious behavior|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=29|issue=1|pages=286–290}}</ref>

Sok éven át csak magányos ''Triceratops'' leletek bukkantak fel.<ref name=JCMetal09/> Ezek a maradványok viszont nagyon gyakoriak; például Bruce Erickson, a Minnesotai Tudományos Múzeum (Science Museum of Minnesota) őslénykutatója 200, a montanai Hell Creek Formációból származó ''T. prorsus'' példányról számolt be.<ref>{{cite journal|last=Erickson|first=B.R.|year=1966|title=Mounted skeleton of ''Triceratops prorsus'' in the Science Museum|journal=Scientific Publications of the Science Museum|volume=1|pages=1–16}}</ref> Ehhez hasonlóan Barnum Brown 500 koponyáról adott hírt.<ref>{{cite book|last=Dodson|first=P.|year=1996|title=The Horned Dinosaurs|publisher=Princeton University Press|location=Princeton, New Jersey|pages=79|isbn=0-691-02882-6}}</ref> Mivel a fogai, szarvtöredékei, nyakfodor darabjai és más koponyarészei gyakori fosszíliák a Lance Formáció késő maastrichti korszakhoz tartozó, 68–65 millió éves kőzeteiben, a ''Triceratopsot'' az időszak domináns növényevői között, illetve leginkább domináns növényevőjeként tartják számon. 1986-ban [[Robert T. Bakker]] úgy becsülte, hogy a nagy, kréta időszak végén élt dinoszaurusz fauna 5/6-od részét tették ki.<ref name=RTB86a>{{cite book|last=Bakker|first=R.T.|year=1986|title=The Dinosaur Heresies: New Theories Unlocking The Mystery of the Dinosaurs and Their Extinction|publisher=William Morrow|location=New York|pages=438|isbn=0140100555}}</ref> A többi állattól eltérően a ''Triceratops'' koponya fosszíliái jóval gyakoribbak a koponya alatti csontváz részeinél, ami arra utal, hogy a koponya szokatlanul alkalmas volt a fosszilizálódásra.<ref name=KD94>{{cite book|last=Derstler|first=Kraig|year=1994|editor=Nelson, Gerald E. (ed.)|title=The Dinosaurs of Wyoming|series=Wyoming Geological Association Guidebook, 44th Annual Field Conference|chapter=Dinosaurs of the Lance Formation in eastern Wyoming|publisher=Wyoming Geological Association|pages=127–146}}</ref>

A ''Triceratops'' a kréta-tercier kihalási esemény előtti egyik legutolsó ceratopsianem volt. A rokonságába tartozó ''Nedoceratops'' és ''Torosaurus'', valamint a távolabbi rokonságába tarozó apró ''[[Leptoceratops]]'' mellette éltek, a kövületeik azonban jóval ritkábban kerülnek elő.<ref name=Dodhorned/>

===Fogazat és étrend===
A ''Triceratops'' növényevőként élt, és mivel a feje alacsonyan helyezkedett el, elsődleges tápláléka valószínűleg az aljnövényzet volt, azonban a szarvai, a [[csőr]]e és a tömege segítségével képes lehetett a magasabb növényeket is kidönteni.<ref name=Dino2/><ref>{{cite journal|last=Tait|first=J.|coauthors=Brown, B.|year=1928|title=How the Ceratopsia carried and used their head|journal=Transactions of the Royal Society of Canada|volume=22|pages=13–23}}</ref> Az [[állcsont]]ja egy mély, keskeny csőrben végződött, ami talán alkalmasabb volt a megragadásra és a tépésre, mint a rágásra.<ref name=Ostrom66>{{cite journal|author=Ostrom, J. H.|year=1966|title=Functional morphology and evolution of the ceratopsian dinosaurs|journal=Evolution|volume=20|issue=3|pages=290|doi=10.2307/2406631}}</ref>

A ''Triceratops'' fogai mindkét oldalon 36–40 oszlopot tartalmazó készletekben helyezkedtek el, az állat méretétől függően oszloponként 3–5 darab foggal.<ref name=Dino2/> Így ez a dinoszaurusz összesen 432–800 foggal rendelkezett, melyekből egyszerre csupán maroknyi volt használatban (a fogak cseréje folyamatosan történt, és egy teljes életen át tartott).<ref name=Dino2/> A fogak célja a függőleges, illetve közel függőleges irányú mozgással történő darabolás volt.<ref name=Dino2/> A ''Triceratops'' nagy mérete és magas fogszáma alapján nagy mennyiségű rostos növényi anyagot,<ref name=Dino2/> egyesek szerint [[pálmavirágúak|pálmákat]] és [[cikászok]]at,<ref>{{cite journal|last=Ostrom|first=J. H.|year=1964|title=A functional analysis of jaw mechanics in the dinosaur ''Triceratops''|journal=Postilla|publisher=Yale Peabody Museum|volume=88|pages=1–35}}</ref><ref>{{cite journal|last=Weishampel|first=D. B.|year=1984|title=Evolution of jaw mechanisms in ornithopod dinosaurs|journal=Advances in Anatomy, Embryology, and Cell Biology|volume=87|pages=1–110}}</ref> míg mások szerint síkságokon növő [[páfrányok]]at<ref>{{cite book|last=Coe|first=M. J.|coauthors=Dilcher, D. L., Farlow, J. O., Jarzen, D. M., and Russell, D. A.|year=1987|chapter=Dinosaurs and land plants|editors=Friis, E. M., Chaloner, W. G., and Crane, P. R.|title=The Origins of Angiosperms and their Biological Consequences|publisher=Cambridge University Press|pages=225–258|isbn=0-521-32357-6}}</ref> fogyasztott.

===A szarvak és a nyakfodor feladatai===
[[Fájl:Triceratops skull frills.jpg|bélyegkép|A ''Triceratops'' koponyája a nyakfodron levő epoccipialokkal (a nyakfodor hegyes csontjaival)]]
Sok elképzelés született a ''Triceratops'' fejdíszeinek céljait illetően. A két fő elmélet a harcban való használat, illetve a jelzés és udvarlás területére összpontosul, a kettő közül pedig jelenleg az utóbbi tűnik legvalószínűbb elsődleges célnak.<ref name=Dino2/>

A 20. század elején az amerikai őslénykutató, R. S. Lull kijelentette, hogy a ceratopsia dinoszauruszok nyakfodra izomtapadási pontként szolgált az állkapocs izmok számára, elősegítve a megnagyobbodásukat és a megerősödésüket.<ref>{{cite journal|last=Lull|first=R. S.|year=1908|title=The cranial musculature and the origin of the frill in the ceratopsian dinosaurs|journal=American Journal of Science|volume=4|issue=25|pages=387–399}}</ref> Ezt az elképzelést egyes későbbi szerzők éveken át támogatták, de a későbbi tanulmányok nem találtak bizonyítékot a nyakfodor csontok nagy izomtapadási pontjaira vonatkozóan.<ref name=Forster90>{{cite book|last=Forster|first=C. A.|year=1990|title=The cranial morphology and systematics of ''Triceratops'', with a preliminary analysis of ceratopsian phylogeny. Ph.D. Dissertation|publisher=University of Pennsylvania|location=Philadelphia|pages=227}}</ref>

A ''Triceratopsról'' sokáig azt gondolták, hogy valószínűleg a szarvai és a nyakfodra segítségével harcolt az olyan ragadozókkal, mint a ''[[Tyrannosaurus]]'', de az ötletet 1917-ben C. H. Sternberg, majd 70 évvel később Robert Bakker is vitatni kezdte.<ref>{{cite book|last=Sternberg|first=C. H.|year=1917|title=Hunting Dinosaurs in the Badlands of the Red Deer River, Alberta, Canada|publisher=Published by the author|location=San Diego, California|pages=261}}</ref><ref name=RTB86>{{cite book|last=Bakker|first=R. T.|year=1986|title=The Dinosaur Heresies: New Theories Unlocking The Mystery of the Dinosaurs and Their Extinction|publisher=William Morrow|location=New York|isbn=0140100555}}</ref> Egy ''Triceratops'' szemöldökszarván és squamosális csontján talált, részben begyógyult ''Tyrannosaurus'' fognyomok bizonyítékkal szolgálnak a két állat összecsapásaira; a megharapott szarv még el is tört, majd tovább növekedett. Az hogy melyik állat volt a támadó, nem állapítható meg.<ref name=JH08>{{cite book|last=Happ|first=John|coauthors=and Carpenter, Kenneth|chapter=An analysis of predator-prey behavior in a head-to-head encounter between ''Tyrannosaurus rex'' and ''Triceratops''|editors=Carpenter, Kenneth; and Larson, Peter E. (editors)|title=Tyrannosaurus rex, the Tyrant King (Life of the Past)|publisher=Indiana University Press|location=Bloomington|year=2008|pages=355–368|isbn=0-253-35087-5}}</ref> A ''Tyrannosaurusról'' ismert, hogy táplálkozott a ''Triceratopsszal''. Az erre utaló bizonyítékok között található egy fognyomokat viselő ''Triceratops'' [[csípőcsont]] és egy [[keresztcsont]] is.<ref name=erickson1996/>

A [[BBC]] 2005-ös, ''The Truth About Killer Dinosaurs'' (''Az igazság a gyilkos dinoszauruszokról'') című dokumentumfilmjében látható egy teszt a ''Triceratops'' nagy ragadozókkal, például a ''Tyrannosaurusszal'' szembeni védekezési lehetőségeivel kapcsolatban. Annak ellenőrzéséhez, hogy a ''Triceratops'' egy ma élő orrszarvúhoz hasonlóan megtámadhatott-e más dinoszauruszokat, egy ''Triceratops'' koponya modellt készítettek, amit 24&nbsp;[[A sebesség mértékegységei|km/h]]-s sebességgel nekivezettek egy darab mesterséges ''Tyrannosaurus'' bőrnek. A szemöldökszarvak áthatoltak a bőrön, az orrszarv és a csőr azonban nem, a koponya eleje pedig összetört. A következtetés alapján a ''Triceratops'' számára ezen a módon lehetetlen lett volna az önvédelem, ehelyett valószínűbb, hogy inkább állva várta a ragadozó támadását, és mikor az a közelébe ért, a szarvai segítségével próbálta megsebesíteni az állatot. A vizsgálati módszer azonban hibás volt. A koponyát egy acélkeretre rögzítették, ezért nem volt lehetősége a rugalmas gerinc és a test izmai által biztosított elmozdulásra vagy hátrahúzódásra. A ''Triceratops'' képtelen lett volna ilyen rugalmatlan módon futni és nekiütközni valaminek.<!--If you want to use this 'documentary' as evidence for a certain behaviour then don't leave out the flaws in the experiment. This particular paragraph uncritically uses this 'documentary' as evidence dspite the obvious flaws in the methodology. There is no counter claim against the 'findings' in this 'documentary' and thus can lead the reader to thinking this is an accurate conclusion, which given how it was conducted and the general method of the experiments, is not.-->

[[Fájl:Triceratops lesions.jpg|bélyegkép|balra|Példák a periostealis reakciójú csontokra a ''Triceratops'' egyes példányainál]]
A ragadozókkal való harc mellett a ''Triceratopsot'' gyakran mutatják be a fajtársaival szemben, szarvakkal vívott küzdelem közben. Bár a tanulmányok valószínűként mutatják be ezt a tevékenységet, kérdéses, hogy, ha a ma élő szarvas állatokra nem jellemző,<ref>{{cite journal|last=Farke|first=A. A.|year=2004|chapter=Horn Use|title=''Triceratops'' (Dinosauria: Ceratopsidae): Testing Behavioral Hypotheses Using Scale Models|journal=Palaeo-electronica|issue=1|url=http://palaeo-electronica.org/2004_1/horn/issue1_04.htm|accessdate=20090907}}</ref> akkor vajon tényleg tettek-e ilyesmit. Habár a ''Triceratops'' (és egyéb ceratopsida) koponyákon talált mélyedéseket, lyukakat, horzsolásokat és más sérüléseket gyakran a szarvak harc közben okozott sérüléseinek tulajdonítják, egy 2006-os tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy ezeket az elváltozásokat szarvakkal történt szúrás okozta (például sem fertőzésnek, sem gyógyulásnak nincs jele). Ehelyett nem kóros csontfelszívódást vagy ismeretlen csontbetegséget állapítottak meg okként.<ref name=TF06>{{cite book|last=Tanke|first=D. H.|coauthors=and Farke, A. A.|year=2006|chapter=Bone resorption, bone lesions, and extracranial fenestrae in ceratopsid dinosaurs: a preliminary assessment|editors=Carpenter, K.|title=Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs|publisher=Indiana University Press|location=Bloomington|pages=319–347|isbn=0-253-34817-X}}</ref> Egy 2009-es tanulmány azonban összehasonlította a koponyán levő horzsolások előfordulási arányát a ''Triceratops'' és a ''Centrosaurus'' esetében, és megállapította, hogy azok a ''Triceratopsnál'' egybevágnak a harchoz használt szarvakkal és a védekezéshez alkalmazkodott nyakfodorral, továbbá, hogy a ''Centrosaurus'' esetében az alacsonyabb sérülési arány azt jelezheti, hogy a koponyadísz inkább vizuális, mint fizikai célt szolgált, illetve, hogy a harc során az állatok a test más részeire összpontosítottak.<ref>{{cite journal|last=Farke|first=A.A.|coauthors=E.D.S. Wolff & D.H. Tanke|year=2009|chapter=Evidence of Combat|title=Triceratops|journal=PLoS ONE|volume=4|issue=1|pages=e4252|doi=10.1371/journal.pone.0004252}}</ref>

A nagy nyakfodor segíthetett a testfelület [[hőszabályzás]] érdekében történő megnövelésében,<ref>{{cite journal|author=Wheeler, P.E.|year=1978|title=Elaborate CNS cooling structures in large dinosaurs|journal=Nature|issue=275|pages=441–443|doi=10.1038/275441a0|volume=275}}</ref> ahogyan azt a ma élő elefántok fülei is teszik. Ehhez hasonló elmélet született a ''[[Stegosaurus]]'' lemezeivel kapcsolatban is,<ref>{{cite journal|author=Farlow, J. O., Thompson, C. V., and Rosner, D. E.|year=1976|title=Plates of the dinosaur ''Stegosaurus'': Forced convection heat loss fins?|journal=Science|volume=192|pages=1123|doi=10.1126/science.192.4244.1123|pmid=17748675}}</ref> de mindez önmagában nem elegendő a Ceratopsidae család tagjainál látható bizarr és túlzott elváltozások megmagyarázására.<ref name=Dino2/> Ez a megfigyelés nagy mértékben arra utal, hogy e testrészek elsődleges célja a jelzés lehetett.

[[Fájl:UCMP Triceratops right.JPG|balra|bélyegkép|Egy fiatal és egy felnőtt koponyája – az előbbi mérete nagyjából egy felnőtt emberi fejének felel meg]]
Az elmélet, amely szerint a nyakfodor a párzás során történő pózolásra szolgált, 1961-ből, L. S. Davitasvilitől származik.<ref name=Davitashvili61>{{cite book|title=The Theory of sexual selection|year=1961|author=Davitashvili L|publisher=Izdatel'stvo Akademii Nauk SSSR|page=538}}</ref> Ez az elképzelés idővel egyre elfogadottabbá vált.<ref name=TML90/><ref name=Forster90/> A bizonyíték, ami alapján a látható jelzés fontos volt az udvarlás vagy más társas viselkedés során, abból a tényből következik, hogy a szarvas dinoszauruszok arcdíszei feltűnően különböztek, így az egyes fajok nagy mértékben eltértek egymástól. A ma élő, szarvakkal és arcdíszekkel rendelkező állatok ilyen módon használják hasonló függelékeiket.<ref>{{cite journal|author=Farlow, J. O., and Dodson, P.|year=1975|title=The behavioral significance of frill and horn morphology in ceratopsian dinosaurs|journal=Evolution|volume=29|issue=2|pages=353–361|doi=10.2307/2407222}}</ref>
Egy újabb keletű, a legkisebb ''Triceratops'' koponyáról szóló tanulmány megállapította, hogy a lelet egy fiatal példányhoz tartozott, a nyakfodor és a szarvak pedig a fejlődés [[nemi érettség]]et megelőző, igen korai stádiumában vannak, ezért valószínűleg fontosak lehettek a vizuális kommunikációban és általában a faj felismerésének elősegítésében.<ref>{{cite journal|author=Goodwin, M. B., Clemens, W. A., Horner, J. R., and Padian, K.|title=The smallest known ''Triceratops'' skull: new observations on ceratopsid cranial anatomy and ontogeny.|journal=Journal of Vertebrate Paleontology|volume=26|issue=1|pages=103|doi=10.1671/0272-4634(2006)26[103:TSKTSN]2.0.CO;2|year=2006|url=http://www.ucmp.berkeley.edu/people/mbg/Goodwin_et_al_2006.pdf|format=PDF|accessdate=20090907}}</ref> A nagy szemek és a megrövidült függelékek az „aranyos” állatbébik „védjegyei”, ami arra is utalhat, hogy a felnőtt ''Triceratops'' gondoskodott az utódairól.
{{-}}
==Popkulturális hatás==
[[Fájl:Triceratops - 1904.jpg|bélyegkép|Egy Charles R. Knight által 1904-ben készített illusztráció]]
A ''Triceratops'' egyedi megjelenése ahhoz vezetett, hogy az állat egyre gyakrabban tűnt fel a játék- és dokumentumfilmekben, illetve a [[videojáték]]okban. A [[Jurassic Park]] című filmben egy beteg, az emberek ápolására szoruló példány látható. A film második és harmadik részében jóval aktívabb egyedek bukkannak fel. A ''Triceratops'' három nagyobb dokumentumfilmben is szerepel: ''[[Dinoszauruszok, a Föld urai]]'' (''Walking with Dinosaurs'', 1999), ''The Truth About Killer Dinosaurs'' (2005), ''Ősvilági kaland'' (''Prehistoric Park'', 2006)
Háromszarvú néven szerepelnek az ''Őslények országa'' (''The Land Before Time'', 1988) című animációs filmben és folytatásaiban, a ''Harry and His Bucket Full of Dinosaurs'' (2005) című gyermekkönyv- és rajzfilmsorozatban pedig „Trike” néven tűnik fel. A ''Barney & Friends'' című oktatóműsor „Baby Bop” karaktere szintén egy ''Triceratops''.

[[Fájl:Triceratops liveDB.jpg|bélyegkép|balra|A Senckenberg Múzeumban található ''Triceratops'' csontváz alapján készült rekonstrukció]]
Főként a gyermekeknek szóló dinoszaurusz könyvek visszatérő témája a ''Triceratops'' és a ''T. rex'' közötti leszámolás.<ref>{{cite book|last=Geis|first=D.|year=1982|title=How and Why Book of Dinosaurs|publisher=Allan Publishers|isbn=0-824150015}}</ref><ref>{{cite book|last=Watson|first=J. W.|year=1981|title=The Giant Golden Book of Dinosaurs|publisher=Random House Children's Books|isbn=0-307137643}}</ref><ref>{{cite book|last=Pistorius|first=A.|year=1958|title=What dinosaur is it?|publisher=Follett Pub. Co.|location=Chicago}}</ref><ref>{{cite book|last=Wise|first=W.|year=1963|title=The Time of The Dinosaurs. Scholastic|isbn=0-590323512}}</ref> Ez annak tudható be, hogy e két dinoszauruszt gyakran gondolják, illetve ábrázolják természetes ellenségekként. Ehhez hasonló emlékezetes, de korszerűtlen párviadal látható az 1966-ban készült ''Egymillió évvel időszámításunk előtt'' (''One Million Years B.C.'') című filmben szereplő ''[[Ceratosaurus]]'' és ''T. rex'' között is.

A ''Triceratops'' több videojátékban is megtalálható, például olyan, a ''Jurassic Park'' filmek alapján készült játékokban, mint az 1997-es ''Jurassic Park: Chaos Island''. Emellett feltűnik a ''Dino Crisis 2''-ben, valamint a ''Turok'' sorozatban és a ''[[Zoo Tycoon 2]]'' ''[[Zoo Tycoon 2: Dino Danger Pack|Dino Danger Pack]]'' kiegészítésében. Látható a Rareware által készített játékokban, például a ''Diddy Kong Racingben'' és a ''Starfox Adventuresben'' is.

A''Triceratops'' (a faj meghatározása nélkül) az egyesült államokbeli Dél-Dakota hivatalos állami fosszíliája,<ref>{{cite web|author=State of South Dakota|title=Signs and Symbols of South Dakota.....|url=http://www.state.sd.us/state/sdsym.htm|accessdate=20090907}}</ref> továbbá Wyoming hivatalos állami dinoszaurusza.<ref>{{cite web|author=State of Wyoming|title=State of Wyoming - General Information|url=http://www.wyoming.gov/general.aspx|accessdate=20090907}}</ref>

==Hivatkozások és jegyzetek==
{{fordítás|en|4=angol|n=a|Triceratops|oldid=312277815}}<!-- 2009-09-07 -->
{{források}}

==Külső hivatkozások==
*{{cite web|url=http://dml.cmnh.org/2002Jul/msg00898.html|title=Triceratops posture|work=Dinosaur Mailing List|date=2002-07-30|accessdate=20090907}}
*{{cite web|url=http://www.mnh.si.edu/exhibits/triceratops/index.html|title=Smithsonian Exhibit|accessdate=20090907}}
*{{cite web|url=http://www.nhm.ac.uk/jdsml/nature-online/dino-directory/detail.dsml?Genus=Triceratops|title=''Triceratops''|work=Dino Directory|accessdate=20090907}}
*{{cite web|url=http://www.cbv.ns.ca/marigold/history/dinosaurs/datafiles/triceratops.html|title=''Triceratops''|accessdate=20090907}}
*{{cite web|url=http://www.enchantedlearning.com/subjects/dinosaurs/dinos/Triceratops.shtml|title=''Triceratops'' For Kids|accessdate=20090907}}


[[Kategória:Ceratopsiák]]
[[Kategória:Ceratopsiák]]
[[Kategória:Kréta időszaki dinoszauruszok]]
[[Kategória:Kréta időszaki dinoszauruszok]]
<!-- [[Kategória:Észak-Amerika dinoszauruszai]] később -->


{{Link FA|en}}
{{Link FA|en}}

A lap 2009. szeptember 18., 15:03-kori változata

Triceratops
Evolúciós időszak: késő kréta
A Triceratops horridus rekonstrukciója
A Triceratops horridus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia vagy Sauropsida)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: †Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: †Cerapoda
Alrendág: †Ceratopsia
Család: †Ceratopsidae
Alcsalád: †Ceratopsinae
Nem: †Triceratops
Marsh, 1889
Szinonimák
  • Sterrholophus Marsh, 1891
  • Claorhynchus? Cope, 1892
  • Ugrosaurus Cobabe & Fastovsky, 1987
Fajok
  • T. horridus Marsh, 1889 (típus)
  • T. prorsus Marsh, 1890
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Triceratops témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Triceratops témájú médiaállományokat és Triceratops témájú kategóriát.

A Triceratops (jelentése 'három szarv arc', az ógörög τρι- / tri 'három', κέρας / kérasz 'szarv' és ωψ / -opsz 'arc' szavak összetételéből[1]) a növényevő ceratopsida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszak maastrichti korszaka idején, körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A kréta-tercier kihalási esemény előtt élt utolsó dinoszaurusznemek egyike volt.[2] A nagy nyakfodorral és három szarvval rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Habár élőhelyén olyan ragadozókkal osztozott, mint a félelmetes Tyrannosaurus,[3] nem tisztázott, hogy a filmekben, a gyermekeknek szóló dinoszaurusz könyvekben és a képregényekben látható harcok megvalósulhattak-e.

Eddig még nem fedeztek fel teljes Triceratops csontvázat,[4] azonban az állat jól ismert a számos részleges fosszília alapján, melyeket a nem felfedezése, 1887 óta találtak. A nyakfodor és a három feltűnő arcszarv funkciója sok vitát váltott ki. A hagyományos elképzelés szerint a ragadozókkal szembeni védekezés eszközei voltak, az újabb elméletek azonban azt állítják, hogy inkább az udvarlás során és a dominancia kimutatásában játszottak szerepet, a modern rénszarvasok, havasi kecskék és óriásbogarak agancsaihoz vagy szarvaihoz hasonlóan.[5]

A Triceratops az egyik legjobban ismert ceratopsida, bár a nem csoporton belüli pontos elhelyezkedése vita tárgya az őslénykutatók között. Két faját, a T. horridust és a T. prorsust tekintik érvényesnek, azonban több másikat is elneveztek.

Anatómia

Fájl:T-rex ve triceratops.svg
A Triceratops, a Tyrannosaurus és az ember méretének összehasonlítása
A Triceratops Senckenberg Múzeumban őrzött csonváza oldalnézetből

A Triceratops becsült hossza 7,9–9,0 méter, magassága 2,9–3 méter,[6][7] a tömege pedig 6,1–12,0 tonna.[8] A legegyedibb jellemzője a nagy méretű koponya, ami a szárazföldi állatok között a legnagyobbak közé tartozik. Elérhette a 2 méteres hosszúságot is,[5] vagyis nagyjából az állat hosszának egyharmadát.[4] Az orrán, az orrlyukai mögött egy szarvat viselt, a szemei felett pedig még egy párat, melyek nagyjából 1 méteresre nőttek meg. A koponya hátsó részéhez egy aránylag rövid, csont nyakfodor tartozott. A többi nyakfodros dinoszaurusznál ezen a testrészen nagy nyílások (fenestrae-k) helyezkedtek el, a Triceratopsé azonban tömör volt.

A Triceratops fajok robusztus testtel, erős, öt patában végződő hátsó és rövid, négy patában végződő mellső lábakkal rendelkeztek.[9] Bár nyilvánvalóan négy lábon jártak, a testhelyzetük hosszú időn át vita tárgya volt. Az őslénykutatók eredetileg úgy gondolták, hogy a mellső lábak terpeszben álltak a mellkas alatt, hogy jobban meg tudják tartani a fej súlyát.[5] Ez a testhelyzet látható Charles R. Knight és Rudolph F. Zallinger festményein is. A ceratopsia dinoszauruszoktól származó nyomfosszíliák és az újabb keletű (fizikai és digitális) csontváz rekonstrukciók azonban megmutatták, hogy a Triceratops a terpesztett és a teljesen felegyenesedett közti átmeneti helyzetben, a könyökeit kissé kifelé tartva, nagyjából felegyenesedve (a modern orrszarvúkhoz hasonlóan) állt a szokványos mozgás során.[10][11] Ez a következtetés nem zárja ki, hogy terpesztett helyzetet vett fel az összetűzések vagy a táplálkozás közben.[forrás?]

Osztályozás

A Triceratops koponyája, szarvai és nyakfodra az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában

A Triceratops a nagy méretű észak-amerikai ceratopsia dinoszauruszok csoportja, a Ceratopsidae család legismertebb tagja. A Triceratops ceratopsiák közti pontos elhelyezkedése éveken át vitatott volt. A zavart a rövid, tömör (a centrosaurinákéhoz hasonló) nyakfodor és a hosszú (a ceratopsinákra jellemző) szemöldökszarvak okozták. A szarvas dinoszauruszokról szóló első áttekintésben R. S. Lull azt feltételezte, hogy két, a Monoclonius és a Centrosaurus, illetve a Ceratops és a Torosaurus által képviselt fejlődési vonal vezetett el a Triceratopshoz, melyek közül az utóbbi csoport mai értelmezése tette ezt a nemet centrosaurinává.[12] A későbbi áttekintések támogatták ezt a nézetet, hivatalosan hosszú nyakfodrúként írva le a Chasmosaurinae alcsaládot, és rövid nyakfodrúként jellemezve a Centrosaurinae alcsaládot (belevéve a Triceratopsot is).[13][14]

1949-ben C. M. Sternberg volt az első, aki megkérdőjelezte ezt az elképzelést, mivel úgy vélte, hogy a Triceratops a koponya és szarv jellegzetességei alapján közelebbi rokonságban állt az Arrhinoceratopsszal és a Chasmosaurusszal, azaz a chasmosaurinákkal (későbbi nevükön ceratopsinákkal).[15] John Ostrom[16] és később David Norman azonban figyelmen kívül hagyták a véleményét és a Triceratopsot a Centrosaurinae alcsaládban helyezték el.[17]

A további felfedezések és elemzések megerősítették Sternberg nézetét a Triceratops helyzetével kapcsolatban, T. M. Lehman pedig 1990-ben újradefiniálta mindkét alcsaládot, és ezt az állatot, különböző morfológiai jellemzői alapján chasmosaurinaként (ceratopsinaként) sorolta be. A Triceratops, egyetlen jellemzőjétől, a rövid nyakfodortól eltekintve jól illik a ceratopsinák közé.[18] A Peter Dodson által végzett későbbi kutatás egy 1990-es kladisztikai elemzés,[19] valamint egy 1993-as RFTA (Resistant-Fit Theta-Rho Analysis, a koponyák alakjának hasonlóságát szisztematikusan lemérő morfometriai technika) tanulmány[20] felhasználásával megerősítette, hogy a Triceratops a Ceratopsinae alcsaládba tartozik.

Filogenetikus rendszertan

A filogenetikus rendszertanban a nemet referencia pontként használják a Dinosauria csoport definiálásához; dinoszauruszoknak nevezik a Triceratops és a Neornithes alosztály (azaz a modern madarak) legújabb közös ősét, és annak valamennyi leszármazottját.[21] Továbbá madármedencéjű (Ornithischia) dinoszauruszoknak nevezik az összes olyan dinoszauruszt, amelynek újabb keletű közös őse van a Triceratopsszal, mint a modern madarakkal.[22]

Eredet

Egy Triceratops koponya, melyet a kelet-coloradói Laramie Formációban fedeztek fel. A formáció kora alapján ez lehet a legkorábbi ismert Triceratops

A Triceratops eredete sok éven át nagyon bizonytalan volt. Henry Fairfield Osborn 1922-ben az újonnan felfedezett Protoceratopsban látta az állat ősét,[23] de évtizedekkel azelőtt elhunyt, mielőtt a további leletek napvilágra kerültek volna. Több, mint fél évszázaddal később azonban több, a Triceratops őseivel rokonságban álló dinoszaurusz maradványa is felbukkant. Az 1990-es évek második felében megtalált Zuniceratops a legkorábbi ismert, szemöldökszarvakkal rendelkező ceratopsia, a 2005-ös Yinlong, pedig az első jura időszaki ceratopsiaként vált ismertté.

Ezek az új felfedezések fontosak a szarvas dinoszauruszok eredetének felvázolásában, és arra utalnak, hogy a csoport a jura időszaki Ázsiából származik, illetve, hogy az igazi szarvas dinoszauruszok a késő kréta időszak kezdetén, Észak-Amerikában jelentek meg.[9] Ahogy a Triceratops egyre inkább a hosszú nyakfodrú Ceratopsinae alcsalád tagjának tűnik, annál valószínűbb, hogy az őse az 5 millió évvel korábban élt Chasmosaurusra hasonlított.

Felfedezés és fajok

Egy Othniel Marsh által 1896-ban megjelentetett kép a Triceratops prorsus koponyájáról
O.C. Marsh, 1913-as Triceratops prorsus csontváz rekonstrukciója

Az elsőként elnevezett Triceratops példány egy pár szemöldök szarvval ellátott koponyatetőből állt, melyre a coloradói Denver közelében találtak rá 1887 tavaszán.[24] A fosszíliát elküldték Othniel Charles Marsh-nak, aki azt hitte, hogy egy pliocén időszaki formációból származik, és, hogy a lelet egy nagy méretű, szokatlan bölényhez tartozik, melynek a Bison alticornis nevet adta.[24][25] A következő évben jött rá, hogy léteztek szarvas dinoszauruszok, amit a töredékes maradványok alapján ismert Ceratopsról szóló publikáció is igazol,[26] de még ezután is úgy gondolta, hogy a B. alticornis egy pliocén emlős volt. A harmadik és jóval teljesebb koponya megtalálása után azonban megváltozott a véleménye. A John Bell Hatcher által 1888-ban, a Lance Formációból, Wyomingból begyűjtött egyedről először a Ceratops újabb példányaként készült leírás.[27] A felismerés után azonban Marsh megváltoztatta a véleményét, és a lelet számára létrehozta a Triceratops nevet, elfogadva, hogy a Bison alticornis a Ceratops egy másik faja[28] (később a Triceratopshoz kapcsolta[12]). Az állat koponyájának robusztus felépítése sok példány fosszilizációját biztosította, lehetővé téve a különböző fajok és egyedek tanulmányozását. A Triceratops maradványait ezután az Egyesült Államok Montana és Dél-Dakota államaiban, valamint a kanadai Saskatchewan és Alberta tartományokban is megtalálták.

Fajok száma

A Triceratops leírása utáni első évtizedben különböző koponyák kerültek elő, melyek között voltak kisebbek és nagyobbak is az eredeti, Marsh által T. horridusnak nevezett Triceratopsénál (a név a latin horridus 'durva', 'ráncos', 'borzasztó' szóból származik, és a később idős egyedként azonosított típuspéldányhoz tartozó csontok durva felületére utal). Ez a változatosság nem meglepő, mivel a különböző korú és nemű Triceratopsok koponyái háromdimenziós tárgyak, melyek különböző mértékű és irányú nyomásnak voltak kitéve a fosszilizálódás során.[5] A felfedezők a leletek alapján különféle fajokat hoztak létre (lásd lentebb) és többféle filogenetikai mintát dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy ezek hogyan kötődnek egymáshoz.

A Triceratops prorsus Minnesotai Tudományos Múzeum (Science Museum of Minnesota)

Lull, amikor először próbálta értelmezni a fajokat, két csoportot talált, de azt nem fogalmazta meg, hogy mi a különbség a kettő között: az egyikbe a T. horridus, a T. prorsus, és a T. brevicornus; a másikba pedig a T. elatus és a T. calicornis tartozik. Két faj (a T. serratus és a T. flabellatus) nem tartozik egyik csoportba sem.[12]

1933-ban, és az összes ismert ceratopsiáról szóló 1907-es, mérföldkőnek számító Hatcher-Marsh-Lull-féle monográfia áttekintésében megtartotta a két csoportot és a két különálló fajt, egy harmadik, a T. obtusus és a T. hatcheri által képviselt, nagyon kis orrszarv jellemezte fejlődési vonallal együtt.[14] A T. horridus-T. prorsus-T. brevicornus jelenleg a legkonzervatívabbnak számító fejlődési vonal, növekvő koponyával és csökkenő orrszarv mérettel, a T. elatus-T. calicornis fejlődési vonalat pedig a kis orrszarv mellett nagy szemöldökszarv jellemzi.[14] C. M. Sternberg módosította az elméletet a T. eurycephalus hozzáadásával, és kijelentette, hogy ez a faj kapcsolatot képez a második és a harmadik fejlődési vonal között, melyek közelebb állnak egymáshoz, mint a T. horridus által képviselt vonalhoz.[15] Az 1980-as és 1990-es évek nagyobb tanulmányai ezt a mintát követték.

A Triceratops horridus csontváza a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeumban

Idővel azonban az az elmélet, ami szerint a különböző koponyák egyedi változatosságot képviselnek egy (vagy két) fajon belül, egyre népszerűbbé vált. 1986-ban John Ostrom és Peter Wellnhofer megjelentetett egy cikket, amiben azt állították, hogy csak egyetlen faj létezett, a Triceratops horridus.[29] Magyarázatuk részét képezte, hogy a nagy méretű állatoknak egy területen általában csak egy vagy két faja volt (modern példa erre az afrikai elefánt és a zsiráf). Felfedezésüket Lehman kiegészítette a Lull-Sternberg-féle fejlődési vonalak és a nemi kétalakúság kombinációjával, kijelentve, hogy a T. horridus-T. prorsus-T. brevicornus fejlődési vonal nőstényekből, a T. calicornus-T. elatus fejlődési vonal hímekből, a T. obtusus-T. hatcheri fejlődési vonal pedig beteg idős hímekből állt.[18] Indoklása szerint a hímeknek magasabb teste, egyenesebb szarvai és hosszabb koponyája volt, a nőstényeknek pedig kisebb koponyája és rövidebb, előre hajló szarvai.

Ezeket a megállapításokat néhány évvel később Catherine Forster megkérdőjelezte, mikor alaposabban újraelemezte a Triceratops leletanyagot, és kijelentette, hogy a maradványok két fajra oszthatók fel, a T. horridusra és a T. prorsusra, viszont a T. (jelenleg Nedoceratops) hatcheri koponyája eléggé eltért ahhoz, hogy önálló nembe sorolják be.[30] Úgy találta, hogy a T. horridus és néhány másik faj összetartozott, a T. prorsus és a T. brevicornus pedig különállt, és mivel az első csoportban sokkal több példány volt, úgy ítélte meg, hogy a két csoport két fajt képez. Lehetséges még az a magyarázat is, hogy egyetlen olyan fajról van szó, amire jellemző a nemi kétalakúság.[5][31]

Érvényes fajok

  • T. horridus (Marsh, 1889) (eredetileg Ceratops) (típusfaj)
  • T. prorsus (Marsh, 1890)

Kétséges fajok

Az alábbi fajok nomen dubiumnak (kétséges névnek) számítanak, és olyan maradványokon alapulnak, amik túl rossz állapotúak vagy hiányosak egy meglevő Triceratops faj kiválasztásához.

Téves nevek

  • T. brevicornus (Hatcher, 1905) (=T. prorsus)
  • T. calicornus (Marsh, 1898) (=T. horridus)
  • T. elatus (Marsh, 1891) (=T. horridus)
  • T. flabellatus (Marsh, 1889) (=T. horridus)
  • T. hatcheri (Lull, 1907) (=Diceratus hatcheri)
  • T. mortuarius (Cope, 1874) (nomen dubium; eredetileg Polyonax; =Polyonax mortuarius)
  • T. obtusus (Marsh, 1898) (=T. horridus)
  • T. serratus (Marsh, 1890) (=T. horridus)
  • T. sylvestris (Cope, 1872) (nomen dubium; eredetileg Agathaumas sylvestris)

Ősbiológia

Egy 1905-ben készült ábra, amin sötét foltként jelölve a Triceratops (felül) és a Trachodon (alul) aránylag kis, nagyjából ököl méretű agya látható

Bár a Triceratopsot gyakran ábrázolják csordában élő állatként, jelenleg kevés bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy csoportokban élt. Miközben több más szarvas dinoszaurusszal kapcsolatban két, több száz vagy több ezer egyed maradványait őrző csontmeder vált ismertté, eddig csak egyetlen, főként a Triceratopshoz kapcsolódó csontmedret dokumentáltak: egy délkelet-montanai lelőhelyről három fiatal példány fosszíliája került elő. Fontos lehet, hogy csak kifejletlen állatok maradványait találták meg.[32]

Sok éven át csak magányos Triceratops leletek bukkantak fel.[32] Ezek a maradványok viszont nagyon gyakoriak; például Bruce Erickson, a Minnesotai Tudományos Múzeum (Science Museum of Minnesota) őslénykutatója 200, a montanai Hell Creek Formációból származó T. prorsus példányról számolt be.[33] Ehhez hasonlóan Barnum Brown 500 koponyáról adott hírt.[34] Mivel a fogai, szarvtöredékei, nyakfodor darabjai és más koponyarészei gyakori fosszíliák a Lance Formáció késő maastrichti korszakhoz tartozó, 68–65 millió éves kőzeteiben, a Triceratopsot az időszak domináns növényevői között, illetve leginkább domináns növényevőjeként tartják számon. 1986-ban Robert T. Bakker úgy becsülte, hogy a nagy, kréta időszak végén élt dinoszaurusz fauna 5/6-od részét tették ki.[35] A többi állattól eltérően a Triceratops koponya fosszíliái jóval gyakoribbak a koponya alatti csontváz részeinél, ami arra utal, hogy a koponya szokatlanul alkalmas volt a fosszilizálódásra.[36]

A Triceratops a kréta-tercier kihalási esemény előtti egyik legutolsó ceratopsianem volt. A rokonságába tartozó Nedoceratops és Torosaurus, valamint a távolabbi rokonságába tarozó apró Leptoceratops mellette éltek, a kövületeik azonban jóval ritkábban kerülnek elő.[5]

Fogazat és étrend

A Triceratops növényevőként élt, és mivel a feje alacsonyan helyezkedett el, elsődleges tápláléka valószínűleg az aljnövényzet volt, azonban a szarvai, a csőre és a tömege segítségével képes lehetett a magasabb növényeket is kidönteni.[9][37] Az állcsontja egy mély, keskeny csőrben végződött, ami talán alkalmasabb volt a megragadásra és a tépésre, mint a rágásra.[38]

A Triceratops fogai mindkét oldalon 36–40 oszlopot tartalmazó készletekben helyezkedtek el, az állat méretétől függően oszloponként 3–5 darab foggal.[9] Így ez a dinoszaurusz összesen 432–800 foggal rendelkezett, melyekből egyszerre csupán maroknyi volt használatban (a fogak cseréje folyamatosan történt, és egy teljes életen át tartott).[9] A fogak célja a függőleges, illetve közel függőleges irányú mozgással történő darabolás volt.[9] A Triceratops nagy mérete és magas fogszáma alapján nagy mennyiségű rostos növényi anyagot,[9] egyesek szerint pálmákat és cikászokat,[39][40] míg mások szerint síkságokon növő páfrányokat[41] fogyasztott.

A szarvak és a nyakfodor feladatai

A Triceratops koponyája a nyakfodron levő epoccipialokkal (a nyakfodor hegyes csontjaival)

Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően. A két fő elmélet a harcban való használat, illetve a jelzés és udvarlás területére összpontosul, a kettő közül pedig jelenleg az utóbbi tűnik legvalószínűbb elsődleges célnak.[9]

A 20. század elején az amerikai őslénykutató, R. S. Lull kijelentette, hogy a ceratopsia dinoszauruszok nyakfodra izomtapadási pontként szolgált az állkapocs izmok számára, elősegítve a megnagyobbodásukat és a megerősödésüket.[42] Ezt az elképzelést egyes későbbi szerzők éveken át támogatták, de a későbbi tanulmányok nem találtak bizonyítékot a nyakfodor csontok nagy izomtapadási pontjaira vonatkozóan.[43]

A Triceratopsról sokáig azt gondolták, hogy valószínűleg a szarvai és a nyakfodra segítségével harcolt az olyan ragadozókkal, mint a Tyrannosaurus, de az ötletet 1917-ben C. H. Sternberg, majd 70 évvel később Robert Bakker is vitatni kezdte.[44][45] Egy Triceratops szemöldökszarván és squamosális csontján talált, részben begyógyult Tyrannosaurus fognyomok bizonyítékkal szolgálnak a két állat összecsapásaira; a megharapott szarv még el is tört, majd tovább növekedett. Az hogy melyik állat volt a támadó, nem állapítható meg.[46] A Tyrannosaurusról ismert, hogy táplálkozott a Triceratopsszal. Az erre utaló bizonyítékok között található egy fognyomokat viselő Triceratops csípőcsont és egy keresztcsont is.[3]

A BBC 2005-ös, The Truth About Killer Dinosaurs (Az igazság a gyilkos dinoszauruszokról) című dokumentumfilmjében látható egy teszt a Triceratops nagy ragadozókkal, például a Tyrannosaurusszal szembeni védekezési lehetőségeivel kapcsolatban. Annak ellenőrzéséhez, hogy a Triceratops egy ma élő orrszarvúhoz hasonlóan megtámadhatott-e más dinoszauruszokat, egy Triceratops koponya modellt készítettek, amit 24 km/h-s sebességgel nekivezettek egy darab mesterséges Tyrannosaurus bőrnek. A szemöldökszarvak áthatoltak a bőrön, az orrszarv és a csőr azonban nem, a koponya eleje pedig összetört. A következtetés alapján a Triceratops számára ezen a módon lehetetlen lett volna az önvédelem, ehelyett valószínűbb, hogy inkább állva várta a ragadozó támadását, és mikor az a közelébe ért, a szarvai segítségével próbálta megsebesíteni az állatot. A vizsgálati módszer azonban hibás volt. A koponyát egy acélkeretre rögzítették, ezért nem volt lehetősége a rugalmas gerinc és a test izmai által biztosított elmozdulásra vagy hátrahúzódásra. A Triceratops képtelen lett volna ilyen rugalmatlan módon futni és nekiütközni valaminek.

Példák a periostealis reakciójú csontokra a Triceratops egyes példányainál

A ragadozókkal való harc mellett a Triceratopsot gyakran mutatják be a fajtársaival szemben, szarvakkal vívott küzdelem közben. Bár a tanulmányok valószínűként mutatják be ezt a tevékenységet, kérdéses, hogy, ha a ma élő szarvas állatokra nem jellemző,[47] akkor vajon tényleg tettek-e ilyesmit. Habár a Triceratops (és egyéb ceratopsida) koponyákon talált mélyedéseket, lyukakat, horzsolásokat és más sérüléseket gyakran a szarvak harc közben okozott sérüléseinek tulajdonítják, egy 2006-os tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy ezeket az elváltozásokat szarvakkal történt szúrás okozta (például sem fertőzésnek, sem gyógyulásnak nincs jele). Ehelyett nem kóros csontfelszívódást vagy ismeretlen csontbetegséget állapítottak meg okként.[48] Egy 2009-es tanulmány azonban összehasonlította a koponyán levő horzsolások előfordulási arányát a Triceratops és a Centrosaurus esetében, és megállapította, hogy azok a Triceratopsnál egybevágnak a harchoz használt szarvakkal és a védekezéshez alkalmazkodott nyakfodorral, továbbá, hogy a Centrosaurus esetében az alacsonyabb sérülési arány azt jelezheti, hogy a koponyadísz inkább vizuális, mint fizikai célt szolgált, illetve, hogy a harc során az állatok a test más részeire összpontosítottak.[49]

A nagy nyakfodor segíthetett a testfelület hőszabályzás érdekében történő megnövelésében,[50] ahogyan azt a ma élő elefántok fülei is teszik. Ehhez hasonló elmélet született a Stegosaurus lemezeivel kapcsolatban is,[51] de mindez önmagában nem elegendő a Ceratopsidae család tagjainál látható bizarr és túlzott elváltozások megmagyarázására.[9] Ez a megfigyelés nagy mértékben arra utal, hogy e testrészek elsődleges célja a jelzés lehetett.

Egy fiatal és egy felnőtt koponyája – az előbbi mérete nagyjából egy felnőtt emberi fejének felel meg

Az elmélet, amely szerint a nyakfodor a párzás során történő pózolásra szolgált, 1961-ből, L. S. Davitasvilitől származik.[52] Ez az elképzelés idővel egyre elfogadottabbá vált.[18][43] A bizonyíték, ami alapján a látható jelzés fontos volt az udvarlás vagy más társas viselkedés során, abból a tényből következik, hogy a szarvas dinoszauruszok arcdíszei feltűnően különböztek, így az egyes fajok nagy mértékben eltértek egymástól. A ma élő, szarvakkal és arcdíszekkel rendelkező állatok ilyen módon használják hasonló függelékeiket.[53] Egy újabb keletű, a legkisebb Triceratops koponyáról szóló tanulmány megállapította, hogy a lelet egy fiatal példányhoz tartozott, a nyakfodor és a szarvak pedig a fejlődés nemi érettséget megelőző, igen korai stádiumában vannak, ezért valószínűleg fontosak lehettek a vizuális kommunikációban és általában a faj felismerésének elősegítésében.[54] A nagy szemek és a megrövidült függelékek az „aranyos” állatbébik „védjegyei”, ami arra is utalhat, hogy a felnőtt Triceratops gondoskodott az utódairól.

Popkulturális hatás

Egy Charles R. Knight által 1904-ben készített illusztráció

A Triceratops egyedi megjelenése ahhoz vezetett, hogy az állat egyre gyakrabban tűnt fel a játék- és dokumentumfilmekben, illetve a videojátékokban. A Jurassic Park című filmben egy beteg, az emberek ápolására szoruló példány látható. A film második és harmadik részében jóval aktívabb egyedek bukkannak fel. A Triceratops három nagyobb dokumentumfilmben is szerepel: Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with Dinosaurs, 1999), The Truth About Killer Dinosaurs (2005), Ősvilági kaland (Prehistoric Park, 2006) Háromszarvú néven szerepelnek az Őslények országa (The Land Before Time, 1988) című animációs filmben és folytatásaiban, a Harry and His Bucket Full of Dinosaurs (2005) című gyermekkönyv- és rajzfilmsorozatban pedig „Trike” néven tűnik fel. A Barney & Friends című oktatóműsor „Baby Bop” karaktere szintén egy Triceratops.

A Senckenberg Múzeumban található Triceratops csontváz alapján készült rekonstrukció

Főként a gyermekeknek szóló dinoszaurusz könyvek visszatérő témája a Triceratops és a T. rex közötti leszámolás.[55][56][57][58] Ez annak tudható be, hogy e két dinoszauruszt gyakran gondolják, illetve ábrázolják természetes ellenségekként. Ehhez hasonló emlékezetes, de korszerűtlen párviadal látható az 1966-ban készült Egymillió évvel időszámításunk előtt (One Million Years B.C.) című filmben szereplő Ceratosaurus és T. rex között is.

A Triceratops több videojátékban is megtalálható, például olyan, a Jurassic Park filmek alapján készült játékokban, mint az 1997-es Jurassic Park: Chaos Island. Emellett feltűnik a Dino Crisis 2-ben, valamint a Turok sorozatban és a Zoo Tycoon 2 Dino Danger Pack kiegészítésében. Látható a Rareware által készített játékokban, például a Diddy Kong Racingben és a Starfox Adventuresben is.

ATriceratops (a faj meghatározása nélkül) az egyesült államokbeli Dél-Dakota hivatalos állami fosszíliája,[59] továbbá Wyoming hivatalos állami dinoszaurusza.[60]

Hivatkozások és jegyzetek

Ez a szócikk részben vagy egészben a Triceratops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. ↑ Liddell, Scott. Greek-English Lexicon, Abridged Edition. Oxford, UK: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  2. ↑ Lehman T.M. (1987). „Late Maastrichtian paleoenvironments and dinosaur biogeography in the Western Interior of North America”. Paleogeography, Paleoacclimatology and Paleoecology 60, 290. o. DOI:10.2307/2406631.  
  3. ↑ a b Erickson, GM, Olson KH (1996). „Bite marks attributable to Tyrannosaurus rex: preliminary description and implications”. Journal of Vertebrate Paleontology 16 (1), 175–178. o.  
  4. ↑ a b Lambert, D.. The Ultimate Dinosaur Book. Dorling Kindersley, New York, 152–167. o. (1993). ISBN 1-56458-304-X 
  5. ↑ a b c d e f Dodson, P.. The Horned Dinosaurs. Princeton University Press, Princeton, New Jersey (1996). ISBN 0-691-02882-6 
  6. ↑ T Dinosaurs Page 2. DinoDictionary.com. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
  7. ↑ Triceratops in The Natural History Museum's Dino Directory. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
  8. ↑ Alexander, R.M. (1985). „Mechanics of posture and gait of some large dinosaurs”. Zoological Journal of the Linnean Society 83, 1–25. o.  
  9. ↑ a b c d e f g h i Dodson, P., Forster, C. A, and Sampson, S. D.. Ceratopsidae, The Dinosauria, second edition, Berkeley: University of California Press, 494–513. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  10. ↑ Christiansen, P., Paul, G.S. (2001). „Limb bone scaling, limb proportions, and bone strength in neoceratopsian dinosaurs”. Gaia 16, 13–29. o.  
  11. ↑ Chapman, R.E., Snyder, R.A., Jabo, S., and Andersen, A. (2001). „On a new posture for the horned dinosaur Triceratops”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (Supplement to Number 3), Abstracts of Papers, 61st Annual Meeting, 39A–40A. o.  
  12. ↑ a b c Hatcher, J. B., Marsh, O. C. and Lull, R. S.. he Ceratopsia. Washington, D.C.: Government Printing Office (1907). ISBN 0405127138 
  13. ↑ Lambe, L.M. (1915). „On Eoceratops canadensis, gen. nov., with remarks on other genera of Cretaceous horned dinosaurs”. Canada Department of Mines Geological Survey Museum Bulletin 12, 1–49. o.  
  14. ↑ a b c Lull, R. S. (1933). „A revision of the Ceratopsia or horned dinosaurs”. Memoirs of the Peabody Museum of Natural History 3 (3), 1–175. o.  
  15. ↑ a b Sternberg, C. M. (1949). „The Edmonton fauna and description of a new Triceratops from the Upper Edmonton member; phylogeny of the Ceratopsidae”. National Museum of Canada Bulletin 113, 33–46. o.  
  16. ↑ Ostrom, J. H. (1966). „Functional morphology and evolution of the ceratopsian dinosaurs”. Evolution 20, 220–227. o.  
  17. ↑ Norman, David. The Illustrated Encyclopaedia of Dinosaurs. London: Salamander Books (1985). ISBN 0-517-468905 
  18. ↑ a b c Lehman, T. M.. The ceratopsian subfamily Chasmosaurinae: sexual dimorphism and systematics, Dinosaur Systematics: Perspectives and Approaches. Cambridge: Cambridge University Press, 211–229. o. (1990). ISBN 0-521-36672-0 
  19. ↑ Dodson, P., and Currie, P. J.. Neoceratopsia, The Dinosauria. Berkeley: University of California Press, 593–618. o. (1990). ISBN 0-520-06727-4 
  20. ↑ Dodson, P. (1993). „Comparative Craniology of the Ceratopsia” (PDF). American Journal of Science 293, 200–234. o. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)  
  21. ↑ Gauthier, J. A. (1986). „Saurischian monophyly and the origin of birds. The Origin of Birds and the Evolution of Flight”. Memoirs of the California Academy of Sciences 8, 1–55. o.  
  22. ↑ Sereno, P. C. (1998). „A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria”. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen 210 (1), 41–83. o.  
  23. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 244. o. (1996). ISBN 0-691-02882-6 
  24. ↑ a b Carpenter, K.. Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs (PDF), Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press, 349–364. o. (2006). ISBN 0-253-34817-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 7. 
  25. ↑ Marsh, O.C. (1887). „Notice of new fossil mammals”. American Journal of Science 34, 323–331. o.  
  26. ↑ Marsh, O.C. (1888). „A new family of horned Dinosauria, from the Cretaceous”. American Journal of Science 36, 477–478. o.  
  27. ↑ Marsh, O.C. (1889a). „Notice of new American Dinosauria”. American Journal of Science 37, 331–336. o.  
  28. ↑ Marsh, O.C. (1889b). „Notice of gigantic horned Dinosauria from the Cretaceous”. American Journal of Science 38, 173–175. o.  
  29. ↑ Ostrom, J. H., Wellnhofer, P. (1986). „The Munich specimen of Triceratops with a revision of the genus”. Zitteliana 14, 111–158. o.  
  30. ↑ Forster, C.A. (1996). „Species resolution in Triceratops: cladistic and morphometric approaches”. Journal of Vertebrate Paleontology 16 (2), 259–270. o.  
  31. ↑ Lehman, T. M. (1998). „A gigantic skull and skeleton of the horned dinosaur Pentaceratops sternbergi from New Mexico”. Journal of Paleontology 72 (5), 894–906. o.  
  32. ↑ a b Mathews, Joshua C., Brusatte, Stephen L.; Williams, Scott A.; and Henderson, Michael D. (2009). „The first Triceratops bonebed and its implications for gregarious behavior”. Journal of Vertebrate Paleontology 29 (1), 286–290. o.  
  33. ↑ Erickson, B.R. (1966). „Mounted skeleton of Triceratops prorsus in the Science Museum”. Scientific Publications of the Science Museum 1, 1–16. o.  
  34. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 79. o. (1996). ISBN 0-691-02882-6 
  35. ↑ Bakker, R.T.. The Dinosaur Heresies: New Theories Unlocking The Mystery of the Dinosaurs and Their Extinction. New York: William Morrow, 438. o. (1986). ISBN 0140100555 
  36. ↑ Derstler, Kraig.szerk.: Nelson, Gerald E. (ed.): Dinosaurs of the Lance Formation in eastern Wyoming, The Dinosaurs of Wyoming, Wyoming Geological Association Guidebook, 44th Annual Field Conference. Wyoming Geological Association, 127–146. o. (1994) 
  37. ↑ Tait, J., Brown, B. (1928). „How the Ceratopsia carried and used their head”. Transactions of the Royal Society of Canada 22, 13–23. o.  
  38. ↑ Ostrom, J. H. (1966). „Functional morphology and evolution of the ceratopsian dinosaurs”. Evolution 20 (3), 290. o. DOI:10.2307/2406631.  
  39. ↑ Ostrom, J. H. (1964). „A functional analysis of jaw mechanics in the dinosaur Triceratops”. Postilla 88, 1–35. o, Kiadó: Yale Peabody Museum.  
  40. ↑ Weishampel, D. B. (1984). „Evolution of jaw mechanisms in ornithopod dinosaurs”. Advances in Anatomy, Embryology, and Cell Biology 87, 1–110. o.  
  41. ↑ Coe, M. J., Dilcher, D. L., Farlow, J. O., Jarzen, D. M., and Russell, D. A.. Dinosaurs and land plants, The Origins of Angiosperms and their Biological Consequences. Cambridge University Press, 225–258. o. (1987). ISBN 0-521-32357-6 
  42. ↑ Lull, R. S. (1908). „The cranial musculature and the origin of the frill in the ceratopsian dinosaurs”. American Journal of Science 4 (25), 387–399. o.  
  43. ↑ a b Forster, C. A.. The cranial morphology and systematics of Triceratops, with a preliminary analysis of ceratopsian phylogeny. Ph.D. Dissertation. Philadelphia: University of Pennsylvania, 227. o. (1990) 
  44. ↑ Sternberg, C. H.. Hunting Dinosaurs in the Badlands of the Red Deer River, Alberta, Canada. San Diego, California: Published by the author, 261. o. (1917) 
  45. ↑ Bakker, R. T.. The Dinosaur Heresies: New Theories Unlocking The Mystery of the Dinosaurs and Their Extinction. New York: William Morrow (1986). ISBN 0140100555 
  46. ↑ Happ, John, and Carpenter, Kenneth. An analysis of predator-prey behavior in a head-to-head encounter between Tyrannosaurus rex and Triceratops, Tyrannosaurus rex, the Tyrant King (Life of the Past). Bloomington: Indiana University Press, 355–368. o. (2008). ISBN 0-253-35087-5 
  47. ↑ Farke, A. A. (2004). „Triceratops (Dinosauria: Ceratopsidae): Testing Behavioral Hypotheses Using Scale Models”. Palaeo-electronica (1). (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)  
  48. ↑ Tanke, D. H., and Farke, A. A.. Bone resorption, bone lesions, and extracranial fenestrae in ceratopsid dinosaurs: a preliminary assessment, Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 319–347. o. (2006). ISBN 0-253-34817-X 
  49. ↑ Farke, A.A., E.D.S. Wolff & D.H. Tanke (2009). „Triceratops”. PLoS ONE 4 (1), e4252. o. DOI:10.1371/journal.pone.0004252.  
  50. ↑ Wheeler, P.E. (1978). „Elaborate CNS cooling structures in large dinosaurs”. Nature 275 (275), 441–443. o. DOI:10.1038/275441a0.  
  51. ↑ Farlow, J. O., Thompson, C. V., and Rosner, D. E. (1976). „Plates of the dinosaur Stegosaurus: Forced convection heat loss fins?”. Science 192, 1123. o. DOI:10.1126/science.192.4244.1123. PMID 17748675.  
  52. ↑ Davitashvili L. The Theory of sexual selection. Izdatel'stvo Akademii Nauk SSSR, 538. o. (1961) 
  53. ↑ Farlow, J. O., and Dodson, P. (1975). „The behavioral significance of frill and horn morphology in ceratopsian dinosaurs”. Evolution 29 (2), 353–361. o. DOI:10.2307/2407222.  
  54. ↑ Goodwin, M. B., Clemens, W. A., Horner, J. R., and Padian, K. (2006). „The smallest known Triceratops skull: new observations on ceratopsid cranial anatomy and ontogeny.” (PDF). Journal of Vertebrate Paleontology 26 (1), 103. o. DOI:[103:TSKTSN2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2006)26[103:TSKTSN]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)  
  55. ↑ Geis, D.. How and Why Book of Dinosaurs. Allan Publishers (1982). ISBN 0-824150015 
  56. ↑ Watson, J. W.. The Giant Golden Book of Dinosaurs. Random House Children's Books (1981). ISBN 0-307137643 
  57. ↑ Pistorius, A.. What dinosaur is it?. Chicago: Follett Pub. Co. (1958) 
  58. ↑ Wise, W.. The Time of The Dinosaurs. Scholastic (1963). ISBN 0-590323512 
  59. ↑ State of South Dakota: Signs and Symbols of South Dakota...... (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
  60. ↑ State of Wyoming: State of Wyoming - General Information. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Triceratops&oldid=6210847”