Wass-ház
| Wass-ház | |
 | |
| Település | |
| Cím | Kolozsvár |
| Építési adatok | |
| Építési stílus | reneszánsz, rokokó, klasszicizmus |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | palota |
| Tulajdonos | |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07480 |
| Elhelyezkedése | |
 Wass-ház
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.780000°N 23.559444°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.780000°N 23.559444°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wass-ház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Wass-ház a kolozsvári Fő tér (11. szám) nyugati oldalának egyik műemlék épülete. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07480 sorszámon szerepel.
Története
[szerkesztés]A Fő tér nyugati oldalának egyik legszebb épülete. Reneszánsz, klasszicista és rokokó stílusjegyeket visel magán. Nevét tulajdonosa, Wass Ottília grófnő után kapta, aki halála után az Erdélyi Múzeum-Egyesületre hagyta, amelynek 1948-ig székháza volt. Az erkélyes kis palota oromzatán elhelyezett címere emlékeztet egykori tulajdonosára. Az épület timpanonjában a nyílvesszős bölényt ábrázoló családi címer felett látható a nyílvesszők közé applikált nap és hold motívuma, amely a család székelyföldi származására utal. Az 1810-es években a földszintjén élt Döbrentei Gábor és itt szerkesztette az Erdélyi Múzeum folyóiratot 1814 és 1818 között. A ház falai között Bölöni Farkas Sándor is élt. Gyulai Lajos gróf – egykori tulajdonosa – emeleti szobájában fél századon keresztül rótta 140 kötetet kitevő naplóbejegyzéseit. Wass Ottília a gróf unokahúga volt, akinek kedves társalkodópartnere az itt gyakran megforduló Kemény Zsigmond volt. A grófnő gazdag, több ezer kötetes könyvtárát a református kollégiumra hagyományozta. A 20. század elején az épület földszintjén működött a Dunky Fivérek Fényképészete. Dunky Ferenc és Kálmán 1886-ban nyitotta meg műtermét, amelyben a legtöbb erdélyi nemesi család megfordult. Nemcsak a műtermükben dolgoztak, hanem ott voltak minden jelentősebb eseménynél.
Az 1989-es romániai rendszerváltást követően az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület visszaigényelte az ingatlant. A házat Gheorghe Funar polgármester idején eladták a benne lakóknak, a Múzeum-Egyesület megtámadta az adás-vételi szerződést.[1] 2011 májusáig a jogvita még nem rendeződött.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ördög I. Béla: Lassan halad az EME javainak visszaszolgáltatása. Szabadság, (2007. január 6.) arch Hozzáférés: 2011. szeptember 28.
- ↑ Erdélyi örökségünk digitalizálva. Magyar Nemzet, (2011. május 23.) arch Hozzáférés: 2011. szeptember 28.
Források
[szerkesztés]- Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. ISBN 978 973 643 159 3
- Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
- Gaal György: Kolozsvár: Milleniumi kalauz. Kolozsvár: Polis Könyvkiadó. 2001. ISBN 973 9267 82 3
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- Sas Péter: Mesélő képeslapok: Kolozsvár 1867–1919. Budapest: Noran Könyvkiadó. 2003. ISBN 963953909-0
.svg){kind=small}