Templum Domini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Templum Domini
az Úr temploma, Sziklamecset
Ábrázolása a templomosok pecsétjén
Ábrázolása a templomosok pecsétjén
Pap(ok)ágostonrendi kanonokok
Építési adatok
Rekonstrukciók évei1101, 1162, 1171
Bezárása1187. október 2.
Felszentelés1141. április 9.
FelszentelőOstiai Alberik
TelepülésJeruzsálem
Elhelyezkedése
é. sz. 31° 46′ 41″, k. h. 35° 14′ 07″Koordináták: é. sz. 31° 46′ 41″, k. h. 35° 14′ 07″
Térkép
Sablon • Wikidata • Segítség

Templum Domini (lat. ’az Úr temploma’) volt a neve a keresztények körében a jeruzsálemi Sziklamecsetnek a keresztes háborúk idején. A keresztény templommá átalakított szentély a Jeruzsálemi Királyságnak és fővárosának is jelentős szimbólumává vált.

1099-ben, Jeruzsálem keresztes kézre kerülése után a salamoni és a heródesi Templom helyén álló, de addig a keresztények körében negligált Sziklamecsetre számos ószövetségi és újszövetségi passzust kezdtek vonatkoztatni. Ezek közül a keresztesek számára Jézus bemutatása, egyben Mária megtisztulása emelkedett ki. A Templum Domini néven emlegetett épület a szentírási asszociációk következményeként a második legfontosabb helyszín lett Jeruzsálem vallásos térképén a Szent Sír-templom után. Keresztény jellegét hangsúlyozandó a Bibliából vett latin idézetekkel és egyéb figurális elemekkel, mozaikokkal díszítették, a márványlapokkal befedett Szent Szikla fölé oltárt és kórust, köréje pedig a frank ötvösművészet remekeként számon tartott vas szentélyrekesztő rácsot állítottak. Az 1141-ben felszentelt templom papságát az ágostonrendi kanonokok adták, akik 1187-ig, Jeruzsálem muszlimok általi visszafoglalásáig teljesítettek itt szolgálatot. Azóta az épület újfent muszlim szentélyként működik.

Története[szerkesztés]

Bővebben: Sziklamecset

A jeruzsálemi Templom-hegyen található Templum Domini helyén eredetileg a második jeruzsálemi Templom állt, melyet Titus római hadvezér, a későbbi császár Kr. u. 70-ben, az első zsidó–római háború során leromboltatott, és sem a zsidók, sem a keresztények nem építették újjá.[1] 638-ban a várost elhódították Bizánctól a muszlimok, akik a jeruzsálemi templom égőáldozati oltárának helyét jelző Szent Szikla(wd) körül imahelyet alakítottak ki. Magának a Sziklamecsetnek az építése Abd al-Malik omajjád kalifa uralkodása alatt, 691-ben kezdődött.[2] A Szent Szikláról az iszlám azt tartja, hogy Mohamed próféta éjszakai utazásának és mennybe emelkedésének (arabul: الإسراء والمعراج, al-’Isrā’ wal-Miʿrāj) a helyszíne, de e hagyomány csak a mecset felépülte után, a 8. század elején alakult ki.[3] A latin keresztények 1099-ben, az első keresztes hadjárat keretében foglalták el Jeruzsálemet. Amellett, hogy a keresztesek lemészárolták a város lakosságát, egyik parancsnokuk, Hauteville Tankréd kifosztotta a Sziklamecsetet: a korabeli keresztény krónikások beszámolnak az itt talált mesés arany- és ezüstkincsről, melyet a lovag később visszaszolgáltatott az itteni keresztény papságnak.[4] Az ostrom során szerkezeti kár nem eshetett az épületben.[5] A keresztény források Jeruzsálem bevételéhez kötik azt is, hogy Hauteville Tankréd a Templom-hegyen egy Mohamedet ábrázoló állítólagos „bálványra” bukkant, melyet istenkáromló jellege miatt széttört. A krónikák egy része a Sziklamecsetet, másik része az al-Aksza mecsetet nevezi meg helyszínül. Az epizód azon keresztény legendák közé tartozik, melyek az iszlámot bálványimádó vallásként igyekeznek feltüntetni.[6] Jaroslav Folda művészettörténész felvetette annak lehetőségét, hogy a szóban forgó szobor az ókori római időkből származott, és egy római istenségé vagy császáré lehetett.[7]

A keresztes korszakban a Sziklamecsetet Templum Domini (’az Úr temploma’), az al-Aksza-mecsetet Templum Salomonis (’Salamon temploma’) vagy Palatium Salomonis (’Salamon palotája’) néven emlegették.[8] Maga a „templum Domini” kifejezés a héber „bét Él” (בֵּית אֵל, Bēṯ ’Ēl) latin fordítása; az eredeti héber szókapcsolat szó szerinti jelentése ’Isten háza’.[9] Nem egyértelmű, a Sziklamecset mikortól funkcionált keresztény templomként. Nangis-i Bartolf krónikás tanúsága szerint 1101 márciusában az épületet Hauteville Tankréd bírta, ezzel szemben Türoszi Vilmos úgy tudta, Bouillon Gottfried, a keresztesek fővezére bőkezű javadalmak – úgynevezett praebenda – kíséretében az ágostonrendi kanonokoknak adta.[10] Az első, nem a krónikákból, hanem oklevelekből származó írásos bizonyíték az ágostonrendiek szolgálatára 1112-ből származik.[11] Talán az történhetett, hogy Bouillon Gottfried idejében az ágostonrendiek jelenléte átmeneti volt, szolgálatvégzésük csak Bouillon Gottfried testvére és utódja, I. Balduin jeruzsálemi király alatt állandósult.[12] Bernard Hamilton és Andrew Jotischky szerzőpáros szerint a Bouillon Gottfried-féle alapítás a szerzetesi életközösséget nem vállaló, úgynevezett világi kanonokokat (canonici saeculares) jelentett, őket követte az ágostoni kanonokrend (canonici regulares), vélhetően Sabrani Gibelin(wd) jeruzsálemi pátriárka (1108–1112) támogatásával.[13] A Templum Domini hivatalos fölszentelésére 1141. április 9-én, húsvét után három nappal került sor, a konszekrációt Ostiai Alberik(wd) pápai legátus végezte a pátriárka, püspökök és világi előkelőségek jelenlétében.[14][15]

Noha a keresztény Jeruzsálemi Királyság egyik legszentebb tere volt, a Templom-hegy nyitva állt a muszlim zarándokok előtt a frank uralom idejében: a Templum Domininél volt egy napóra, mely állítólag Zakariás próféta halálának helyét jelölte, ez szolgált a muszlimok imahelyéül. Ami a zsidókat illeti, Maimonidész lejegyezte, hogy „csütörtökön, marhesván hatodik napján [1166. október 21-én] bementem a Nagy és Szent Házba [a Templum Dominibe], és imádkoztam.”[16]

Az 1160-as évek végén készült el a Szent Miklós-szentély a kórus bejárata mellett; az ennek párkányzatára vésett szövegből tudható, hogy a Templum Dominiben háromszor zajlottak jelentősebb átalakítások: 1101-ben, I. Balduin alatt, 1162-ben, III. Balduin alatt, továbbá 1171-ben, Amalrik uralma alatt.[17] Kisebb, díszítő jellegű változtatások, úgymint a mozaikok és falfeliratok, folyamatosan tették egyre keresztényibbé a templomot a 12. század folyamán.[18] Jaroslav Folda művészettörténész a feliratok zömét az 1140-es évekre datálja.[19] Szintén erre az időszakra tehető a Szent Szikla körüli szentélyrekesztő rács készítése; kifejezetten erre utaló írásos bizonyíték ugyan nem maradt fent, de alighanem Melisenda jeruzsálemi királynő volt az egyik finanszírozó.[20] A kupolára a keresztet 1154 és 1170 között állíthatták.[19] Az al-Aksza-mecset és a Sziklamecset kereszténnyé alakítása, különösen az utóbbi tetején lévő kereszt miatti felháborodás fontos pillére volt Núr ad-Dín és Szaladin egyiptomi szultán keresztesek elleni dzsihádjának. Amikor Jeruzsálem 1187. szeptember–októberi ostromakor a keresztesek reménytelen helyzetét belátó jeruzsálemi főparancsnok, Ibelin Balian a város feladásáért cserébe szabad elvonulást kért Szaladintól, azzal tudta kicsikarni a szultántól az alku elfogadását, hogy megfenyegette: ellenkező esetben leromboltatja a Sziklamecsetet, a Szent Sziklát szétzúzatja, a muszlim foglyokat pedig megöleti.[21]

Miután 1187. október 2-án a keresztesek feladták a Jeruzsálemet és az muszlim kézre került, az egyiptomiak a Templum Dominit visszaalakították mecsetté – céljuk a keresztes hódítás előtti állapotok restaurálása volt.[22] A kupola tetejéről ledöntötték az aranykeresztet, végighúzták az utca porában egészen a jaffai kapuig(wd), ahol darabokra törték.[23] Megtisztítás gyanánt a falakat rózsavízzel lemosták, a Szent Szikla márványborítását felszedték, az oltárt elbontották, a kupolát újból bearanyozták, a mozaikokat és a szobor díszítőelemeket az iszlám számára elfogadhatóvá változtatták.[24] Imádságot először október 9-én tartottak a régi-új Sziklamecsetben.[22]

Azok a kanonokok, akik el tudtak menekülni Jeruzsálemből, Cipruson, később Akkonban telepedtek le. A keresztények egy ideig nem tehették be a lábukat a Templom-hegy területére – 1229 februárjában II. Frigyes német-római császárnak a hatodik keresztes hadjárat keretében sikerült tárgyalás útján visszaszereznie Jeruzsálemet, de a Templom-hegy muszlim kézen maradt.[25] 1243 decemberében a templomosok és az Ajjúbidák egyezségének értelmében a szent körzet is visszakerült a keresztényekhez. A Templum Domini tetején ismét kereszt állt, s a latin klérus is visszatérhetett, bár valószínűleg nem az ágostonrendi kanonokok, hanem a templomosok adhatták a papságát. A keresztény uralom csupán kilenc hónapig tartott: az év július 15-én Jeruzsálem városa, augusztus 23-án pedig a Dávid-torony is elesett a hvárezmi hadsereg támadása során, és végleg muszlim kézre került.[26] A Templum Domini ágostonrendi kanonokjai 1291-ig, az utolsó keresztes város, Akkon elestéig ottani apátságukban működtek: nem tudni, Akkon ostromának maradtak-e közülük túlélői, s 1291 után nincs adat a kanonokrend létéről.[27]

Ismert elöljárói[szerkesztés]

Az alábbi táblázat a Templum Domini krónikákból és oklevelekből ismert elöljáróit tartalmazza. Valamikor 1130 és 1136 között a Templum Domini, a Szent Sír-templom, a Sion-hegy és az Olajfák hegyének perjelei konfraternitást(wd) hoztak létre a célból, hogy imádkozzanak e templomok kanonokjainak betegeiért és asszisztenciát nyújtsanak a tagok temetésén.[28]

Név Titulus Időszak (említés oka) Latinul Forrás
Arnulf elöljáró 1100 (Bouillon Gottfried halála) Arnolfus prelatus Templi Domini Aacheni Albert, VII.30[29]
Achard perjel 1112–1136 (adományozási oklevél tanúja) Aicardus / Achardus prior Templi Domini RRH 68, 80, 165[30]
Gottfried perjel, majd apát 1137–1138–1160 (adományozási oklevél tanúja) Gaufridus prior / abbas Templi Domini RRH 172, 174, 181, 354[31]
Hugó perjel, majd apát 1156–1161–1168 (adományozási oklevél tanúja) Hugonis prior / abbas Templi Domini RRH 323, 372, 455[32]
Rajmund apát 1168–1169 (adományozási oklevél tanúja) Raimundus abbas Templi Domini RRH 469, 470[33]
Roger apát 1175–1180 (adományozási oklevél tanúja) Rogerius abbas Templi Domini RRH 536, 597[34]

Leírása[szerkesztés]

[… itt] emelkedik a Templom, szabályos nyolcszög alakban. A falakat belülről és kívülről egyaránt márványlapok és mozaikok ékesítik. A tető gömb alakú, mesteri munkával készült ólomborítás fedi. A felső és az alsó udvar, valamint ezek oszlopcsarnokai márvánnyal burkoltak. Ilyenformán telenként, az esőzésekkor a Templomról lezúduló és a máshonnan érkező víztömeg tisztán, szennyeződés nélkül folyik le azokba a ciszternákba, melyek az imént leírt hely alatt húzódnak. A Templom szívében, az oszlopok belső sora mögött, egy nem túl magas szikla található, ebben pedig egy barlang.

“
”
Türoszi Vilmos: Historia rerum in partibus transmarinis gestarum[35]

Würzburgi János(wd) német pap és zarándok az 1160-as években zarándokolt el a Szentföldre; úti leírásában hosszasan beszámol a Templum Dominiről. A nyolcszögletű templom falát alul márványlapok, felette mozaikok borították; kívül, a tető és a vízlefolyók alatti frízen az Ószövetség különböző könyveiből vett latin feliratok szerepeltek.[36] Az épületnek négy, a főégtájaknak nyíló kapuja volt, mindegyikhez fedett előcsarnok tartozott: a keleti egy Ifjabb Szent Jakabnak szentelt kápolnára(wd), az északi a kanonokok lakhelyére, a déli az al-Aksza-mecset felé nyílott. A nyugati bejárat fölött Krisztus képe függött. Mind a nyolc falszakaszon voltak ablakok: azokon, melyeken nem volt kapu, öt, a kapuk mellett pedig négy.[37] Egy 10. századi arab leírás még aranyozott sárgaréz kupoláról beszélt, ezt a keresztesek bizonyára lecserélték, mert Türoszi Vilmos és Würzburgi János is ólomborítású tetőt említ.[38] A kupola csúcsán aranykereszt magasodott, mely a korábbi félholdat váltotta.[8][39]

A belső térben is bővelkedtek az aranyozott latin feliratok, ezek többségében Salamon templomára, Jézus és Szűz Mária életére és a templom felszentelésére utaló antifónarészletek voltak; de a korábbi, a Koránból vett arab inskripciók is megmaradtak.[17] A feliratokat két zarándok, Würzburgi János és Theodorik is rögzítette beszámolójában; leirataik a templom belsejét illetően nem, külsejével kapcsolatban azonban megegyeznek egymással.[40] A templom bal oldalán lévő két boltozatos helyiség Jézus bemutatása, illetve Jákob lajtorjája ábrázolásának adott otthont, utóbbi alatt volt a kő, melyre Jákob állítólag a fejét lehajtotta.[23] Egy másik, meg nem nevezett részen Mária bemutatásának emlékére alakítottak ki szentélyt.[41] Foucher de Chartres, aki királyi káplánként saját tapasztalatait rögzítette, azt írta, a Jeruzsálem elfoglalását követő tizenöt évben a Szent Szikla szabadon látható volt, de az 1120-as évekre lefedték márvánnyal, s oltárt, valamint a papság számára kórust építettek föléje.[42] Az így nyert márvány padlófelületre két darab méretes, virágokkal és gránátalmákkal díszített vas kandeláber által közrefogott oltárt állítottak.[38][43] Muín ad-Dín Unur damaszkuszi emír(wd), aki szövetséget kötött Fulkó jeruzsálemi királlyal, krónikása, Uszáma ibn Munkidz társaságában 1140-ben ellátogatott Jeruzsálembe és a Templum Dominibe; a történetíró visszaemlékezésében említ egy Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló ikont a templomból;[44] míg egy izlandi zarándok 1150 körül arról írt, a Szent Sziklát ekkorra vasrács zárta körbe.[45] A kovácsolt vasból készült, francia román stílusú szentélyrekesztő kerítés a sziklát körbevevő tizenkét oszlop hézagait töltötte ki, a kerítés tetején a heraldikai liliomok (fleur-de-lis) egyes művészettörténészek szerint gyertyatartók voltak.[46][47] A rács a maga nemében egyedülálló volt, sem a keresztes Közel-Keleten, sem Nyugat-Európában nem maradt fent méretben és szépségben ehhez fogható alkotás.[20] Ibn al-Aszír muszlim krónikás annak tulajdonítja a rácsozat felállítását, hogy a frank papok a zarándokoknak árusítható ereklye gyanánt darabkákat törtek le a Szent Sziklából, ezt hivatott megakadályozni a korlát;[48] a rács a modern művészettörténészek szerint is a kő zarándokoktól való védelmét szolgálta.[49]

A Szent Szikla alatti barlangban, a Lelkek kútjában(wd) két jelenetet festettek meg: Jézus elbocsátja a házasságtörő asszonyt és az angyal tudatja Zakariással Keresztelő Szent János születését.[50] A barlang oszlopos lejárata keresztes eredetű; magát a helyiséget egy időben gyóntatófülkeként is használhatták.[51]

  • A keresztes szentélyrekesztő a Sziklamecsetben
  • A kerítés a Szent Szikla felől nézve 1901-ben. Jól láthatóak a kerítés tetején sorakozó liliomok
    A kerítés a Szent Szikla felől nézve 1901-ben. Jól láthatóak a kerítés tetején sorakozó liliomok
  • 1919-ben, utólag színezett felvételen. Az aranyozott rács a belső árkádsort egészítette ki
    1919-ben, utólag színezett felvételen. Az aranyozott rács a belső árkádsort egészítette ki
  • A kerítés kívülről, 1933-ban, utólag színezett felvételen
    A kerítés kívülről, 1933-ban, utólag színezett felvételen
  • A Lelkek kútjának lejárata, mögötte az arab felirattal díszített kerítés 1900-ban
    A Lelkek kútjának lejárata, mögötte az arab felirattal díszített kerítés 1900-ban

Afölé a hely fölé, ahol a muszlimok szerint Mohamed, a keresztesek szerint Jézus lábnyoma volt látható a kövön, a keresztesek „díszes, márványoszlopos tabernákulumot emeltek […], és a márványba állatseregletet faragtak, egy disznót is láttam köztük.” (Imád ad-Dín(wd), 1187)[22] Ali ibn Abú Bakr al-Haraví(wd) perzsa utazó is megemlékezett az aediculáról: „a [Próféta] lábnyoma fölé a [frankok] oszlopokon nyugvó, apró aranyozott kupolát állítottak, és azt mondták, ez a Messiás lába nyoma… A márványon legelésző állatokat örökítettek meg, láttam közöttük olyat, mely disznóra hasonlított.”[52]

A templomon kívül, attól északra kaptak helyet a kanonokok szobái, kerengője és refektóriuma: „az északi kapuval szemközt gyönyörű kert található, mindenféle fával, s a kertet márványból faragott kolonnád övezi, lenyűgöző mestermunka. E kert legtávolabbi végében van a gyülekezőhely, ahol a papok és a diakónusok elfogyasztják étküket.” (al-Idríszi, 1154)[23] Az északnyugati oldalon, körülbelül 20 méterre a Sziklamecsettől ma a Mennybemenetel-szentély(wd) (arabul: قبة المعراج, Qubbat al-Miʿrāj) áll – a kis kápolna összetéveszthetetlenül a keresztes építészet jegyeit hordozza, de írott források híján vita tárgyát képezi, mikorra datálható: elképzelhető, hogy a muszlimok építették Jeruzsálem visszafoglalása után keresztes spoliumokból („újrahasznosított kövekből”); T. S. R. Boase és Jaroslav Folda 20. századi művészettörténészek amellett érveltek, hogy keresztes eredetű, és a Templum Domini keresztelőkápolnája lehetett,[53][22] Denys Pringle, Bernard Hamilton és Andrew Jotischky amondóak, hogy keresztes korabeli ugyan, de keresztelések helyett a virágvasárnapi pálmaágakat áldhatták meg itt.[18][54]

Az 1187 utáni, ajjúbida felújítási munkálatok részeként valamennyi, a szerkezetet és a térbeosztást érintő keresztes módosítást eltüntettek a Sziklamecsetből; szomszédságából a klérus klastromát az utolsó kőig elbontották.[46] A keresztesek utolsó, bizonyíthatóan a Templum Dominihez tartozó lenyomatai az évszázadok során fokozatosan eltűntek:[55] Elzearius Horn(wd) német katolikus szerzetes ismeretei szerint a Szent Szikla alatti barlangba, a Lelkek kútjába vezető lépcső lejáratát négy porfiroszlop keretezte, melyeknek oszlopfője angyalfejeket formázott. Az angyalarcokat korábban leverték volt, a 18. században pedig a kádi elrendelte az oszlopok cseréjét, s ugyanekkor a megmaradt mozaikok figurális ábrázolásait is lemeszelték.[56] A lejáratot ma két korinthoszi oszlop szegélyezi, ezek frank szobrászok munkái, de nem tudni, eredetileg hol állhattak.[18] A hajdan a keresztény oltár két oldalán lévő vas kandelábereket a brit mandátum alatt, míg a Szent Sziklát körbefogó, a keresztes időkből származó vaskerítést az 1958–64-es felújításkor távolították el; bár utóbbinak egyetlen szegmense, mely a Mohamed próféta szakállából származó szőrszálat őrző aediculát védi, a helyén hagyatott.[56][18] A rács egy darabját, továbbá a kandelábereket – mindegyik a frank ötvösművészet remeke – a jeruzsálemi Iszlám Múzeumban(wd) őrzik.[46][47]

Bár a Sziklamecsetben találhatók a keresztes időkből származó építészeti elemek, de csekély a valószínűsége, hogy ezekkel maguk a frankok dekorálták a Templum Dominit – vélhetően a keresztes korszak után építették be őket, s más keresztes épületekből kerültek ide.[57]

Szerepe a keresztes államok életében[szerkesztés]

Szentírási asszociációk[szerkesztés]

A keresztények számára a Templom-hegy körülbelül a 4. század első feléig volt Jeruzsálem kiemelt szent helyeinek egyike; a század végére a dombhoz kötött szentírási események és helyszínek Jeruzsálem más pontjaira, kiváltképp a Szent Sír-templomba tevődtek át a keresztény köztudatban.[58] A keresztes hódítással azonban a Templom-hegy visszakerült a város szent körzeteinek térképére: Ábrahám áldozatát és Barakiás fia Zakariásnak a halálát például annakelőtte a Golgotán helyezték volt el, de a keresztesek alatt mindkettő a Szent Sziklával fonódott össze.[59][60] A keresztesek a Sziklamecsetet tartották ama templomnak, melyben Jézust körülmetélték és bemutatták – tisztában voltak ugyan azzal, hogy a Sziklamecset nem azonos az Ótestamentum zsidó templomával, de úgy gondolták, a két építmény pontosan ugyanazon a helyen áll, és megjelenésében a Sziklamecset az ószövetségi elődjét idézi.[61] Emiatt nevezték Templum Domininek, „az Úr templomának.” A Szent Sziklára különféle ószövetségi szakaszokat vonatkoztattak: úgy tartották, itt lehetett Ábrahám oltára, melyen Izsákot készült feláldozni (Ter 22,6–14), a jebuzita Arauna szérűje, ahol Dávid király oltárt emelt és áldozatot mutatott be (2Sám 24,15–25), s ahol később a Salamon építtette első Templom szentélye, a Szentek Szentje volt (2Krón 3,1); más elképzelések Bételnek és annak a kőnek mondták, melyen megpihenve Jákob látta a mennybe nyújtózó lajtorját (Ter 28,10–22); és olyan – a keresztesek körében is vitatott – nézet is volt, miszerint a Templum Domini rejtette a szent sátrat és a frigyládát.[4][62] Az 1106–1108 között a Szentföldön időző Dániel apát a Kijevi Ruszból azt írta, a Szent Szikla volt mindaz, ami az eredeti salamoni templomból megmaradt.[63]

A Templum Domini szentsége a keresztények számára elsősorban nem az ószövetségi, hanem az újszövetségi asszociációkból fakadt. Az angolszász Sæwulf(wd), aki az első keresztes hadjárat után tett zarándoklatot Jeruzsálembe, úti beszámolójában felsorolta ezeket: itt jelent meg az angyal Zakariásnak (Lk 1,8–13); itt ölték meg Barakiás fia Zakariást (Mt 23,35); itt metélték körül Jézust (Lk 2,21); itt mutatták be a Templomban Mária megtisztulásának napján és itt találkozott a Szent Család Simeonnal (Lk 2,22−35); itt találtak rá szülei a tizenkét éves Jézusra a tanítók között ülve (Lk 2,42–50); innen űzte ki Jézus a kereskedőket és pénzváltókat (Mt 21,12–13); és e templom lebontásáról és fölépítéséről beszélt (Jn 2,19); valamint e helyütt találkozott a házasságtörő asszonnyal (Jn 8,3–11).[12][64] A Szent Szikla délnyugati csücskénél lévő lábnyomot is – feltételezhetően újraértelmezve az iszlám tradíciót, mely Mohamed prófétáénak mondja – Jézusénak vallották.[65]

A keresztesek az apokrif iratokból vett eseményeket is kötöttek a Templum Dominihez: Szűz Mária bemutatása(wd) a Templomban, továbbá ott töltött gyermekkorának egyes epizódjai Jakab protoevangéliumában olvashatók.[66]

Liturgikus és szimbolikus jelentősége[szerkesztés]

A szentély a Szent Sír-templom és az al-Aksza-mecset mellett a megszülető keresztes állam, a Jeruzsálemi Királyság liturgikus életének legfontosabb helyszíne lett.[4] A Szent Sír-templom mindig is kitüntetett figyelmet élvezett a keresztények körében, de a Templom-hegy és a rajta álló épületek a korábbi századokban a zsidó Templom lerombolásán keresztül Istennek a zsidóságot sújtó haragját szimbolizálta a keresztények szemében.[67] A Templom-hegyet a „régi Jeruzsálemhez” és a zsidósághoz kötötték, melyet a keresztény teológia szerint az „új Jeruzsálem” és a kereszténység váltott fel. A 7–11. század között keletkezett keresztény zarándoklatbeszámolók ezért nem is tesznek említést a Templom-hegyen álló muszlim szentélyről.[68] Ez a hozzáállás a keresztes hódítással, a Templum Domini ó- és újszövetségi vonatkozásainak nyomatékosításával gyökeresen megváltozott.[67] Sylvia Schein ezt részben anyagi okokkal magyarázza: szerinte az első keresztes hadjárat végén a hódítóknak egyszerűen nem volt pénze új épületek emelésére, ezért a régieket renoválták és alakították át a maguk céljaira. A Templom-hegy ilyen szempontból kiváló adottságokkal rendelkezett: a Templum Domini az egyik fő zarándokcélpont, míg az al-Aksza-mecset az első két évtizedben a király székhelye volt, a hegy ilyenformán a vallási és a politikai életnek egyaránt a fókuszába került.[59][69] Heribert Busse a Templom-hegy kulcsfontosságát a hozzá kötödő vallásos hagyományból eredezteti, melyet a keresztesek a maguk ideológiájának megfelelően adaptáltak.[70] Egyes keresztény történetírók, illetve Tractatus super Templum Domini című versében maga a templom apátja, Achard is megpróbálták elfeledtetni a Sziklamecset muszlim kötődését, és emeltetését különböző keresztény történelmi alakokhoz – Szent Ilonához, Iusztinianosz vagy Hérakleiosz bizánci császárokhoz – kapcsolták.[71]

A liturgikus ünnepek, éppúgy, mint a keresztény zarándoklatok, a Szent Sír-templom és a Templum Domini köré szerveződtek.[72] Utóbbi volt az, ahonnan a virágvasárnapi körmenet indult Jozafát völgyébe; az 1120-as években a körmenet útvonala úgy módosult, hogy a Getszemáni-kerttől az addigi beteszdai fürdő(wd) helyett az Aranykapun keresztül a Templum Domini felé kanyarodott vissza, és a pálmaágak megáldása után itt ért véget a déli kapunál elénekelt antifónával.[28][73] A templom nagybúcsúja február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszonykor, azaz Mária megtisztulásának és Jézus bemutatásának ünnepén volt. 1156-ban Fulkó jeruzsálemi pátriárka elrendelte, hogy amennyiben a mindenkori pátriárka nem tud a templombúcsú napján misét bemutatni a Templum Dominiben, úgy a Szent Sír-templom perjele helyettesítse őt. A húsvét utáni ötödik, az úgynevezett „rogate” vasárnapon a Szent Sír-templom kanonokjai körmenetben vonultak a Templum Dominibe, hogy ott misét hallgassanak; július 15-én, Jeruzsálem keresztesek általi bevételének napján az ünnepi menet a Templum Domini déli kapujától haladt a város északi falához, ahol annak idején a keresztesek először törtek be az ostromkor.[28] Az 1172-ben Jeruzsálembe látogató Theodorik nevű zarándok lejegyezte, hogy a húsvéti ünnep kiemelt részét képező Szent Tüzet(wd) szokás volt elhozni a Templum Dominibe a Szent Sír-templomból, és az is előfordult, hogy a láng nem a Szent Sír-templomban, hanem a Templum Dominiben lobbant fel.[74] Minthogy Jeruzsálem városának első számú plébániája a Szent Sír-templom volt, ott tartották a keresztelőket és bérmálásokat – a korabeli források nem tesznek említést arról, hogy a Templum Domini is helyt adott volna ilyen szertartásoknak, de nem zárható ki.[53]

A szentély a királykoronázási szertartásnak is része volt: I. Balduint még Betlehemben, de 1118-ban II. Balduint már Jeruzsálemben, a Szent Sír-templomban koronázták meg, s feltehetően ekkor teremtődött meg az hagyomány, hogy a Szent Sír-templomból a király a koronával a fején átvonult a Templum Dominibe, ahol a Szent Szikla fölötti oltárra helyezve felajánlotta azt, ezzel idézve Krisztus bemutatását a templomban. Ezt követte az ünnepi lakoma az egykor királyi palotaként, később a templomosok főhadiszállásaként funkcionáló al-Aksza-mecsetben.[23][67]

Eleinte a Templum Domini fő bevétele az az 1000 bezant volt, melyet a Transzjordániában beszedett tizedből juttatott neki évente a jeruzsálemi pátriárka.[75] Azon 1166 áprilisában kelt okiratokban, melyekben Amalrik jeruzsálemi király megerősítette tulajdonjogában a Templum Dominit, már a következő birtokok szerepelnek: a templommal szomszédos, „fallal övezett udvar” az ott található fürdőkkel, házakkal, megművelt és műveletlen telekrészekkel egyetemben; egyéb ingatlanok és bérlemények Jeruzsálemben, Hebronban, Blanchegarde-ban, Aszkalonban, Ibelinben, Nabluszban, Caesareában, Janinban, Akkonban, Türoszban és Oultrejordain területén. A „fallal övezett udvar” alatt vélhetően az egész Templom-hegy értendő az al-Aksza-mecsetet és közvetlen környezetét leszámítva, ezek ugyanis a templomosoké voltak.[74] Az 1166-os okirat három szentföldi templomot listáz a kanonokokéiként: a türoszi Szent Juliánusz-templomot, az akkoni Szent András-templomot és az Ein Kerem-i Keresztelő Szent János-templomot(wd).[76] A Templum Domini kanonokjai alá csupán három nyugat-európai templom tartozott: a Mária Magdolna-templom a szicíliai Baroliban, a Szűz Mária-templom az angliai Woodbridge-ben és az ágostonrendi kanonokok háza North Ferribyben; ezekről csak kevés adat maradt fent.[74] A woodbridge-i Szűz Mária-templomról ismeretes, hogy egy angol testvérpár ajánlotta fel zarándoklatukon a célból, hogy az ágostonrendi kanonokok megtelepedjenek a falvukban, de miután a kanonokok ennek nem tudtak eleget tenni, a patronálás hamar abbamaradt.[77] A Nabluszban beszedett tized nagy része, noha maga a város a jeruzsálemi egyházmegyéhez tartozott, a Templum Dominit és kanonokjait illette.[78] Az ötödik keresztes hadjárat idejében keletkezett források a Templum Domini felajánlásokból származó éves bevételét 10 000 bezantra becsülték az 1187 előtti időszakra; de a Templum Domininek és a Szent Sír-templomnak felajánlott adományokat sokszor nem külön, hanem együtt kezelték.[53] A birtokokat is figyelembe véve, más szentföldi templomokkal összehasonlítva a Templum Domini viszonylag szerény vagyonnal rendelkezhetett.[74] Ezt mutatja az is, hogy az egyházi intézmények kötelesek voltak az ország védelmére kelni vész esetén, s védelmi hozzájárulásuk mértékét a bevételük alapján határozák meg – a Templum Domini 50 lándzsást tartozott kiállítani a seregbe (összehasonlításképp: a Szent Sír-templom ennek tízszeresével, azaz 500 lándzsással tartozott).[77]

Az 1140-es években Melisenda jeruzsálemi királynő bőkezűen támogatta a templomot, esetlegesen azzal a szándékkal, hogy majd ide temessék el.[20][19] A templom káptalantermében helyezték örök nyugalomra 1168-ban Perche-i István(wd) palermói érseket, akit a keresztes királyságba száműztek Szicíliából, majd 1174-ben La Roche-i Frigyes(wd) türoszi érseket, Amalrik király egyik fő tanácsadóját.[79]

A Templum Domini illusztrációja szerepelt a jeruzsálemi királyok pecsétjének hátoldalán, a Szent Sír-templom és a Dávid-torony társaságában;[80] továbbá egymagában a templomos lovagrend pecsétjén.[81] A templom stilizált képe feltűnik illuminált kódexekben – legelső keresztes megjelenítése Melisenda királynő zsoltároskönyvéhez(wd), a Jézus bemutatása, megkísértése, valamint Jeruzsálembe bevonulása jelenetekhez köthető,[82] de II. Frigyes német-római császár Riccardiana zsoltároskönyvében és a Szentírás több bible moralisée(wd) kiadványában is előfordul[83][84][85] –; illetve olykor kis méretű domborműveken is, például a kairói Hasszán szultán mecsetének bejáratánál egy spoliumon.[86] Jellegzetes nyolcszögletű alaprajza mintaként szolgált az 1150-es években az Olajfák hegyén épített Mennybemenetel-kápolnához(wd),[87] továbbá a templomosok nyugat-európai, úgyszintén sokszög alaprajzú templomaihoz.[88]

Az európai művészetekben[szerkesztés]

Kiemelt szerepét mutatja, hogy 12. századi térképeken gyakorta a Templum Dominit ábrázolták Jeruzsálem legnagyobb építményeként, s e hagyományt néhány későbbi kartográfus is átvette.[55][89] A korban népszerű térképészeti toposz volt, hogy a kör alakúként megrajzolt Jeruzsálemet kereszt- vagy T-alakban metszette két út; az így kapott két városrész egyikét a lapis (’kő’) felirattal jelölt Templum Domini, a másik városnegyedet a Szent Sír-templom uralta, ezzel is mutatva a két templom kitüntetettségét.[90] Párhuzamosan az építmény keresztény asszociációinak elhalványulásával, a 15–16. századi térképeken a Sziklamecset már a Templum Salomonis címke alatt szerepel Templum Domini helyett, kupoláján rendszerint iszlám félholddal.[91]

  • A Templum Domini a keresztes Jeruzsálem-térképeken
  • A stilizált templom (tēplum dm felirattal jelölve) a felső félkör középső harmadában
    A stilizált templom (tēplum dm felirattal jelölve) a felső félkör középső harmadában
  • A kör alakúként ábrázolt Templum Domini, ugyancsak a felső félkör középső harmadában
    A kör alakúként ábrázolt Templum Domini, ugyancsak a felső félkör középső harmadában
  • A Templum Domini körrel, a tēplm dm és lapis feliratokkal jelölve
    A Templum Domini körrel, a tēplm dm és lapis feliratokkal jelölve
  • Erősen stilizált illusztráción, a kupola-torony tetején kereszttel
    Erősen stilizált illusztráción, a kupola-torony tetején kereszttel

A reneszánsz korban, s különösen is a 15. században, az oszmán fenyegetés növekedésével a Templum Domini mint Salamon templomának „utódja” kedvelt motívuma lett az itáliai, németországi és a burgund németalföldi festményeknek, melyek a templom megjelenítésével fejezték ki az abbéli reményt, hogy a szent helyek egykor ismét keresztény kézre kerülnek.[92] Efféle szimbolika már a keresztes háborúk alatt is kötődött a templomhoz, ennek egyik példája a schwarzrheindorfi kettős templomnak Ezékiel próféta látomását megelevenítő freskója. A röviddel a sikertelen második keresztes hadjáratot követően, a hadjárat vezetőinek partonálásával készült falfestmény a Templum Dominit a próféta víziójában szereplő új templomként prezentálja, reményt próbálva nyújtani a kudarccal hazatérő kereszteseknek.[93] A bibliai Templomot kupolás, kerek vagy oktagonális építményként ábrázoló európai hagyománynak a Templum Dominit bemutató zarándoki beszámolók, keresztes pecsétek és térképek mellett a bizánci ikonográfiáig visszanyúló gyökerei is vannak.[94] Yona Pinson művészettörténész a reneszánsz műveken a Templum Domini szimbolikájának két típusát különbözteti meg: az első realisztikusan igyekszik megörökíteni Jeruzsálemet, negatív felhang nélkül szerepeltetve a Sziklamecsetet; a másik a kereszténység–zsidóság közötti ellentét vallásos kontextusába helyezi.[95] Az utóbbi kategóriába tartozó képeken tipikusan Krisztus szenvedésének vagy halálának háttereként jelenik meg a Sziklamecset: az épület a zsidó Templomot és Törvényt szimbolizálja, kontrasztot alkotva Krisztus feltámadásával és a kereszténységgel, esetenként a katolikus Rómával is.[96] A 14–15. századra a Templum Domini keresztes időkbeli ószövetségi kötődései elhalványodtak, helyüket – részben a Szentföld őrzésével megbízott ferencesek hatására – a Szűz Máriához és az apokrifekhez fűződők vették át: a 15. században már úgy tudták, a Sziklamecsetben volt hajdan Szűz Mária és Szent József menyegzője.[97] A 16. század végére a Sziklamecset iszlám mivolta megszilárdult a köztudatban, ezzel együtt pedig a templom eltűnt a keresztény Jeruzsálem szent helyszínei közül.[92]

  • A Templum Domini európai ábrázolásai a kései középkorból és a kora újkorból
  • Jeruzsálem az Egerton-hóráskönyvben (1440 k.)
    Jeruzsálem az Egerton-hóráskönyvben (1440 k.)
  • Perugino: A kulcsok átadása Péternek (1480 k.). A központi épület a Templum Dominiről mintázott[98]
    Perugino: A kulcsok átadása Péternek (1480 k.). A központi épület a Templum Dominiről mintázott[98]
  • Jan vagy Hubert van Eyck: A három mártír a Sírnál (1430 k.). A Templum Domini az angyal mögött látható
    Jan vagy Hubert van Eyck: A három mártír a Sírnál (1430 k.). A Templum Domini az angyal mögött látható

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Pringle 2007  397–98. oldal
  2. ↑ Pringle 2007  398–99. oldal
  3. ↑ Rabbat, Nasser: The Meaning of the Umayyad Dome of the Rock. Muqarnas, VI. évf. 1. sz. (1989) 12–21., különösen 12. o.
  4. ↑ a b c Pringle 2007  400. oldal
  5. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  68. oldal
  6. ↑ Muratova, Xenia: Western chronicles of the First Crusade as sources for the history of art in the Holy Land. In Crusader Art in the Twelfth Century. Szerk. Jaroslav Folda. Oxford: BAR Publishing. 1982. 47–70., különösen 49–50. o. = BAR International Series, 152. ISBN 9780860541943  
  7. ↑ Folda 1995  44. oldal
  8. ↑ a b Kedar–Pringle 2009  135. oldal
  9. ↑ Moore 2017  83. oldal
  10. ↑ Türoszi 1943  392. oldal
  11. ↑ Hamilton 1977  109. oldal, 38. lábjegyzet
  12. ↑ a b Pringle 2007  401. oldal
  13. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  69. oldal
  14. ↑ Türoszi Vilmos: A History of Deeds Done Beyond the Sea. II. kötet. Ford. Emily Atwater Babcock és A. C. Krey. New York: Columbia University Press. 1943. 122. o. = Records of civilization, sources and studies, 35.  
  15. ↑ Schein 1984  183. oldal
  16. ↑ Kedar–Pringle 2009  135–36. oldal
  17. ↑ a b Pringle 2007  406. oldal
  18. ↑ a b c d Kedar–Pringle 2009  141. oldal
  19. ↑ a b c Folda 1995  251. oldal
  20. ↑ a b c Folda 1995  136. oldal
  21. ↑ Kedar–Pringle 2009  149. oldal
  22. ↑ a b c d Folda 2005  25. oldal
  23. ↑ a b c d Pringle 2007  407. oldal
  24. ↑ Pringle 2007  407–408. oldal; Boas 2001  17. és 110. oldal
  25. ↑ Pringle 2007  408. oldal
  26. ↑ Pringle 2007  408–409. oldal; Folda 2005  170. oldal
  27. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  84. oldal
  28. ↑ a b c Pringle 2007  402. oldal
  29. ↑ Aacheni Albert: Historia Ierosolimitana: History of the Journey to Jerusalem. Ford. és szerk. Susan B. Edgington. Oxford: Clarendon Press. 2007. 528–29. o. ISBN 9780199204861  
  30. ↑ Röhricht 1893  15., 19., 41. oldal
  31. ↑ Röhricht 1893  43., 45., 92–93. oldal
  32. ↑ Röhricht 1893  83., 98., 119. oldal
  33. ↑ Röhricht 1893  123–24. oldal
  34. ↑ Röhricht 1893  143., 159. oldal
  35. ↑ Türoszi 1943  345. oldal
  36. ↑ Grabar 2006  163. oldal
  37. ↑ Pringle 2007  405. oldal
  38. ↑ a b Boas 2001  110. oldal
  39. ↑ Boas 1999  137. oldal, 4. lábjegyzet
  40. ↑ Folda 1995  252. oldal
  41. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  77. oldal
  42. ↑ Foucher de Chartres: A History of the Expedition to Jerusalem, 1095–1127. Ford. Frances Rita Ryan. Knoxville: The University of Tennessee Press. 1969. 118. o. ISBN 9780870490972  
  43. ↑ Boas 1999  153. oldal
  44. ↑ Uszáma ibn Munkidz: Intelmek ​könyve: Egy szíriai emír memoárja a keresztes háborúk korából. Ford. Simon Róbert. Budapest: Corvina. 2006. 147. o. ISBN 9631355659  
  45. ↑ Pringle 2007  404. oldal
  46. ↑ a b c Pringle 2007  411. oldal
  47. ↑ a b Boas 1999  152. oldal
  48. ↑ Kedar–Pringle 2009  139. oldal
  49. ↑ Boas 1999  151. oldal
  50. ↑ Di Cesare 2015  245. oldal
  51. ↑ Grabar 2006  167. oldal
  52. ↑   Peters, F. E: Jerusalem: The Holy City in the Eyes of Chroniclers, Visitors, Pilgrims, and Prophets from the Days of Abraham to the Beginnings of Modern Times. Princeton: Princeton University Press. 1985. 349–50. o. ISBN 9781400886166   Idézi: Berger 2012  80. oldal
  53. ↑ a b c Pringle 2007  414. oldal
  54. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  78–79. oldal
  55. ↑ a b Folda 1995  253. oldal
  56. ↑ a b Pringle 2007  409. oldal
  57. ↑ Pringle 2007  412–13. oldal
  58. ↑ Schein 1984  175. oldal
  59. ↑ a b Schein 1984  178. oldal
  60. ↑ Schein 1984  188. oldal
  61. ↑ Pringle 2007  4. és 400. oldal
  62. ↑ Kedar–Pringle 2009  137. oldal; Moore 2017  88. oldal; Grabar 2006  162. oldal
  63. ↑ Di Cesare 2015  242. oldal
  64. ↑ Schein 1984  187. oldal
  65. ↑ Kedar–Pringle 2009  136. oldal
  66. ↑ Moore 2017  90–91. oldal
  67. ↑ a b c Moore 2017  86. oldal
  68. ↑ Di Cesare 2015  234. oldal
  69. ↑ Di Cesare 2015  236. oldal
  70. ↑ Di Cesare 2015  236–37. oldal
  71. ↑ Kedar–Pringle 2009  136–37. oldal; Schein 1984  181. oldal; Di Cesare 2015  239. oldal
  72. ↑ Schein 1984  185. oldal
  73. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  78. oldal
  74. ↑ a b c d Pringle 2007  403. oldal
  75. ↑ Hamilton–Jotischky 2020  70. oldal
  76. ↑ Hamilton 1980  99. oldal
  77. ↑ a b Hamilton–Jotischky 2020  75. oldal
  78. ↑ Hamilton 1980  147. oldal
  79. ↑ Hamilton 1980  126. oldal; Hamilton–Jotischky 2020  73. és 75. oldal
  80. ↑ Catalogue of Byzantine Seals at Dumbarton Oaks and in the Fogg Museum of Art: The East (continued), Constantinople and environs, unknown locations, addenda, uncertain readings. 5. kötet Szerk. John W. Nesbitt, Eric McGeer, Nicolas Oikonomidès. 5. kiadás. Washington D.C: Dumbarton Oaks. 2005. 40. o. ISBN 0884023095  
  81. ↑ Boas 2001  200. oldal; Folda 2005  467–68. oldal
  82. ↑ Berger 2012  80–81. oldal
  83. ↑ Boas 2001  201. oldal
  84. ↑ Psalter of Frederick II. Library of Congress (angolul) 104. o. (Hozzáférés: 2024. január 30.) 49v fólia.
  85. ↑ Berger 2012  102–114. oldal
  86. ↑ Folda 2005  216. oldal
  87. ↑ Boas 1999  134. oldal
  88. ↑ Moore 2017  93. oldal
  89. ↑ Berger 2012  85–87. oldal
  90. ↑ Moore 2017  95. oldal
  91. ↑ Pinson 1996  158. oldal
  92. ↑ a b Moore 2017  167. oldal
  93. ↑ Berger 2012  100. oldal
  94. ↑ Berger 2012  123. és 159. oldal
  95. ↑ Pinson 1996  161. oldal
  96. ↑ Pinson 1996  158. és 160–62. oldal; Berger 2012  97–99. oldal
  97. ↑ Schein 1984  192–93. oldal
  98. ↑ Moore 2017  223. oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Templum_Domini&oldid=26950368”