Foucher de Chartres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foucher de Chartres
Életrajzi adatok
Született1059 körül
Chartres
Elhunyt1127 körül
Jeruzsálem?
Ismeretes mint
Nemzetiségfrancia(?)
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkáiGesta Francorum Iherusalem Peregrinantium

Foucher de Chartres vagy Chartres-i Foucher, latin nevén Fulcherus Carnotensis (1059 körül – 1127 körül) latin nyelven író középkori francia történetíró és I. Balduin jeruzsálemi király káplánja. A keresztes háborúk kortársaként értékes információkkal szolgál Gesta Francorum Iherusalem Peregrinantium című művében az első keresztes hadjáratról.

Élete és működése[szerkesztés]

Foucher 1059 körül született Chartres-ban, de legalábbis annak környékén. Gondos nevelésben részesült, valószínűleg a Chartres-ban működő püspök iskolában. A clermont-i zsinatról adott beszámolója alapján valószínű, hogy személyesen is részt vett a zsinaton, vagy egyik, a zsinaton jelen lévő közeli ismerőse, talán Chartres-i Ivo adott neki alapos tájékoztatást. Kapcsolatba került a keresztes hadjárat többi vezetőjével, elsősorban Blois-i Istvánnal és Normandiai Róberttel. Velük együtt kelt át Ázsiába Itálián keresztül, és érkezett meg 1097-ben Bizáncba.

1097-ben Boulogne-i Balduin megalapította az Edesszai Grófságot, még ugyanebben az évben Foucher lett a káplánja. Mikor a keresztesek 1099-ben meghódították Jeruzsálemet, Foucher követte urát a Jeruzsálemi Királyságba, majd miután 1100-ban Balduin lett az uralkodó, Foucher is Jeruzsálemben telepedett le. Több egyházi tisztséget is betöltött, talán az Olajfák hegyén álló monostor priorja lett, majd 1115 után a Szent Sír templomának lett a kanonokja. 1127-ben még Jeruzsálemben élt, de későbbit nem tudunk róla.[1]

Három kötetre osztott krónikáját 1101 körül kezdte írni, és valamikor 1128. körül fejezte be. Művét az első keresztes hadjárat legmegbízhatóbb és egyben legismertebb forrásának tartják. Emiatt számos kortársi történetíró felhasználta a már elkészült részeket. Különösen sokat merített belőle Guibert de Nogent, Nangis-i Bartolf, Türoszi Vilmos és Malmesburyi Vilmos. Művének legismertebb epizódjai a clermont-i zsinaton elmondott pápai beszéd és Jeruzsálem elfoglalása.

Részlet művéből[szerkesztés]

Ekkor egyes szaracénok, arabok és etiópok Dávid várába menekültek, mások viszont az Úr és Salamon templomába zárkóztak. E templom csarnokaiban is hevesen küzdöttek velük. Nem volt hely, ahol kardforgató vitézeink meg ne találták volna őket. Sokan Salamon templomának tetejére menekültek fel. Innen zuhantak alá halálos nyíltól találva. Ebben a templomban mintegy tízezer embert fejeztek le. Ha ott lettetek volna, bokáig vérben gázoltatok volna, mint mi. Mit is beszélek erről annyit? Egyikük sem mentette meg életét, de még a nőknek és a gyermekeknek sem kegyelmeztek…
– Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rudolf Pörtner: A Szent Sír hadművelet, 674. old.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]