„Tósnyárasd” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kijavítottam egy helyesírási hibát |
|||
31. sor: | 31. sor: | ||
Pozsony vármegye monográfiája szerint ''"Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk. Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányiak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben."'' <ref>{{Borovszky}} Pozsony vármegye.</ref> |
Pozsony vármegye monográfiája szerint ''"Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk. Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányiak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben."'' <ref>{{Borovszky}} Pozsony vármegye.</ref> |
||
[[1910]]-ben 594, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Pozsony vármegye]] [[Galántai járás]]ához tartozott. A [[második világháború]] után magyar lakosságának felét áttelepítették |
[[1910]]-ben 594, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Pozsony vármegye]] [[Galántai járás]]ához tartozott. A [[második világháború]] után magyar lakosságának felét áttelepítették Magyarországra, a helyükre szlovákok költöztek. Pallóc települést [[1954]]-ben csatolták a községhez, addig Taksonyhoz tartozott.<ref>{{Mátyusföld I.}}</ref> [[2001]]-ben 836 lakosából 446 magyar és 369 szlovák volt. |
||
==Demográfia== |
==Demográfia== |
A lap 2014. augusztus 11., 09:31-kori változata
Tósnyárasd (Topoľnica) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nagyszombati |
Járás | Galántai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1307 |
Polgármester | Szilvási Zoltán |
Irányítószám | 925 92 |
Körzethívószám | 00421 (0) 31 |
Forgalmi rendszám | GA |
Népesség | |
Teljes népesség | 799 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 77 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 116 m |
Terület | 10.47 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 47′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 47′ 30″ | |
Tósnyárasd weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tósnyárasd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Tósnyárasd (szlovákul: Topoľnica, korábban Jazerný Ňáražd) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban, Galántától 6 km-re délkeletre. Pallóc tartozik hozzá. 2011-ben 807 lakosából 405 magyar és 392 szlovák volt.
Története
A települést 1113-ban a zoborhegyi apátság oklevelében "Narias" alakban említik először. A 16. századtól kezdik a „Tós” (tavas) előtaggal említeni. 1533-ban a Mérey, 1646-ban a Balássy és a Baranyai család birtoka. 1672-ben elpusztította a török, ezután évtizedekig puszta volt. Később az éberhárdi uradalom része, birtokosai Batthyány és Eszterházy családok voltak. 1780-óta működik iskola a településen. A falu legrégibb pecsétje 1704-ből származik. 1813-ban és 1894-ben nagy árvíz sújtotta. 1860-ban 530 lakosa volt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig Pallóson szeszgyár és szárító működött.
Vályi András szerint " Tót Nyárosd. Magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Batthyányi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Taksonyhoz 3/4 órányira, Kajálnak szomszédságában, és annak filiája, határja két vetőre van osztva, ’s közép termékenységű, réttye, és erdeje van." [2]
Fényes Elek szerint "Nyárasd (Tós), tót magyar falu, Poson vmegyében, Galanthától 1 órányira. Táplál 367 kath. lakosokat. F. u. többen. Ut. p. Szered." [3]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk. Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányiak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben." [4]
1910-ben 594, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. A második világháború után magyar lakosságának felét áttelepítették Magyarországra, a helyükre szlovákok költöztek. Pallóc települést 1954-ben csatolták a községhez, addig Taksonyhoz tartozott.[5] 2001-ben 836 lakosából 446 magyar és 369 szlovák volt.
Demográfia
|
|
|
Nevezetességei
Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1781-ben épült a régebbi templom alapjain, 2002-ben megújították. Nemeskajal filiája.
Oktatás
- Magyar tanítási nyelvű általános iskolája 1974-ben szűnt meg, s a tanulók többsége Galántára kényszerül beutazni.
- Szlovák tanítási nyelvű általános iskola és óvoda.
Társadalmi szervezetek
Külső hivatkozások
Források
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
- ↑ Pukkai László: Mátyusföld I., Lilium Aurum kiadó, 2002, ISBN 80-8062-137-3
- ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet