Dalnoki Jenő

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Férfi labdarúgás Olimpiai játékok arany 1952, Helsinki labdarúgás bronz 1960, Róma labdarúgás

Dalnoki Jenő
Személyes adatok
Születési dátum	1932. december 12.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	2006. február 4. (73 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Halál oka	betegség
Sírhely	Rákospalotai köztemető
Állampolgárság	magyar
Magasság	176 cm
Testtömeg	73 kg
Poszt	hátvéd
Junior klubok
Időszak Klub 1947–1950 Ferencvárosi TC
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1950–1966 Ferencvárosi TC 0283 (9)
Válogatottság
1952–1961 Magyarország 014 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1970 Ferencvárosi TC 1973–1978 Ferencvárosi TC 1980–1982 Magyarország, ifjúsági 1982–1984 Tatabányai Bányász 1985–1987 Ferencvárosi TC
Díjak, elismerések
az FTC örökös bajnoka (1974)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoki Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.) olimpiai bajnok labdarúgó, labdarúgóedző. A Ferencváros emblematikus figurája volt: 1947-től 1987-ig 45 éven át - öt év megszakítással - folyamatosan a klub szolgálatában állt! 2006-ban Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla, ahol 6–14 éves korú gyerekekkel foglalkoznak.

Családja

Szülei Dalnoki Jenő, pék és Nagy Terézia voltak. Felesége Subecz Ilona, lánya Dalnoki Ildikó kosárlabdázó, veje Berényi János, közgazdász, sportvezető

Pályafutása

Ferencváros

1947-ben tizenötévesen kezdett a zöld-fehéreknél focizni. Három év múlva már az első csapat tagja volt. Kétszeres bajnok egyszeres MNK győztes. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben győztes. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb), ami annál is inkább figyelemre méltó, mert szinte kizárólag a bal hátvéd posztján játszott. Legtöbb gólját tizenegyesböl szerezte, mivel az ö idejében a hátvédek, ellentétben a mai gyakorlattal "területet" védtek és nem nyomultak a csatárok mögött úgy elöre, mint a mai futballban. Eröteljes játéka alapján méltán tekinthetö a ma természetes eröfutball elöfutárának Magyarországon. Mivel a hetvenes évek közepéig a mai ember ember elleni futball ismeretlen volt és a játékosok szinte nem érintették egymást, így játéka a nézök számára szokatlannak tünt. Az ö általa védett területre betörö csatárt szorosan "fogta", szerelése közben többször érintkezett vele, így az akkori szemmel idönként keménynek, idönként durvának tünt. Ö már akkor megalkotta a mai hátvédek játékstílusát. A nézök biztatásából szállóigévé vált a "puha vagy Jenö" bekiáltás.

Válogatott

1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes az alakuló Aranycsapattal. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot igérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.

Edzőként

1966-tól anyaegyesületénél kezdett el edzőként dolgozni. 1970-ben egy mérkőzésre az első csapat vezetőedzője. 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a kispadon. Egy bajnoki cím, három MNK győzelem és egy KEK második hely 1975-ben a legfontosabb sikerei.

1979-82 között az MLSZ munkatársa volt. Két éven át az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya. Ezt követően két idényen át Tatabányán vezetőedző. 1984-ben a másodosztályba kieső Nyíregyházi VSSC edzője lett. 1985-ben mesteredző lett, ekkor visszatért az Üllői útra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni.

Sikerei, díjai

Játékosként

• Magyar bajnok: 1962-1963, 1964.
• MNK: 1957-1958.
• VVK 1. (1964-1965), 3/4 (1962-1963).
• Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki.
• Olimpiai bronzérmes: 1960, Róma.

Edzőként

• Magyar bajnok: 1975-1976.
• MNK győztes: 1973-1974, 1975-1976, 1977-1978.
• KEK 2.: 1974-1975.

Statisztika

Mérkőzései a válogatottban

#	Dátum	Helyszín	Ellenfél	Eredmény	Kiírás	Esemény
1.	1952. június 15.	Varsó	Lengyelország	5 – 1	barátságos
2.	1952. július 15.	Turku (FIN)	Románia	2 – 1	olimpiai selejtező
3.	1956. július 15.	Budapest	Lengyelország	4 – 1	barátságos
4.	1957. október 6.	Budapest	Franciaország	2 – 0	barátságos
5.	1957. november 10.	Budapest	Norvégia	5 – 0	vb-selejtező
6.	1960. május 22.	Budapest	Anglia	2 – 0	barátságos
7.	1960. június 5.	Budapest	Skócia	3 – 3	barátságos	64' (öngól)
	1960. augusztus 26.	L’Aquila (ITA)	India	2 – 1	olimpiai D csoport
	1960. augusztus 29.	Nápoly (ITA)	Peru	6 – 2	olimpiai D csoport
	1960. szeptember 1.	Róma (ITA)	Franciaország	7 – 0	olimpiai D csoport
	1960. szeptember 6.	Róma (ITA)	Dánia	0 – 2	olimpiai elődöntő
	1960. szeptember 9.	Róma	Olaszország	2 – 1	olimpiai 3. helyért
8.	1961. április 16.	Budapest	NDK	2 – 0	vb-selejtező
9.	1961. április 30.	Rotterdam	Hollandia	3 – 0	vb-selejtező
10.	1961. május 7.	Belgrád	Jugoszlávia	4 – 2	barátságos
11.	1961. május 28.	Budapest	Wales	3 – 2	barátságos
12.	1961. június 11.	Budapest	Ausztria	1 – 2	barátságos
13.	1961. december 9.	Santiago	Chile	1 – 5	barátságos	46'
14.	1961. december 23.	Montevideo	Uruguay	1 – 1	barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Irodalom

• Pongrácz György: Puha vagy, Jenő! (Budapest, 1984)
• Gyenes András: Fradi Gyászinduló (Budapest, 2007)

Források

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 242. o. ISBN 963-495-008-6  
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4  
• Nagy Béla: Fradisták. Budapest: Sportpropaganda. 1981. ISBN 963-7542-44-2  
• Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest: Sportpropaganda. 1985. ISBN 963-7543-04-X  
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink? (Budapest, 1998)
• Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus; Helikon; Corvina. 2000–2009.  
• Dénes Tamás – Rochy Zoltán: A kupagyőztesek Európa-kupája története. Budapest: Aréna 2000. 2000. ISBN 963-859-673-2  

További információk

• Dalnoki: Ne legyen nyugodt az álma! – blikk.hu
• Régi idők focija – hetilap.hetek.hu
• www.dalnokiakademia.hu – A Dalnoki Akadémia hivatalos weboldala
• www.csiko98.fw.hu – A Dalnoki Akadémia csikócsapatának weboldala