„VIII. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
kiegészítés
(kiegészítés)
=== Útja a trónig ===
Előkelő származása miatt Mikhaél jó neveltetésben és kiképzésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja [[II. Theodórosz nikaiai császár|II. Theodórosz]] is kétségbe vonta, így egy időre az [[Ikóniumi Szultánság]]ba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannész]] nevében uralkodó [[régens]].{{refhely|Rubicon, 1261. július 25.}}
 
== Konstantinápoly visszafoglalása és társcsászárának elűzése ==
Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát és sikeres katonai akciókba kezdett: 1259-ben legyőzte az Epiruszi Despotátust és szövetségeseit, majd 1260-ban Konstantinápolyt is megostromolta. A sikertelen ostrom fegyverszünettel ért véget. Mikhaél 1261-ben szövetségre lépett a [[Genovai Köztársaság]]gal, ami hagyományosan a Latin Császárságban erős befolyással rendelkező [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] fő riválisa volt. A genovaiak segítségére azonban végül nem lett szüksége, mivel a Konstantinápoly környékére küldött felderítőinek helyi parasztok megmutatták a várba vezető titkos utakat, és elárulták, hogy a várban épp kevés védő tartózkodik. Hadvezére, Alexiosz Sztrategopoulosz kihasználta a kedvező alkalmat és 1261. július 25-én éjjel elfoglalta a várost. Konstantinápoly visszaszerzését követően Mikhaél megvakíttatta és száműzte 11 éves társcsászárát, Ióannészt, hogy a továbbiakban egyedül uralkodhasson.{{refhely|Rubicon, 1261. július 25.}}
 
=== Uralkodása ===
MikhaélKonstantinápoly hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát. Félreállította társcsászárát, a gondjaira bízott [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannészt]], és elérte elődjei törekvését Konstantinápolyvisszaszerezését visszaszerezésévelkövetően, hamarosan a nyugati ügyek felé fordult. Rájött, hogy [[IV. Márton pápa]], a [[szicília]]i [[I. Károly szicíliai király|I. (Anjou) Károly]] és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]], azaz Bizánc [[itália]]i birtokainak szomszédai egységesen fognak fellépni vele szemben, tehát igyekezett, hogy a nyugati veszedelmet elhárítsa, de [[I. Manuél bizánci császár|Manuél]] hibáinak elkövetése nélkül: megpróbálta megosztani az ellenfeleit.
 
Közben, [[1265]]-ben Bizáncot megtámadták a mongolok. A megvert császár a mongolok kegyét keresve adót fizetett [[Nogaj kán]]nnak, az [[Arany Horda]] vezetőjének, és feleségül adta hozzá Eufrozina leányát.

Navigációs menü