Padulai kartauzi kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai kartauzi kolostor
világörökségi helyszín része
Padulai kartauzi kolostor
Padula certosa vue 2.JPG
Település Padula
Ország Olaszország
Vallás kereszténység
Egyházmegye Teggiano-Policastrói egyházmegye
Építési adatok
Stílus barokk építészet
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokIII, IV
Felvétel éve1998
Elhelyezkedése
Padulai kartauzi kolostor (Olaszország)
Padulai kartauzi kolostor
Padulai kartauzi kolostor
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 20′, k. h. 15° 39′Koordináták: é. sz. 40° 20′, k. h. 15° 39′
A Padulai kartauzi kolostor hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Padulai kartauzi kolostor témájú médiaállományokat.

A padulai San Lorenzo néven is ismert kolostor Olaszország második legnagyobb kolostora a pármai után. Campaniában, Salerno megyében fekszik. A területet, amely a kolostoron belül van, 1998-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. Közvetlenül Padula mellett található, attól kissé délnyugatra.

A kolostort a 14. században, pontosabban 1306. május 27-én alapította majd a spanyolországi Escorial mintájára építtette Tommaso Sanseverino, padulai Marsico grófja. Maguk az építkezési munkálatok 450 évig tartottak és a 19. századig nyúltak. Az óriási épület (51 500 m² terület, ebből 30 000 van beépítve, 320 szobával és csarnokkal) körvonala azt a talapzatot eleveníti fel, amelyen Szent Lőrincet (olaszul: San Lorenzo) élve elégették.

A belső homlokzat

A szigorú kartauzi szabályok szerint a kolostor elmélkedéseknek és munkának adott helyet. Ezen gyakorlatoknak külön helyiségek voltak kinevezve: egyrészt a békés klastromok, a finom vietrii kerámiával padlózott könyvtár, a berakásos márvány munkával ellátott kápolnák, a kolostor gyümölcsöskertjei, másrészt a nagy konyha, ahol a legendás, 1000 tojásból készült omlettet szolgálták fel V. Károlynak, a pincék nagy boroshordókkal, a mosókonyha, és az óriási kertek, ahol emberek dolgoztak az istállókban, a kemencéknél, és az olajbogyó-olaj présnél. A kertek hasznot hajtó tevékenységeknek adtak helyet, valamint a szerzeteseknek itt nyílt lehetőségük a külvilággal folytatott cserekereskedelemre.

A 17. századi, sokáig jelentős könyvtár feljárataként egy különleges építmény szolgált, amely a legkiválóbb márványból készült, kétoldalt csigalépcsővel.

A belső udvar 60 000 látogatónak szolgálhat hellyel. A keresztfolyosót, amely mintegy 12 000 m² területű, 84 csarnok veszi körbe. A kolostor minden szerzetese rendelkezett két magánszobával és egy előszobával, saját bejárattal a kolostor kertjébe. Ez utóbbi kutak és virágágyak révén a barokk ízlést közvetíti. Napóleon katonái a 19. században számos műtárgyat elraboltak innen, amelyeket ma már csak a Louvre-ban lehet megtekinteni. Viszont a padulai könyvtárban maradtak fenn megtekintésre érdemes darabok.

Az első világháború idején, 1915-től hadifogolytábor létesült a kolostor területén, amelyet osztrák–magyar foglyokkal építtettek fel és 3000 fő befogadására volt alkalmas. A tábor életéről 43 fotó készült.

Külső hivatkozások[szerkesztés]