I. Albert belga király

I. Albert belga király
Albert Léopold Clément Marie Meinrad
I. Albert belga király fényképe.
Belgium királya
Uralkodási ideje
1909. december 23. – 1934. február 17.
Elődje	II. Lipót belga király
Utódja	III. Lipót belga király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Szász–Coburg–Gotha
Született	1875. április 8. Palace of the Count of Flanders
Elhunyt	1934. február 17. (58 évesen) Marche-les-Dames, Belgium
Nyughelye	Laeken, Brüsszel, Belgium
Édesapja	Fülöp belga királyi herceg
Édesanyja	Mária Hohenzollern-Sigmaringen hercegnő
Testvére(i)	Prince Baudouin of Belgium Princess Joséphine Marie of Belgium Princess Joséphine Caroline of Belgium Princess Henriette of Belgium
Házastársa	Erzsébet belga királyné
Gyermekei	Lipót, Károly, Mária Jozefa
I. Albert belga király aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert belga király témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Albert (1875. április 8. – 1934. február 17.), Belgium harmadik királya. Születésekor az Albert Léopold Clément Marie Meinrad nevet kapta. Fülöpnek, Flandria hercegének második fia volt. Nagybátyjának, II. Lipót királynak halála után, legközelebbi hozzátartozójaként örökölte a trónt. Nagyapja, I. Lipót volt a független Belgium első uralkodója.

Élete

Albert és Erzsébet eljegyzési fényképe

Albert király és Erzsébet királyné egy korabeli színes napilap címlapján, 1910-ben

Bár Albert csak a második fia volt apjának, de bátyja, Balduin belga királyi herceg 1891-ben 22 éves korában elhunyt, ezzel Albert herceg az apja után harmadik lett a trónöröklési sorrendben. Apjának 1905-ös halálakor kinevezték Flandria grófjává és a trón közvetlen örökösévé, mivel nagybátyjának, II. Lipót belga királynak egyetlen törvényes fiú utóda sem maradt életben. II. Lipót király 1909-es halála után Albert herceg örökölte Belgium trónját. 1909. december 23-án tette le az alkotmányos esküt.

Az első világháborúban

Albert a háború kitörésekor átvette a belga hadsereg irányítását és katonáit az Yser (IJzer) folyó mentén kiépített lövészárkokból irányította, miközben a belga kormány Le Havre-ba menekült. Albert természetesen értesült a német inváziós tervekről, de Belgium semlegessége miatt nem fegyverkezhetett szabadon. A háború előtt Berlinbe látogatott, és amikor értesítették a Kaiser terveiről, miszerint Belgiumon keresztül szándékozik lerohanni Franciaországot, csak annyit válaszolt: „Egy nemzet uralkodója vagyok, nem egy úté!”.

1914 augusztusában a király főhadiszállását áthelyezték a Korbeek-Lo közelében található Kasteel de Dieudonné-ba, de Dieudonné báró kastélyába. A király augusztus 5. és 19. között tartózkodott itt, utána a német tüzérségi támadások miatt a kastély teljesen leégett.

1914. októberére a belga hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett és általános visszavonulásban volt, amikor a francia kormány képviselője, Paul Pau tábornok, az Elzászi Hadsereg parancsnoka azt javasolta Albertnek, hogy húzódjon vissza francia területre, a Calais–Saint-Omer vonal mögé.

A belgák, brit és francia csapatokkal megerősítve sikeresen állították meg a németek előrenyomulását a Marne folyó vonalán, majd a szeptember 5-én kezdődő ellentámadásban visszaszorították a németeket. Albert végig csapatai élén állt, vezette őket Antwerpen ostromában, illetve az Yser folyó mentén vívott csatákban.

Albert a szövetségesek nyomásának ellenállva megtartotta a belga csapatok parancsnokságát és nem olvasztotta be katonáit a brit vagy francia haderőbe. Csak a háború végére adta be derekát és cserébe a szövetséges Flandria Hadseregcsoport parancsnoka lett, amelyet belga, brit és francia csapatok alkottak. A háború végén hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor bevonult a felszabadított Brüsszelbe.

Családi kapcsolatai európai uralkodóházakkal

Albert szoros családi kapcsolatban állt Európa számos uralkodóházával, hiszen nagybátyja, I. Károly Románia királya volt, nagynénje, Stefánia Portugália királynéja volt, unokatestvére osztrák-magyar főherceg, míg apósa bajor herceg volt.

Albert és a tudományok

1927. október 1-jén Albert beszédet mondott Seraing városában John Cockerill munkásságával kapcsolatban. A beszédben kifejtette, hogy a belga tudományos élet, az alapkutatások válságban vannak. A megoldás, véleménye szerint, a belga nagyiparosok, bankárok támogatása lenne. A beszéd következményeként a következő évben megalakult a Nemzeti Tudományos Kutatási Alap (Nationaal Fonds voor Wetenschappelijk Onderzoek, NFWO), Emile Francqui elnökségével. Az alap, amelyet például a Solvay-család és Belgium legjelentősebb bankjai támogattak, pénzügyi támogatást biztosított az alap- és alkalmazott kutatásoknak, hogy ezek révén lendületet adjanak a belga gazdaság fejlődésének.

A tudományok növekvő támogatásának másik jelentős kedvezményezettjei a régészeti és néprajzi kutatások voltak. Az 1930-as években Belgiumból számos kutatóexpedíció indult, többek között az 1934-es francia–belga expedíció a Húsvét-szigetre, amelyek két hatalmas szoborral tértek vissza – ezek közül az egyik ma a párizsi Musée de l’Homme, a másik a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. 1935-ben belga régészek Szíria területén, Apameia város közelében feltártak egy ókori mozaikot, amely ma szintén a Szépművészeti Múzeumban található.

A II. Lipót által 1897-ben Tervurenben megalapított Kongó-múzeum (1908-tól Belga Kongó-múzeum) 1927-től a támogatások révén jelentősen gyarapította gyűjteményét, és Afrika állatvilágára irányuló kutatások egyik jelentős központja lett. (Az intézmény neve 1960 óta Királyi Közép-Afrika-múzeum).

Utazások

Albert számos hivatalos látogatást tett uralkodása során. 1919-ben a belga királyok közül elsőként meglátogatta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol egy teljes hónapot töltött. Szintén elsőként látogatta meg Belga Kongót, még 1909-ben trónörökös hercegként, majd később, 1928-ban királyként.

Emlékmű halálának színhelyén

A királyi pár szarkofágja a laekeni királyi kriptában

Halála

Albert, aki komoly sportember volt, 1934. február 17-én, az első feltételezések és a hivatalos közlemény szerint hegymászóbaleset következtében, az Ardennek hegységben található Marche-les-Dames közelében található sziklafalon vesztette életét. Halálának körülményei korántsem tisztázottak, mivel a balesetnek nem voltak szemtanúi.

Albert képzett sziklamászó volt, ezért sokan nem fogadták el a feltételezést, miszerint baleset történt. Az elképzelések féltékenységből végrehajtott gyilkosságon át a francia titkosszolgálatok által elkövetett merényletről szóltak, mivel Albert az fontolgatta, hogy felmondja a Franciaországgal kötött katonai szerződést és visszatér Belgium semlegességéhez. Ezek ellenére a legtöbb történész elutasítja azt a feltevést, hogy gyilkosság áldozata lett volna.

A királyi család temetkezőhelyén, a laekeni Miasszonyunk templomának királyi kriptájában helyezték örök nyugalomra. 1965-ben elhunyt özvegyét, Erzsébetet férje mellé helyezték.

1935-ben a híres belga író, Emile Cammaerts kiadta Albert életrajzát. A könyv nagy sikert aratott.

Családja és leszármazottai

1900. október 2-án vette feleségül a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt, akivel egy temetésen találkoztak. Erzsébet apja Károly Tivadar bajor herceg (1839–1909) volt, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 5. gyermeke, a két évvel korábban meggyilkolt Erzsébet császárné és királyné testvéröccse. Édesanyja Maria José portugál infánsnő (Maria José de Bragança, 1857–1943) volt, (I. Mihály portugál király és Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő leánya)

A házasságból három gyermek született:

• Lipót Fülöp (Léopold Philippe Charles Albert Meinrad Hubertus Marie Miguel), Brabant hercege, belga királyi herceg, aki apja halála után III. Lipót néven örökölte a trónt. 1901. november 3-án született és 1983. szeptember 25-én halt meg a brüsszeli Woluwe-Saint-Lambert kerületben.

• Károly Tivadar (Charles-Théodore Henri Antoine Meinrad), Flandria grófja, belga királyi herceg. 1903. október 10-én született Brüsszelben. III. Lipót száműzetése alatt Belgium régense volt, 1983. június 1-jén halt meg Oostende városában.

• Mária José (Marie-José Charlotte Sophie Amélie Henriette Gabrielle), belga királyi hercegnő, 1906. augusztus 4-én született Oostende városában és 2001. január 27-én halt meg. 1930. január 8-án Rómában feleségül ment Umberto Nicola Tommaso Giovanni Maria olasz trónörököshöz (1904. szeptember 15. – 1983. március 18.), Piemont hercegéhez. Férjét 1946. május 9-én II. Umbertó néven olasz királlyá kiáltották ki, de egy hónap múlva, a köztársaság kikiáltásakor lemondott, és családjával együtt külföldi száműzetésbe vonult.

Források

• Jacques Willequet: Albert I koning der Belgen, Amsterdam - Brussel, 1979
• Jacques Noterman: De val van Albert, Van Halewyck, Leuven, 2004.

További információk

• http://www.ars-moriendi.be/ALBERT_I.HTM Archiválva 2006. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Albert sírfelirata

Kapcsolódó szócikkek

• Belgium uralkodóinak listája
• Belgium történelme
• Szász–Coburg–Gothai-ház

Előző uralkodó: II. Lipót

A belgák királya 1909 – 1934 Szász–Coburg–Gotha

Következő uralkodó: III. Lipót