II. Umbertó olasz király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Umbertó
Savoyai Umberto Nicola Tommaso Giovanni Maria
Umberto II Italia.jpg

Ragadványneve Re di Maggio
(„májusi király”)
Olasz Királyság királya
Umberto II
Uralkodási ideje
1946. május 9. 1946. június 12.
Koronázásanem koronázták meg
Elődje III. Viktor Emánuel
Utódja a királyság megszűnt
Örményország, Ciprus és Jeruzsálem címzetes királya
Umberto II
Uralkodási ideje
1946. május 9. 1946. június 12.
Koronázásanem koronázták meg
Elődje III. Viktor Emánuel
Utódja betöltetlen
Életrajzi adatok
Uralkodóház Savoyai-ház
Született 1904. szeptember 15.
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg Racconigi, Olasz Királyság
Elhunyt 1983. március 18. (78 évesen)
Flag of Switzerland (Pantone).svg Genf, Svájc
NyughelyeHautecombe apátság, Franciaország
Édesapja III. Viktor Emánuel
Édesanyja Petrović-Njegoš Ilona montenegrói királyi hercegnő
Házastársa Marie José belga királyi hercegnő
Gyermekei Maria Pia
Vittorio Emanuele
Maria Gabriella
Maria Beatrice
II. Umbertó aláírása
II. Umbertó aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Umbertó témájú médiaállományokat.

II. Umbertó (Racconigi, 1904. szeptember 15.Genf, Svájc, 1983. március 18.) olasz királyi herceg, III. Viktor Emánuel lemondása után, 1946. május 9-étől Olaszország utolsó királya. Alig egy hónapig, a királyság megszűnéséig uralkodott, ezért gyakran "májusi királyként" (Re di Maggio) is emlegetik. Ezen kívül Ciprus, Jeruzsálem és Örményország címzetes királya. A Savoyai-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Umbertó, Piemont hercegeként Chilében 1924-ben
Umbertó, Piemont hercegeként Chilében 1924-ben

Umbertó a piemonti Racconigiban született, III. Viktor Emánuel és Ilona montenegrói királyi hercegnő harmadik gyermekeként. Mivel ő volt az első fiú, ő lett a trónörökös, és ezzel együtt megkapta a Piemont hercege címet. Az ifjú herceg katonai nevelésben részesült, apja már fiatal korában fontos szerepet szánt neki mind katonai, mind diplomáciai területen. Először az Északi majd a Déli Hadsereg parancsnokává nevezik ki, noha ténylegesen ezeket Benito Mussolini irányította. 1924-ben már állami delegációt vezet Dél-Amerikába: közel három hónapos útja során meglátogatta Argentínát, Brazíliát, Uruguayt és Chilét. 1928-ban és 1934-ben is ő vezette a kelet-afrikai gyarmatra, az Olasz-Szomáliföldre induló delegációt. 1929. október 24-én, Brüsszelben sikertelen merényletet követtek el ellene. A diplomáciai utakon kívül, egészen 1944-ig távol tartotta magát a politikától.

A második világháborúban[szerkesztés]

A háború kitörésekor a Nyugati Hadsereg parancsnoka volt, ő vezette a dél-franciaországi olasz inváziót. Franciaország kapitulációja után nem kapott újabb parancsnoki tisztséget, ennek ellenére 1942. október 29-én Olaszország marsalljává (Maresciallo d’Italia) léptették elő.

II. Umbertó monogramja
II. Umbertó monogramja

A szövetségesek előretörésével egyre kétségesebbé vált a fasiszta rezsimhez asszisztáló Viktor Emánuel megítélése, így Róma felszabadítását követően a király minden megmaradt hatalmát — a királyi címet kivéve — átruházta Umbertóra, kinevezve őt a királyság főparancsnokává (Luogotenente Generale del Regno).

Olaszország utolsó királya[szerkesztés]

1946. május 9-én, a köztársaság létrehozásáról szóló népszavazás jobb eredményében bízva, III. Viktor Emánuel lemondott a trónról fia, Umbertó javára. Noha Umbertó herceg népszerűbb volt apjánál, személye nem volt elég a királyság megtartásához: a június 2-án megtartott népszavazáson 54,3 – 45,7 arányban a köztársaságpártiak győztek. Ennek következtében 1946. június 12-én II. Umbertó lemondott a trónról, és Alcide de Gasperi kikiáltotta az Olasz Köztársaságot.

Száműzetésben[szerkesztés]

Umbertó ezután száműzetésbe vonult, és nem tért vissza többet Olaszországba, mivel a Savoyai család minden férfi tagját kitiltották az országból (egészen 2002-ig). 37 évet élt száműzetésben a portugáliai Cascaisben, ezalatt sokat utazott. A svájci Genf városában halt meg 1983-ban. Franciaországban, a Savoie megyei Hautecombe apátságban temették el, a Savoyai-ház ősi temetkezőhelyén, Károly Félix szárd–piemonti király közelében. Az olasz kormány képviselői nem vettek részt temetésén.

Magánélete[szerkesztés]

1930. január 8-án kötött házasságot I. Albert belga király leányával, Marie-José hercegnővel. A házasságból négy gyermek született:

  • Maria Pia hercegnő (* 1934), aki 1955-ben a Karađorđević-házból származó Sándor jugoszláv királyi hercegnek (1924–2016), a Jugoszláv Királyság korábbi régensének felesége lett, házasságukból négy gyermek született (két ikerpár, 1958-ban és 1963-ban). 1967-ben elváltak. 2003-ban Maria Pia hercegnő Mihály Bourbon-pármai herceghez (1926–2018), René Bourbon–pármai herceg fiához ment feleségül.
  • Vittorio Emanuele, Nápoly hercege (* 1937), aki 1971-ben a svájci Marina Ricolfi Doria vízisí-bajnoknőt vette feleségül. 2002-ben az olasz kormány engedélyével Olaszországba költöztek.
  • Maria Gabriella hercegnő (* 1940), aki 1969-ben a nagyiklódi Robert Zellinger de Balkany-hoz (1931–2015) ment feleségül,
  • Maria Beatrice hercegnő (* 1943), aki 1970-ben az argentínai Luis Rafael Reyna-Corvalán y Dillon-hoz (1939–1999) ment feleségül.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Umberto II of Italy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Előző uralkodó:
III. Viktor Emánuel
Olasz király
1946
Savoyai-ház
Olasz birodalmi zászló
Következő uralkodó:
a királyság megszűnt