I. Miklós montenegrói király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Miklós
I. Miklós király
I. Miklós király

Montenegró fejedelme
Montenegró királya
Uralkodási ideje
1860. aug. 311910. aug. 28.
(fejedelem)
1910. aug. 281918. nov. 26. (király)
1918. nov. 261921. márc. 1.
(száműzetésben)
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. Danilo (fejedelemként)
Utódja megszűnt a Montenegrói Királyság
Életrajzi adatok
Uralkodóház Petrovic-Njegoš-ház
Teljes neve Nikola Mirkov Petrović-Njegoš
Született 1841. október 7.
Njeguši; Montenegró
Elhunyt 1921. március 1. (79 évesen)
Antibes; Franciaország
Házastársa Milena Vukotić
Gyermekei Zorka
Milica
Anasztaszija
Marica
Danilo
Jelena
Anna
Szofija
Mirko
Zenija
Vjera
Petar
Édesapja Mirko Petrović-Njegoš montenegrói nagyherceg
Édesanyja Anasztaszija Martinović
I. Miklós aláírása
I. Miklós aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Miklós témájú médiaállományokat.

I. Miklós Mirkov Petrović-Njegoš király (cirill ábécével: Краљ Никола I Мирков Петровић-Његош) (1841. október 7.1921. március 1.) Montenegró egyetlen királya volt. Királyként 1910-től 1918-ig, fejedelemként 1860-tól 1910-ig uralkodott. Költészettel is foglalkozott, az Onamo, 'namo szerzője.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora (1841–1860)[szerkesztés]

Njeguši falvában született, a Petrović-ház ősi birtokán. Nagynénje javaslatára a párizsi Lycée Louis-le-Grand-ba küldték tanulni, de a francia főváros légköre korántsem ragadta meg annyira, mint hazája. Még mindig Párizsban volt, mikor nagybátját, I. Danilót meggyilkolták, s ezzel megörökölte a hercegi trónt, amelyet 1860. augusztus 31-én foglalt el. Novemberben feleségül vette Milenat, Petar Vukotić vajda leányát.

A hercegség (1860–1910)[szerkesztés]

Az elkövetkezendő békés időszakban számos reformot hajtott végre mind az államigazgatás, a hadsereg és a közoktatás terén. Az ország több háborúba keveredett 1862 és 1878 között az Oszmán Birodalommal. 1867-ben találkozott III. Napóleonnal, majd 1878-ban látogatást tett Oroszországban, ahol II. Sándor cár szívesen fogadta. Ezt követően vendégeskedett a berlini és bécsi udvarban is. Az oroszországi látogatás és a cári család rokonszenve később sok hasznot hozott Montenegrónak.

1876-ban háborút indított a törökök ellen, és több sikeres hadjáratot folytatott: 1877/78 során elfoglalta Nikšićet, Bart és Ulcinjt. A montenegrói államhatárt sikeresen előretolta, és adriai tengerpartot szerzett hazája számára. Háborúját az 1389-es rigómezei vereség megbosszulásaként értelmezte.

A montenegrói függetlenséget 1878-ban a Berlini kongresszus elismerte, és a következő néhány évtizedben a kis hegyvidéki ország a körülményekhez képest jelentős virágzásnak indult. Nem egy európai uralkodónál is látogatást tett 1883 és 1898 között.

1905-ben létrejött az első montenegrói alkotmány, illetve Miklós utasítására a nyugat-európai jellegű sajtószabadság és törvénykezés is megjelent az országban. 1906-ban az állam saját valutát vezetett be, a perpert.

A királyság és utána (1910–1921)[szerkesztés]

Coat of arms of Montenegro.svg

Az uralkodó 1910. augusztus 28-án felvette a királyi címet. Amikor kitört a Balkán-háború 1912-ben, a legkeményebb eszközöket is megragadta, hogy a török uralom alatt álló európai részekről kiüldözze az oszmánokat. Az 1914-ben kezdődött első világháborúban az elsőként küldte seregeit Szerbia segítségére, hogy közösen véget vessenek az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni hatalmának. A világháború után a délszláv területek, s így Montenegró is egyesült a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, amit 1929-ben Jugoszláviára nevezték át, így Miklós hatalma szertefoszlott. Franciaországi száműzetésbe vonult, de trónigényéről 1921-es haláláig sem mondott le. Testét Olaszországban, Sanremóban, a orosz ortodox Megváltó Krisztus-templomban helyezték végső nyugalomba. Feleségét, Milena királynét és kettőt tizenkét gyermekük közül 1989-ben újratemettek Montenegróban.

Forrásművek[szerkesztés]

  • Encyclopaedia Britannica, 1911-es kiadás

Külső hivatkozások[szerkesztés]