Ugrás a tartalomhoz

Gyöngyös koncér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyöngyös koncér
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Rutilus
Rafinesque, 1820
Faj: R. frisii
Tudományos név
Rutilus frisii
(Nordmann, 1840)
Szinonimák
  • Cyprinus wiresuba Güldenstädt, 1791
  • Gardonus wyrozub Walecki, 1863
  • Leuciscus frisii Nordmann, 1840
  • Leuciscus frisii caspius Lönnberg, 1900
  • Leuciscus frisii kutum (non Kamensky, 1901)
  • Rutilus frisii frisii (Nordmann, 1840)
  • Rutilus frisii velecensis Chichkoff, 1932
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyöngyös koncér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyös koncér témájú kategóriát.

A gyöngyös koncér (Rutilus frisii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1] Népies neve: menyecske koncér.

Európában ritka és veszélyeztetett kategóriába sorolt az állománya, Magyarországon csak elvétve az idevetődő példányokkal lehet találkozni. Gazdasági jelentősége nincs természeti jelentőségét az adja, hogy a Felső-Duna medencéjének bennszülött faja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A gyöngyös koncér élőhelye a felső Duna-szakasz néhány tava, valamint ezek be- és kifolyó vizei Bajorországban (Chiem-tó), Ausztriában (Traun, Attersee és Mondsee). A törzsalak Rutilus frisii frisii mint vándorhal a Fekete-tenger északnyugati felének brakkvizeiben él, és ívás idején (március–április) a beömlő folyókba (Dnyeszter, Nyugati-Bug, Dnyeper, Don, Rion, Batum) úszik fel. A Kaszpi-tengertől északra lévő területeken, valamint Anatóliában is előfordul.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Legkönnyebben a nyúldomolykóval és a fejes domolykóval lehet összetéveszteni, de az oldalvonalon található pikkelyszámuk eltér. Közeli rokona a leánykoncér oldalvonala mentén is kevesebb, 44–49 pikkely számolható. A paduc a szilvaorrú keszeg és az állas küsz pikkelyszáma ugyan hasonló, de a paducnak teljesen alsó állású a szája, a szilvaorrú keszegnek pedig az anális úszója lényegesen hosszabb és az állas küsz szája felső állású.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal teste orsó alakú, keresztmetszetében csaknem kerekded, feje kicsi. Lekerekített orra túlnyúlik a kissé ferdén álló kis szájnyíláson. Nagy, kerekded pikkelyei vannak. 62-67 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 11-12, farok alatti úszója 12-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, 6(5)-5. Háta feketés zöld, oldalai világosabbak, hasa ezüstösen csillogó. Hát-, farok- és mellúszói szürkék, a hasúszók és a farok alatti úszó világos pirosak. Hasoldala ívás idején vörhenyesen csillogó. Testhossza 40-60 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege elérheti a 8 kilogrammot.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Kisebb csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, mely gerinctelen szervezetek, mint talajférgek, apró rákok, rovar, lárvák, szúnyoglárvák és puhatestűek. Előfordul, hogy kisebb halakat és vízinövényeket is fogyaszt.[2] Legfeljebb 12 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Mélyvízi hal, rendszerint távol marad a partoktól és a folyóvizek felső szakaszának kavicsos aljzatán ívik. Élőhelytől függően március–május között az ivarérett példányok a tavakba ömlő folyókba vagy a levezető csatornákba úsznak, esetleg a sekély vizű partszakaszokat keresik fel. A hímek fején és hátán nászkiütések jelennek meg. Ívásához ideális a 12-19 Celsius-fokos vízhőmérséklet. A nőstények által érlelt ikra mennyisége testtömeg-kilogrammonként 32-35 ezer, az ikraszemek átmérője 1,9-2,1 milliméter között változik.[2][3] Az ivadék 10-16 nap múlva kel ki az irkából.

Felhasználása

[szerkesztés]

A gyöngyös koncért ipari mértékben halásszák. A halat tenyésztik is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rutilus frisii (Nordmann, 1840). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. a b c Gyöngyös koncér – Rutilus frisii meidingeri (Heckel, 1852). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  3. a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  

További információk

[szerkesztés]