Ugrás a tartalomhoz

Bizmut

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
83 ólombizmutpolónium
Sb

Bi

Mc
   
               
               
                                   
                                   
                                                             
                                                               
   
83
Bi
Általános
Név, vegyjel, rendszám bizmut, Bi, 83
Latin megnevezés bisemutum
Elemi sorozat másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező 15, 6, p
Megjelenés csillogó vöröses fehér
Atomtömeg 208,98038(2)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f14 5d10 6s² 6p³
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 18, 5
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 9,78 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 10,05 g/cm³
Olvadáspont 544,7 K
(271,5 °C, 520,7 °F)
Forráspont 1837 K
(1564 °C, 2847 °F)
Olvadáshő 11,30 kJ/mol
Párolgáshő 151 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 25,52 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 941 1041 1165 1325 1538 1835
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet romboéderes
Oxidációs szám 3, 5
(enyhén savas oxid)
Elektronegativitás 2,02 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 703 kJ/mol
2.: 1610 kJ/mol
3.: 2466 kJ/mol
Atomsugár 160 pm
Atomsugár (számított) 143 pm
Kovalens sugár 146 pm
Egyebek
Mágnesség diamágneses
Fajlagos ellenállás (20 °C) 1,29 µΩ·m
Hővezetési tényező (300 K) 7,97 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 13,4 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 1790 m/s
Young-modulus 32 GPa
Nyírási modulus 12 GPa
Kompressziós modulus 31 GPa
Poisson-tényező 0,33
Mohs-keménység 2,25
Brinell-keménység 94,2 HB
CAS-szám 7440-69-9
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A bizmut izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
207Bi mest. 31,55 y ε 2,399 207Pb
208Bi mest. 3 368 000 y ε 2,880 208Pb
209Bi 100% (1,9±0,2) ×1019y α   205Tl
Hivatkozások

A bizmut (nyelvújításkori magyar nevén: keneny) a 83-as rendszámú kémiai elem, vegyjele Bi. A másodfajú fémek közé tartozó,[1] kemény, rideg, nagy szemcsékben kristályosodó, terméselemként és ércásványaiban is megtalálható, ritkán előforduló elem.

Fémes elem,[1][2][3][4] bár néhány forrásban a félfémek közé sorolják.[5][6] Rossz hővezető, nem mágnesezhető, de mágneses mezőben és különböző nyomásviszonyok alatt elektromos vezetőképessége változik. Olvadáspontja alacsony, szilárdulási fázisban térfogata növekszik.

Sokáig a bizmutot tekintették a legnagyobb rendszámú stabil elemnek, de 2003-ban felfedezték, hogy rendkívül gyengén, de radioaktív: egyetlen primordiális izotópja, a bizmut-209 alfa-sugárzó,[7] felezési ideje több, mint egymilliárdszorosa az Univerzum becsült életkorának.[8][9] Rendkívül hosszú felezési ideje miatt azonban szinte minden szempontból stabil elemnek tekinthető.[9]

Felfedezése

[szerkesztés]
Kristályos bizmut

Első írásos említése egy német szerzetestől, Valentius Basilius-tól származik 1450-ből. Mint önálló, a hét klasszikustól (arany, ezüst, ón, ólom, réz, cink, vas) különböző fémet először Agricola (Georg Bauer) írta le a XVI. században De re metallica című munkájában. Nevének eredete a német weisse Masse, illetve a szász tájnyelvi „wise Must” (fehér tömeg) kifejezésből ered, mely az Érchegységbeli bányászok által használt kifejezés volt a „hasznos ércet” nem szolgáltató bizmutos ércesedésre.


Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Szokásos hőmérsékleten mind a stabil, mind a nedves levegőnek ellenáll. A vörösizzás hőmérsékletén vízzel bizmut(III)-oxid keletkezése közben reagál.[10]

2 Bi + 3 H2O → Bi2O3 + 3 H2

Fluorral 500 °C-on bizmut(V)-fluoridot, alacsonyabb hőmérsékleten bizmut(III)-fluoridot képez. Más halogénekkel csak bizmut(III)-halogenidek keletkeznek.[11][12][13] A trihalogenidek korrozív, nedvességgel könnyen reagáló anyagok, utóbbival BiOX összetételű oxohalogenideket képeznek.[14]

2 Bi + 3 X2 → 2 BiX3 (X = F, Cl, Br, I)

Tömény kénsav bizmut(III)-szulfát és kén-dioxid keletkezése közben oldja.[10]

6 H2SO4 + 2 Bi → 6 H2O + Bi2(SO4)3 + 3 SO2

Salétromsavval bizmut(III)-nitrátot képez.

Bi + 6 HNO3 → 3 H2O + 3 NO2 + Bi(NO3)3

Oldódik sósavban is, de csak oxigén jelenlétében.[10]

4 Bi + 3 O2 + 12 HCl → 4 BiCl3 + 6 H2O

Alkáliföldfém-komplexek előállításához használják transzmetalláló ágensként:

3 Ba + 2 BiPh3 → 3 BaPh2 + 2 Bi

Előfordulása, előállítása

[szerkesztés]

Terméselemként hidrotermális ércesedésekben, telérekben lelhető fel. Híres magyarországi előfordulása a Nagybörzsöny melletti középkori nemesfémbányák (termésbizmut és bizmut-szulfid). Gyakran arany-, réz-, ólom- és ónércekben dúsul fel. Oxidjaiból (Bi2O3) szenes redukcióval, szulfidjaiból (Bi2S3) alacsony hőmérsékleten „pörköléssel”, majd kohósítással nyerik ki. Vegyes ércelőfordulásoknál kinyerésére hidrometallurgiai eljárásokat alkalmaznak. Salétromsavban való oldhatóságát hasznosítva elektrolízissel is előállítható.

Felhasználása

[szerkesztés]

Megszilárdulás közbeni térfogatnövekedése miatt ötvözőanyagnak hasznosítják tagolt, bonyolult felületű idomok és formák előállításánál, kéregöntéseknél is. A bizmut, ólom, ón és kadmium ötvözetet „Wood”-fémnek hívják. Ez az eutektikus ötvözet az alkotó fémeket 4:2:1:1 arányban tartalmazza. Olvadáspontja kb. 70 °C, már forró vízbe mártva is megolvad,[15] (a színesfémeké 230-330 °C), míg a „Rose”-fém ólom és ón mellett 25,0% bizmutadagolásnál 94 °C-on olvad meg. Alacsony olvadási hőmérséklete miatt alkalmas tűzjelző berendezéseknél, a villamosiparban olvadóbiztosítók előállításánál, nyomástartó edényeknél és tartályoknál biztonsági szelepekben használják. A műszeriparban a mágneses térerő alatti eltérő tulajdonságú viselkedése miatt fontos érzékelők alapanyaga. Hűtőberendezésekben szelenidjét (Bi2Se4), telluridját (Bi2Te) kapcsolószerkezetekben alkalmazzák. A legfontosabb felhasználási területe a műanyagipari alapanyagok gyártása, mert a bizmut-foszfomolibdát (BiPMo12O40) hatásos katalizátor akrilszálak, festékek gyártási folyamatában. A bizmut sóit a gyógyszeriparban röntgenvizsgálatok kontrasztanyagaként (bizmutkása) hasznosítják, de emésztőszervi zavarok kezelésére is alkalmazzák. A bőrsérülések, bőrfertőzések gyógyszerének alapanyaga (dermatol). Kozmetikai cikkeknél a bizmut hozzáadása gyöngyházfényt eredményez (rúzsok, lakkok).

Fontosabb vegyületei

[szerkesztés]

Fontosabb ásványai

[szerkesztés]

Termelt mennyiségek

[szerkesztés]

A földkéreg bizmutban körülbelül kétszer gazdagabb, mint aranyban. Legfontosabb ércei a bizmut-szulfid és a bizmit. A világ 2005. évi bizmutfém-termelése 4631 tonna volt. A három legnagyobb termelő (zárójelben az össztermelésen belüli arány %-ban):

2014-ben a bizmuttermelés elérte a 13 600 tonnát:

  • Kína: 7600 tonna
  • Vietnám: 4950 tonna
  • Mexikó: 948 tonna
  • Oroszország: 40 tonna
  • Bolívia: 10 tonna
  • Kanada: 3 tonna

2015-ben a világtermelés szintén 13 600 tonna volt:

  • Kína: 7500 tonna
  • Vietnám: 5000 tonna
  • Mexikó: 700 tonna
  • Oroszország: 40 tonna
  • Bolívia: 10 tonna
  • Kanada: 3 tonna

Élettani hatása

[szerkesztés]

A bizmut és sói vesekárosodást okoznak. A károsodás mértéke nem súlyos, de nagy dózisban halálos is lehet. Az iparban úgy ítélik meg, hogy a nehézfémek közül a legkevésbé mérgező (összehasonlítva ólommal, arzénnal, antimonnal stb.), feltehetően ez a bizmut sók gyenge oldhatóságának köszönhető. Időnként súlyos, halálos kimenetelű mérgezés is felléphet. Ismertek még egyéb toxikus hatások is, rossz közérzet, albumin vagy más fehérje jelenléte a vizeletben, bőrreakciók és egyes esetekben súlyos bőrgyulladás.

Akut hatások

[szerkesztés]

Belélegzés esetén: légzőszervi irritáció, okozhat rossz leheletet, fémes ízt és fogínygyulladást.

Lenyelése: hányinger, étvágytalanság és súlyveszteség, rossz közérzet, albuminuria, enteritis (bélgyulladás), hasmenés, bőrreakciók, stomatitis (szájnyálkahártya-gyulladás), fejfájás, reumás fájdalom, és egy fekete vonal képződhet az ínyen a bizmut-szulfid lerakódása miatt.

Bőrön: irritáció.

Krónikus hatások

[szerkesztés]

Lenyelés: befolyásolhatja a máj- és a vesefunkciót. Okozhat vérszegénységet és fekélyes szájgyulladást.

Bőrön: bőrgyulladást okozhat.

A bizmut-oxiklorid (C.I.77163) fehér színű, szintetikus színezék. Fehérítő és szeplő elleni krémekben, napozószerekben fordul elő.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Az elemek kémiája II.. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 750. o. (1999). ISBN 963 18 9144 5 
  2. Hans Breuer: Kémia. Atlasz sorozat. Athenaeum 2000 Kiadó Kft., 2003., 169. oldal. ISBN 963-9471-35-6
  3. Természettudományi kisenciklopédia. Gondolat, Budapest, 1987., 709. oldal. ISBN 963-281-740-0
  4. A Dictionary of Chemistry. Oxford University Press, 2008., 73. oldal. ISBN 978-0-19-920463-2
  5. Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 359. o. (1981). ISBN 963 10 3270 1 
  6. Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 115. o. ISBN 963-05-6928-0  
  7. Lente Gábor (2009). „Sugárzó bizmut”. Középiskolai Kémiai Lapok XXXVI. (1). ISSN 0139-3715. 
  8. Dumé, Belle. „Bismuth breaks half-life record for alpha decay”, Physicsworld, 2003. április 23. 
  9. a b Kean, Sam. The Disappearing Spoon (and other true tales of madness, love, and the history of the world from the Periodic Table of Elements). New York/Boston: Back Bay Books, 158–160. o. (2011). ISBN 978-0-316-051637 
  10. a b c Suzuki, p. 8.
  11. Wiberg, pp. 769–770.
  12. Greenwood, pp. 559–561.
  13. Krüger, p. 185
  14. Suzuki, p. 9.
  15. Olvadáspont-csökkenés fémek ötvözésekor. http://metal.elte.hu.+[2018. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 6.)

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Bismuth
A Wikimédia Commons tartalmaz Bizmut témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest.1987.
  • Sályi István (szerk): Pattantyús.Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. II. kötet. Műszaki Kiadó. Budapest. 1961.
  • Egerer Frigyes: Ásványtan.II. Miskolci Egyetemi Kiadó. Miskolc. 1992.
  • http://webmineral.com
  • World Mineral Production 2001-2005. British Geological Survey. London. 2007.
  • Annivite. www.mindat.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. május 10.) (HTML)
  • Greenwood, N. N., Earnshaw, A.. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann (1997. november 4.). ISBN 978-0-7506-3365-9 
  • Suzuki, Hitomi. Organobismuth Chemistry. Elsevier, 1–20. o. (2001. november 4.). ISBN 978-0-444-20528-5 
  • Krüger, Joachim, Winkler, Peter; Lüderitz, Eberhard; Lück, Manfred; Wolf, Hans Uwe. Bismuth, Bismuth Alloys, and Bismuth Compounds, Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry. Wiley-VCH, Weinheim, 171–189. o.. DOI: 10.1002/14356007.a04_171 (2003. november 4.). ISBN 978-3527306732 * Suzuki, Hitomi. Organobismuth Chemistry. Elsevier, 1–20. o. (2001. november 4.). ISBN 978-0-444-20528-5 
  • Wiberg, Egon, Holleman, A. F., Wiberg, Nils. Inorganic chemistry. Academic Press (2001. november 4.). ISBN 978-0-12-352651-9 

További információk

[szerkesztés]