Félfémek
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2 | B Bór |
C Szén |
N Nitrogén |
O Oxigén |
F Fluor | |
| 3 | Al Alumínium |
Si Szilícium |
P Foszfor |
S Kén |
Cl Klór | |
| 4 | Ga Gallium |
Ge Germánium |
As Arzén |
Se Szelén |
Br Bróm | |
| 5 | In Indium |
Sn Ón |
Sb Antimon |
Te Tellúr |
I Jód | |
| 6 | Tl Tallium |
Pb Ólom |
Bi Bizmut |
Po Polónium |
At Asztácium | |
|
Jellemzően (93%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Gyakorta (44%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Ritkán (24%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Elvétve (9%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
A fémek és a nemfémek közötti választóvonal | ||||||
A félfémek (más néven metalloidok) olyan kémiai elemek, amelyek tulajdonságai átmenetet képeznek a fémek és a nemfémek között. A periódusos rendszer p-mezőjében helyezkednek el, de pontos számuk az eltérő definíciók miatt nem meghatározható. A legtöbb forrás a félfémek közé sorolja a bórt, a szilíciumot, a germániumot, az arzént, az antimont és a tellúrt, viszont csak a források kb. fele tesz említést a polóniumról és az asztáciumról. A periódusos rendszerben a félfémek a bór és a polónium között húzódó átló mentén helyezkednek el. A vonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő elemek nemfémek, míg balra lefelé a fémek találhatók.
Tulajdonságaik
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A legtöbb félfém külső megjelenésben a fémekre hasonlít; fényes szürke színük van. Azonban a fémekkel ellentétben törékenyek,[1] és csak közepesen jól vezetik[2] az áramot. Kémiai viselkedésük a nemfémekhez hasonló. Amfoter jellegű vagy gyengén savas oxidokat hoznak létre.[3] A fémekkel ötvözetek képzésére alkalmasak.[4] Közepes ionizációs energia[5] és elektronegativitás[6] értékek jellemzik őket.
Felhasználásuk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A félfémeket és vegyületeiket felhasználják az elektronika és a pirotechnika területén, ötvözetek, biológiai ágensek és katalizátorok előállításához, valamint égésgátló anyagok, üvegek és optikai adattárolók gyártásához. A félfémek túl törékenyek ahhoz, hogy bármiféle szerkezeti felhasználásuk legyen.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Donald A. McQuarrie, Peter A. Rock (1987). General Chemistry (3rd edition ed.). New York: WH Freeman. ISBN 0-7167-2169-4.
{{cite book}}:|edition=has extra text (súgó) - ↑ G. R. Choppin, R. H. Johnsen (1972). Introductory Chemistry (3rd edition ed.). Massachusetts: Addison-Wesley. ISBN 0-2010-1022-4.
{{cite book}}:|edition=has extra text (súgó) - ↑ P. Atkins, T. Overton, J. Rourke, M. Weller, F. Armstrong (2010). Shriver & Atkins' Inorganic Chemistry (5th edition ed.). Oxford: Oxford University Press. ISBN 1-4292-1820-7.
{{cite book}}:|edition=has extra text (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Suzanne Sessine, Robyn V. Young (1999). World of Chemistry. Michigan: Gale Group. ISBN 0-7876-3650-9.
- ↑ H. Clark Metcalfe, John E. Williams, Joseph F. Castka (1974). Modern Chemistry. New York: Holt, Rinehart and Winston. ISBN 0-03-089450-6.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Linus Pauling (1988). General Chemistry. New York: Dover Publications. ISBN 0-486-65622-5.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Metalloid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
