Olvadáshő

A moláris olvadáshő változása a harmadik periódusban (kJ/mol)

A moláris olvadáshő változása a második periódusban (kJ/mol)

Az olvadáshő – az olvadási entalpia (Δ_mH) –, az egységnyi mennyiségű anyagnak állandó hőmérsékleten – az olvadásponton – és állandó nyomáson történő megolvadásához szükséges hőenergia. Az egységnyi anyagmennyiségre vonatkozó moláris olvadáshő mértékegysége a kJ/mol, a tömegegységre vonatkozó fajlagos olvadáshőé pedig kJ/kg.

Ha egy szilárd testet melegítünk, annak hőmérséklete az átvett hőenergia függvényében nő. Az atomi részecskék szintjén, a hőmérséklet-növekedése a rezgés növekedését jelenti a kristályrács rácspontjai körül, ez eredményezi a hőtágulást. Egy bizonyos hőmérsékleten, amely megfelel az olvadáspontnak, a rezgések olyan erőteljessé válnak, hogy a test alakjának megtartását biztosító másodlagos kötések rövid időre megszakadnak, mikor a részecskék szabadon elmozdulnak szomszédjaik mellől. Ebben a fázisban újabb energiabevitel már nem emeli a hőmérsékletet, hanem mind több részecske szakad ki a kristályrácsból. Mikor az egész anyag megolvadt, és a melegítés tovább folyik, a hőmérséklet elkezd újra emelkedni. A továbbiakban a fizikai kötések nem szűnnek meg teljesen, hanem egy dinamikus egyensúly alakul ki, mikor állandóan kötések szakadnak fel, de újak is létrejönnek más és más részecskék között. Így a részecskék nem jutnak a légtérbe, mint párolgáskor, de nem marad meg a test eredeti alakja sem.

Néhány anyag fajlagos olvadási entalpiája

Anyag	Fajlagos olvadáshő (kJ/kg)
Alumínium	398
Réz	205
Antimon	163
Magnézium	373
Ólom	25
Mangán	264
Króm	314
Nátrium	113
Jég	333,7
Nikkel	301
Vas	289
Foszfor	21
Arany	63
Platina	100
Kadmium	54
Higany	11,3
Kálium	63
Oxigén	13
Kobalt	260
Kén (monoklin)	38
Szén-dioxid	180
Ezüst	105
Szilícium	142
Bizmut	54
Viasz	176
Volfrám	193
Cink	100
Hidrogén	59
Ón	59

Kapcsolódó szócikkek

• A fagyáspontcsökkenés törvénye
• Halmazállapot