Olvadáshő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A moláris olvadáshő változása a harmadik periódusban (kJ/mol)
A moláris olvadáshő változása a második periódusban (kJ/mol)

Az olvadáshő – az olvadási entalpia (ΔmH) –, az egységnyi mennyiségű anyagnak állandó hőmérsékleten – az olvadásponton – és állandó nyomáson történő megolvadásához szükséges hőenergia. Az egységnyi anyagmennyiségre vonatkozó moláris olvadáshő mértékegysége a kJ/mol, a tömegegységre vonatkozó fajlagos olvadáshőé pedig kJ/kg.

Ha egy szilárd testet melegítünk, annak hőmérséklete az átvett hőenergia függvényében nő. Az atomi részecskék szintjén, a hőmérséklet-növekedése a rezgés növekedését jelenti a kristályrács rácspontjai körül, ez eredményezi a hőtágulást. Egy bizonyos hőmérsékleten, amely megfelel az olvadáspontnak, a rezgések olyan erőteljessé válnak, hogy a test alakjának megtartását biztosító másodlagos kötések rövid időre megszakadnak, mikor a részecskék szabadon elmozdulnak szomszédjaik mellől. Ebben a fázisban újabb energiabevitel már nem emeli a hőmérsékletet, hanem mind több részecske szakad ki a kristályrácsból. Mikor az egész anyag megolvadt, és a melegítés tovább folyik, a hőmérséklet elkezd újra emelkedni. A továbbiakban a fizikai kötések nem szűnnek meg teljesen, hanem egy dinamikus egyensúly alakul ki, mikor állandóan kötések szakadnak fel, de újak is létrejönnek más és más részecskék között. Így a részecskék nem jutnak a légtérbe, mint párolgáskor, de nem marad meg a test eredeti alakja sem.

Néhány anyag fajlagos olvadási entalpiája[szerkesztés]

Anyag Fajlagos olvadáshő
(kJ/kg)
Alumínium 398
Réz 205
Antimon 163
Magnézium 373
Ólom 25
Mangán 264
Króm 314
Nátrium 113
Jég 333,7
Nikkel 301
Vas 289
Foszfor 21
Arany 63
Platina 100
Kadmium 54
Higany 11,3
Kálium 63
Oxigén 13
Kobalt 260
Kén (monoklin) 38
Szén-dioxid 180
Ezüst 105
Szilícium 142
Bizmut 54
Viasz 176
Volfrám 193
Cink 100
Hidrogén 59
Ón 59

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]