Béta-receptor-blokkolók
| Béta-receptor-blokkolók | |
| Farmakokinetikai adatok | |
| Biohasznosíthatóság | változó, a megoszlási hányadostól függ |
| Metabolizmus | máj |
| Biológiai felezési idő |
változó, 1-24 óra |
| Kiválasztás | vese, kismértékben hepatikus |
| Terápiás előírások | |
| Jogi státusz | vényköteles |
| Terhességi kategória | B, C, D |
| Alkalmazás | orális, intravénás, intramuszkuláris |
A béta-receptor-blokkolók (béta-blokkolók, β-blokkolók, β receptor antagonisták) egy olyan hatóanyagcsoport, melyet szív-érrendszeri megbetegedések kezelésére alkalmaznak.[1]
A béta-blokkolók β-adrenerg receptorokon fejtik ki hatásukat, azáltal, hogy meggátolják az endogén ligand (adrenalin, noradrenalin) kötődését a receptorokhoz. Szelektivitás alapján két fő csoportba sorolhatók: szelektív (csak β1 receptoron fejti ki a hatását - kardioszelektív) és nem-szelektív (β1 és β2 receptoron is hat) β-blokkolók.
Az első β-blokkoló hatású anyagot, a diklór-izoproterenolt, Power és Slater fedezte fel 1958-ban, majd 1962-ben J.W. Black[2] fedezte fel az első klinikailag is jelentős β-blokkolót, a propranololt.
Hatásmechanizmus
[szerkesztés]A katekolaminok (adrenalin, noradrenalin) a szívizom β1 receptorain keresztül pozitív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, ugyanakkor növelik az ingervezetést és automáciát is. A vesében található β1 receptorokon keresztül az adrenalin fokozza a renin felszabadulást. Ezzel egyidőben a β2 receptorokat aktiválva, a simaizmok elernyedését, a vázizmok fokozott összehúzódását és fokozott glikogenolízist vált ki. A β-blokkolók meggátolják az adrenalin és noradrenalin hatásait, azáltal, hogy gátolják kötődésüket a β receptorokhoz.
A nem szelektív β-blokkolók egyaránt blokkolják a β1 és β2 receptorokat, ezáltal negatív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, gátolják a renin felszabadulást, ugyanakkor az artériákat és bronchusokat összehúzzák és fokozzák a terhes méh kontraktilitását. Ezzel szemben a szelektív β1-blokkolók nem okoznak bronchusösszehúzódást, nem befolyásolják a terhes méh összehúzódását, és nem okoznak perifériás érszűkületet, hatásuk elsősorban a szívizomra korlátozódik.
Egyes β-blokkolók (propranolol, sotalol) rendelkeznek membránstabilizáló hatással. Ezek a Na+ beáramlás gátlásával csökkentik az akciós potenciál amplitudóját és az automáciát. Ezek a vegyületek hatásosak szívritmuszavarok kezelésére.
Egyes molekulák parciális agonistaként viselkednek, úgynevezett intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkeznek (oxprenolol, pindolol). Ezek kismértékben izgatják a β receptorokat, ezáltal kevésbé váltanak ki bradycardiát.
A csoport újabb képviselői a hagyományos β-blokkoló hatás mellett más értágító hatásmechanizmussal is rendelkeznek:
- α1-receptor-blokkolók is: carvedilol, labetalol
- direkt (musculotrop) értágító: celiprolol
- NO felszabadító: nebivolol
Javallat
[szerkesztés]A β-blokkolók farmakológiai sajátosságai jelentősen eltérnek, ezért a javallataik is különböznek.
- Angina pectoris:[3] A β-blokkolók csökkentik a szív oxigénszükségletét a szimpatikus izgalom gátlásával és a szívfrekvencia csökkentésével, ezáltal enyhítik az anginás panaszokat.
- Tremor: A propranololt sikeresen alkalmazzák esszenciális tremor, szorongás[4] és lámpaláz tüneteként jelentkező remegés és tachicardia kezelésére, valamint alkoholelvonási tünetek csökkentésére. Alkalmazása elterjedt zenészek, színészek körében a lámpaláz tüneteinek enyhítésére,[5] valamint egyes nagy precizitást igénylő sportágakban (íjászat, sportlövészet, golf). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltja a β-blokkolók használatát.[6]
- Magas vérnyomás:[7] Diuretikumokkal vagy perifériás értágítókkal együtt adhatók enyhe és középsúlyos magas vérnyomás kezelésére. A magas vérnyomást a perctérfogat csökkentésével, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásával, valamint centrális szabályozó mechanizmusokkal mérsékeli.
- Pheochromocytoma: α-receptor-blokkolókkal együtt alkalmazzák a fellépő tachicardia gátlására.
- Ritmuszavarok: Antiaritmiás hatásukat főleg a negatív chronotrop hatásuknak köszönhetik, de a membránstabilizáló hatással rendelkező szerek a leghatékonyabbak ritmuszavarok kezelésére. Csökkentik a frekvenciát pitvar fibrilláció[8] és flutter esetén is.
- Szívelégtelenség:[9][10] A β-blokkolók javítják a balkamra működést, csökkentik a klinikai tüneteket és javítják a túlélési arányt, azáltal, hogy csökkentik a katekolaminok toxicitását, a szív oxigénigényét és aritmiakészségét. Egyes képviselők antioxidáns, anti-atherogén és anti-remodelling hatással is rendelkeznek.
- Zöld hályog: Csökkentik a glaukoma progresszióját, azáltal hogy gátolják a csarnokvíz termelődését.
- Más alkalmazás: A propranolol sikeresen alkalmazható migrén kezelésére és profilaxisára, valamint májchirrosisban a portális vénás nyomás csökkentésére. β-blokkolók használhatók teofillin túladagolásban, a szívhatások kivédésére.
Ellenjavallat
[szerkesztés]- Súlyos szívelégtelenség
- Bradycardia
- Sick Sinus szindróma
- Atrio-ventrikuláris blokk
- Alacsony vérnyomás
- Asthma bronchiale
- Perifériás keringési zavar
- Labilis diabétesz
- Terhesség
Mellékhatások
[szerkesztés]Kardiovaszkuláris mellékhatások
[szerkesztés]Jelentkezhet bradycardia, alacsony vérnyomás, szívelégtelenség, szívmegállás, szédülés, izomgyengeség és fáradékonyság a csökkent vérkeringés miatt. Perifériás érszűkítő hatásuk miatt gyakori a hideg végtag jelensége, valamint a Raynaud-jelenség.
Más mellékhatások
[szerkesztés]A lipidoldékony szerek, melyek átjutnak a vér-agy gáton, álmatlanságot vagy rémálmokat okozhatnak. A hörgők szűkülete légzési nehézségeket okozhat, főleg asztmás betegeknél, méhösszehúzó hatásuk veszélyes lehet terhességben (vetélést, koraszülést okozhatnak). Befolyásolják a lipidanyagcserét, növelik a vér koleszterin és triglicerid szintjét. Cukorbeteg egyéneknél adagolásuk óvatosságot igényel, mivel elfedhetik a hipoglikémia tüneteit (tachicardia, verejtékezés).[11] Használatuk impotenciához, libidócsökkenéshez is vezethet.
Túladagolás
[szerkesztés]A β-blokkolókkal történő mérgezés specifikus ellenszere a glukagon.[12][13] A glukagon pozitív inotrop hatást fejt ki a szívre, fokozza a szív összehúzódását. Nem-szelektív β-blokkolók okozta bronchusszűkület antikolinerg hatású gyógyszerrel (ipratropium), vagy β-receptor agonistával (szalbutamol, izoprenalin) megszüntethető.
Osztályozás
[szerkesztés]Szelektivitás szerint
[szerkesztés]- Nem-szelektív β-blokkolók
- β1-szelektív β-blokkolók
Farmakológiai jellegzetességek szerint
[szerkesztés]- Intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkező vegyületek: acebutolol, carteolol, celiprolol, oxprenolol, pindolol
- Membránstabilizáló vegyületek: acebutolol, betaxolol, carvedilol, pindolol, propranolol
- Hidrofil tulajdonságú vegyületek: atenolol, celiprolol, nadolol, sotalol
- Lipofil tulajdonságú vegyületek: betaxolol, metoprolol, propranolol
- α1-receptor-blokkoló: carvedilol, labetalol
- Nitrogén monoxid felszabadulást fokozó: nebivolol
- Muszkulotrop értágító: celiprolol
Javallat szerint
[szerkesztés]- Szívritmus zavarokban: esmolol, sotalol
- Szívelégtelenségben: bisoprolol, carvedilol, nyújtott hatóanyagleadású metoprolol
- Glaukóma kezelése: betaxolol, carteolol, timolol
- Miokardiális infarktusban: atenolol, metoprolol, propranolol
- Migrén profilaxisa: propranolol, timolol
A propranolol az egyetlen javallt β-blokkoló tremor, portális hipertónia és varix vérzés kezelésére.
Források
[szerkesztés]- ↑ Frishman W.H., Cheng-Lai A, Nawarskas J. Current Cardiovascular Drugs. Current Science Group, 153. o. (2005). ISBN 978-1-57340-221-7. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 7.
- ↑ Sir James Black inventor of beta-blockers passes away. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
- ↑ [Ton]. Beta-blockers in hypertension and angina pectoris: different compounds, different strategies. Kluwer Academic Publishers (1995). ISBN 0-7923-3516-3
- ↑ Tryer, Peter. "Anxiolytics not acting at the benzodiazepine receptor: Beta blockers[halott link]." Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry. Volume 16, Issue 1, January 1992, Pages 17-26.
- ↑ Blair Tindall. "Better Playing Through Chemistry", The New York Times, 17 October 2004. Hozzáférés ideje: 3 July 2011.
- ↑ World Anti-Doping Agency: The Worl Anti-Doping Code: The 2006 Prohibited List International Standard. World Anti-Doping Agency, 2005. szeptember 19. [2006. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 13.)
- ↑ Cruickshank JM (2010. August). „Beta blockers in hypertension”. Lancet 376 (9739), 415; author reply 415–6. o. DOI:10.1016/S0140-6736(10)61217-2. PMID 20692524. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
- ↑ Meinertz T, Willems S (2008. December). „[Treatment of atrial fibrillation in every day practice.]”. Internist (Berl) 49 (12), 1437–42. o. PMID 19020848. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Packer M (2002). „Effect of carvedilol on the morbidity of patients with severe chronic heart failure: results of the carvedilol prospective randomized cumulative survival (COPERNICUS) study”. Circulation 106 (17), 2194–2199. o. DOI:10.1161/01.CIR.0000035653.72855.BF. PMID 12390947.
- ↑ Leizorovicz A, Lechat P, Cucherat M, Bugnard F (2002). „Bisoprolol for the treatment of chronic heart failure: a meta-analysis on individual data of two placebo-controlled studies--CIBIS and CIBIS II. Cardiac Insufficiency Bisoprolol Study”. Am. Heart J. 143 (2), 301–307. o. DOI:10.1067/mhj.2002.120768. PMID 11835035.
- ↑ Elliott WJ, Meyer PM (2007). „Incident diabetes in clinical trials of antihypertensive drugs: a network meta-analysis”. Lancet 369 (9557), 201–207. o. DOI:10.1016/S0140-6736(07)60108-1. PMID 17240286.
- ↑ Weinstein RS, Cole S, Knaster HB, Dahlbert T (1985. February). „Beta blocker overdose with propranolol and with atenolol”. Ann Emerg Med 14 (2), 161–163. o. DOI:10.1016/S0196-0644(85)81081-7. PMID 2857542. (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ Toxicity, Beta-blocker: Treatment & Medication - eMedicine Emergency Medicine. (Hozzáférés: 2009. március 6.)
További információk
[szerkesztés]- Fürst Zsuzsanna (szerk.), Gyires Klára, A farmakológia alapjai, Medicina Könyvkiadó Zrt, 2011, ISBN 978-963-226-324-3
- Brunton L.L., Chabner B.A., Knollmann B.C., Goodman and Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics, Twelfth Edition, The McGraw-Hill Companies, Inc, 2011, ISBN 978-0-07-162442-8
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek szakvéleménynek. Gyógyszer szedése előtt orvosi és/vagy gyógyszerészi konzultáció szükséges. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
