Tachycardia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Tachycardia
Az EKG magas, percenkénti 100 fölötti szívverést mutat
Az EKG magas, percenkénti 100 fölötti szívverést mutat
Osztályozás
ICID10I47.-I49., R00.0
ICID9427, 785.0
MehIDD013610
A Wikimédia Commons tartalmaz Tachycardia témájú médiaállományokat.

A tachycardia (tahikardia) görög eredetű szó, gyöke a takhüsz (gyors, felgyorsult) és a kardia (szív). A tachycardia a megszokottnál gyakoribb szívverést jelent. Normálisnak az inaktív, vagy alvó ember pulzusát tekintik. Terhelésre ez az ütem nő, alváskor pedig csökken.

Az alap-szívverés növekedése nem csak betegség jele lehet, gyakran lelki eredője van, de okozhatják izgatószerek is, mint például a túlzott kávé (koffein) fogyasztás, vagy energiaital, amely gyerekeknél veszélyesebb lehet.

Definíció[szerkesztés]

A normális sebességű szívverés felső határa az életkortól függ:[1]

  • 1-2 napos: <159 ütés percenként (bpm)
  • 3-6 napos: <166 bpm
  • 1-3 hetes: <182 bpm
  • 1-2 hónapos: <179 bpm
  • 3-5 hónapos: <186 bpm
  • 6-11 hónapos: <169 bpm
  • 1-2 éves: <151 bpm
  • 3-4 éves: <137 bpm
  • 5-7 éves: <133 bpm
  • 8-11 éves: <130 bpm
  • 12-15 éves: <119 bpm
  • >15 éves – felnőtt: <100 bpm

Ha megemelkedik a szív ritmusa, az azt jelenti, hogy nem olyan hatékonyan pumpálja a vért, így kevesebb jut el a test legtöbb részébe. Maga a szív is kevesebbhez jut hozzá. Emellett többet kell dolgoznia és több oxigénre van szüksége. Ebből a szívhez kapcsolódó vértelenség alakulhat ki.[2]

Relatív tachycardiának azt nevezik, amikor az adott betegség állapotában várható nagyobb mértékű ritmust meghaladó növekedés tapasztalható.

Okok[szerkesztés]

A tachycardia egyes okai a következők lehetnek:

Amfetamin Pitvarlebegés Alkohol Pitvarfibrilláció
Anémia Pitvari tachycardia Koffein Kokain
Antiaritmiás szerek Brugada-szindróma Félelem Láz
Szorongás Hypoglikémia Hyperthyreosis Hiperventilláció
Fertőzés Metamfetamin Nikotin Sinus tachycardia
Triciklikus antidepresszánsok Wolf-Parkinson-White- (WPW) szindróma Multifokális pitvari tachycardia

Differenciáldiagnózis[szerkesztés]

Differenciáldiagnózis során Elektrokardiogramot (EKG) használnak a tachycardia típusának osztályozásához. Ezek a QRS-komplex alapján keskeny és széles komplexbe sorolhatók. (keskeny: kisebb mint 120 ms)[3] Ezek a következők (a legelterjedtebbtől a legkevésbé előfordulóig):

A keskeny komplexű tachycardiák általában a pitvarban születnek, míg a széles komplexű tachycardiák általában a kamrákban születnek. A tachycardiák tovább osztályozhatók még mint szabályos vagy szabálytalan.[forrás?]

Sinus tachycardia[szerkesztés]

A szervezet számos szabályozási mechanizmussal rendelkezik a megfelelő véráram és vérnyomás fenntartása érdekében. Ha a vérnyomás csökken, akkor a szív gyorsabban ver, hogy megemelje azt. Ez a reflex a tachycardia. Ez történhet a vérmennyiség (dehidratáció vagy vérzés) csökkenésével vagy a véráramlás váratlan változásával. Az utóbbi leggyakoribb oka az ortosztatikus hipotenzió (más néven posturalis hypotensio). A láz, a hiperventiláció, a hasmenés és a súlyos fertőzések tachycardiát is okozhatnak, elsősorban az anyagcsere növekedése miatt.

A szimpatikus idegrendszer stimulációjának növekedése a szívfrekvencia emelkedését eredményezi mind a szimpatikus idegrostok közvetlen hatása a szívben, mind pedig az endokrin rendszer felszabadításával olyan hormonokat, mint az adrenalin (hasonló hatású az epinefrin). A fokozott szimpatikus stimuláció általában fizikai vagy pszichés stressz következménye. Ez az alapja az ún. Harci-vagy repülés-válasznak, de az ilyen stimulációt olyan stimulánsok is kiválthatják, mint az efedrin, az amfetamin vagy a kokain. Bizonyos endokrin rendellenességek, például a mellékvesevelő szintén epinefrin felszabadulást okozhat, és az idegrendszeri stimulációtól független tachycardiát eredményezhet. Sőt, hyperthyreosis tachycardiát is okozhat. A sinus tachycardia normális sebességének felső határa 220 bpm.

Kamrai tachycardia[szerkesztés]

A kamrai tachycardia (VT) potenciálisan életveszélyes szívritmuszavar, amely a kamrákból származik. Általában rendszeres, széles összetett tachycardia, melynek sebessége 120-250 bpm.

Mindkét ritmus általában csak néhány másodpercig tart (paroxysmal tachycardia), de ha a VT továbbra is fennáll, rendkívül veszélyes, gyakran kamrai fibrillációhoz vezet.

Szupraventrikuláris tachycardia[szerkesztés]

Ez egyfajta tachycardia, amely a kamrák felett, például a pitvar felől származik. Néha paroxysmal pitvari tachycardia (PAT) néven ismert. A szupraventrikuláris tachycardiának többféle típusa létezik.

Pitvarfibrilláció[szerkesztés]

A pitvari fibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar. Általában szabálytalan, keskeny komplexű. Azonban az EKG-n széles QRS-komplexet mutathat, ha egy Tawara-szár blokk jelentkezik. Magas pulzus esetén a QRS-komplex az Ashman jelenség miatt is szélesedhet. Nehéz meghatározni a ciklus szabályszerűségét, ha a pulzus meghaladja a 150 bpm értéket. A beteg egészségi állapotától és egyéb változóktól függően, mint például a pulzusszámot szabályozó gyógyszerek, a pitvari fibrilláció sebességét növelheti, amely 50–250 bpm (vagy még nagyobb lehet). Az újonnan diagnosztizált pitvarfibrillációkor a pulzus általában 100-150 bpm.

Atrioventricularis nodalis reentry tachycardia (AVNRT)[szerkesztés]

Az AV nodalis reentry tachycardia (AVNRT) a leggyakoribb „reentry tachycardia”. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia.

Az AV-csomó két különböző része lehetőséget teremt egy ingerület-körfogáson alapuló tachycardia kialakulására (egy lassú vezetésű, rövidebb effektív refrakter periódusú és egy gyorsabb vezetésű, hosszabb refrakteritású rész). A tachycardia hirtelen indul és ér véget, a szívfrekvencia akár 160-200 bpm is lehet.

Általában jól reagál a Valsalva manőverre vagy az adenozinra. A lassú pálya rádiofrekvenciás ablációja végleges gyógyulást jelenthet (98%-ban hatásos). A beavatkozás kockázata kicsi, ezért a hosszú távú gyógyszeres kezelés helyett inkább ezt alkalmazzák, ha nincs ellenjavallata.[4]

AV reenty tachycardia (AVRT)[szerkesztés]

Az AV reentry tachycardia (AVRT) során valamely járulékos vezetési pálya érintett. Az AVRT lehet ortodrom vagy antidrom. Ortodom esetén az ingerületvezetés a szokásos AV-csomó/His-Purkinje rendszeren indul el (anterográd irány), visszafelé viszont járulékos útvonalon keresztül halad. Az antidrom esetén fordítva, a járulékos pályán halad anterográg, és visszafelé az elsődlegesen pályán. Az ortodrom vezetés általában keskeny komplexű tachycardia, míg az antidrom vezetés általában széles komplexű tachycardia, ez utóbbi a ritkább, és a QRS-komplexe hasonlít a kamrai tachycardiáéhoz.[5] Szívritmuszavar elleni gyógyszerek adása ellenjavallt sürgősségi kezelésben, mert a legtöbb szer növeli a járulékos pályák vezetését.

Junctional tachycardia[szerkesztés]

Az AV-csomóban keletkező ingerület zavara. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia, és gyűszűvirág mérgezés jele is lehet.

Kezelés[szerkesztés]

A tachycardia kezelése típusától (QRS-komplex: keskeny v. széles) függ, függetlenül attól, hogy stabil vagy instabil, és hogy az instabilitás a tachycardia következménye-e. Az instabil azt jelenti, hogy vagy fontos szervfunkciók érintettek vagy szívmegállás történt.

Instabil[szerkesztés]

Azokban az esetekben, amelyek instabillá váltak egy keskeny komplexű tachycardiánál, akkor intravénásan adenozin adását is meg lehet kísérelni. Minden más esetben azonnali elektromos kardioverzió ajánlott.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Johns Hopkins Egyetem (szerk. J.W. Custer, R.E. Rau): The Harriet Lane Handbook (18. kiadás), Philadelphia, Mosby Elsevier Inc, 2008, ISBN 978-0808924159
  2. ↑ Anthony Fauci, et al.: Harrison's Principles of Internal Medicine (17. kiadás), Mcgraw-Hill, 2008
  3. ↑ Neumar, R. W., M. S. (2010. október 17.). „Part 8: Adult Advanced Cardiovascular Life Support: 2010 American Heart Association Guidelines for Cardiopulmonary Resuscitation and Emergency Cardiovascular Care”. Circulation 122 (18_suppl_3), S729–S767. o. DOI:10.1161/circulationaha.110.970988. ISSN 0009-7322.  
  4. ↑ Ritmuszavarok – AVNRT (28.9) (Semmelweis.hu)
  5. ↑ AVRT osztályozása (MeRSZ.hu)
  6. ↑ Tony Hannaman: 1-17th-IMCore-Gastro_11-30-16. 2016–10–01. ISBN 1932703969  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tachycardia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Tachycardia
A Wikimédia Commons tartalmaz Tachycardia témájú médiaállományokat.
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tachycardia&oldid=26849819”