Báthory-szobor (Zugló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báthory-szobor
Zugló, Statue of Stephen Báthory 01.jpg
Közigazgatási adatok
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím Báthory István park
Építési adatok
Szobrász Pásztor János
Készítés ideje 1933
Felállítás ideje 1958
Felavatás ideje 1958
Felhasznált anyagok piszkei mészkő
Kivitelező(k) Gaál Mihály
Elhelyezkedése
Báthory-szobor (Budapest)
Báthory-szobor
Báthory-szobor
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 05′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 05′ 56″


Báthory Pszkov előtt. Jan Matejko festménye (1872, olaj, vászon, 322 × 545 cm)

Báthory István (1533-1586) erdélyi fejedelem és lengyel király zuglói kőszobra, mely eredetileg Magyarország, Erdély és Lengyelország egységére, illetve összetartozására, továbbá a török, a Habsburg- és az orosz terjeszkedés meggátlására emlékeztetett az uralkodó személyén keresztül.

1933-ban készült, de csak 1958-ban állították fel a Hungária körút és a Thököly út sarkán található kis parkban, amelyet Báthoryról neveztek el. Kétszeres életnagyságú, piszkei mészkőből készült, lépcsős talapzaton áll. Az uralkodó trónon ül, kezében szablyát tart. Testtartása hasonló a Jan Matejko által megfestett Báthory-képhez, méltóságteljes és erőt sugároz.

A szobrot Pásztor János szobrász mintázta, az eredeti talapzatot Lechner Jenő építész, építőtörténeti szakíró tervezte. A kivitelezésben Gaál Mihály kőfaragó működött közre, aki a fel nem avatott mű hosszú éveken át tartó védelmét és őrzését is ellátta.

Története[szerkesztés]

Báthory István Emlékbizottság és Báthory-év (1933)[szerkesztés]

Báthory és Jagelló Anna

Lengyelországban és Magyarországon 1933-ban ünnepelték Báthory születésének 400. évfordulóját. A szoborállítás gondolatát Miklóssi Ferdinánd Leó egyesületi elnök 1931-ben vetette fel a Magyar-Lengyel Egyesület januári ülésén azzal, hogy így csatlakozzanak a majdani Báthory-év megemlékezéseihez. A teendők megszervezésére létrehozták a Báthory István Emlékbizottságot, s megválasztották ennek tisztségviselőit. Elnök Lukács György országgyűlési képviselő, nyugalmazott kultuszminiszter, előadó Miklóssi Ferdinánd Leó, védnök Gömbös Gyula honvédelmi miniszter (későbbi miniszterelnök), alelnök Dömötör Mihály nyugalmazott miniszter, továbbá Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kálnoki Bedő Sándor és Usetty Béla országgyűlési képviselő, jegyző Zulawski Andor székesfővárosi fogalmazó, hadtörténeti előadó pedig Erdeős László honvéd százados lett.

A bizottság a szoborállításon kívül több más ügyben is javaslatot tett. Így emléktörvény megalkotására, emlékkiállítás megrendezésére a Magyar Nemzeti Múzeumban, magyar-lengyel bibliográfia és Báthory-emlékbélyeg kiadására, központilag szervezett iskolai és honvédségi ünnepélyek megrendezésére, utcaelnevezésekre, valamint Lengyelországba, Báthory sírjához való zarándoklatra, amelynek vezetésére Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást kérték fel. A javaslatok közül nem mind valósult meg, emléktörvényt például nem alkotott az Országgyűlés. A zarándoklat 1933. július 2-án indult Krakkóba, ahol a waweli székesegyháznál Rospond püspök fogadta őket. Az akkori krakkói érsek ekkor ajándékozta Magyarországnak Báthory érckoporsójának egy darabját, amelyet hazatérve megőrzésre a salgótarjáni Báthory István honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokságának adtak át.

Az emlékév során a bizottság több ünnepi estet is szervezett annak érdekében, hogy a műalkotás felállításához szükséges pénzt összegyűjtsék. A bizottság 1933. november 5-én leplezte le az első[1] magyarországi köztéri Báthory-szobrot Salgótarjánban,[2] december 17-én pedig a nyírbátori református templom falába illesztett, Báthory-reliefjével díszített emléktáblát. Az előbbi Bóna Kovács Károly, az utóbbi Pankotai Farkas Béla szobrász munkája volt.

A budapesti szobor elkészítése és presztízsharcok (1933-1945)[szerkesztés]

A budapesti szobor felállítását szintén 1931-ben határozta el a bizottság, de csak 1933-ban adtak megbízást az elkészítéséhez. A késedelem miatt nem írtak ki nyilvános pályázatot a munkára, hanem a lengyel szervezetekkel szoros kapcsolatban álló Lechner Jenőt bízták meg az elvégzésével, aki Pásztor Jánost is bevonta. Pásztor és Lechner jó barátok voltak, előbbi korának sokat foglalkoztatott szobrászművésze volt. A költségeket 10 000 pengőben határozták meg. Mivel a szobrot nem lehetett 1933-ra befejezni, ezért a bizottság úgy döntött, hogy 1936-ban, Báthory halálának 350. évfordulóján kerül majd sor az avatására.

1936-ban a bizottság 5000 pengő támogatást kapott a fővárostól Liber Endre alpolgármester közvetítésével. Időközben több más magyarországi lengyel szervezet is bekapcsolódott az előkészítő munkába annak érdekében, hogy részesülhessen a szoborállítás dicsőségében. Ez hamarosan rivalizáláshoz, éles szembeálláshoz vezetett közöttük, melynek mértékét mutatja, hogy a várossal történő tárgyalások során lehetséges helyszínként a Halászbástya melletti kert, az akkor parkosított Döbrentei tér, a városligeti Vajdahunyadvár melletti park, a Halászbástyára vezető Steindl-lépcső alján lévő boltozat, a népligeti Lengyel sétány, a Tabán, a Gellért tér és a Batthyány tér is szóba került. A népliget helyszínként való kijelölését például Széchenyi Károly, a Magyar-Lengyel Szövetség ügyvezető elnöke akadályozta meg befolyását latba vetve. A vállalkozást támogató, illetve engedélyező állami és fővárosi hivatalok kényes helyzetbe kerültek. Egyrészt nem kívántak állást foglalni egyik szervezet mellett vagy ellen sem. Másrészt gyakran jogos kritikákat fogalmaztak meg a javasolt helyszínekkel kapcsolatban, így például hogy az adott területen már több más alkotás áll, vagy hogy az adott helyszín nem köthető össze az uralkodó személyével.

Báthory István síremléke a krakkói waweli székesegyházban

A szervezetek és személyek közötti harc végül odavezetett, hogy az 1936-os avatás is meghiúsult. Az ügy Kovács-Karap Ernő egykori országgyűlési képviselő jó szándékú cikkei által a nyilvánosság elé került, s már a lengyel–magyar kapcsolatok megromlásával fenyegetett. A bizottság az 1938-ra kialakult helyzetben megkezdte a kivonulást saját vállalkozásából. Arra hivatkozva, hogy az emlékmű nem a megrendelés szerinti haraszti, hanem piszkei kőből készült, nem vette át az alkotást. Ugyanakkor megbízást adott Farkas Bélának, hogy készítsen egy hasonlót, de bronzból, Pásztorék viszont erre a hírre pert indítottak a bizottság ellen hátralékos követeléseik megtérítéséért. A helyzetet az lehetetlenítette el végképp, hogy a Széchenyi Károly és Csekonics Iván által vezetett Magyar-Lengyel Szövetség a Farkas-féle mű felállítása ellen is bevetette befolyását, illetve hogy a Vignali Rafael bronzöntő műhelyében készült új szobor nagymértékben hasonlított a Pásztor-féléhez, ami szerzői jogi aggályokat keltett az engedélyező hatóságokban. 1939-ben így még az is felmerült, hogy a kőszobrot Kassának adományozzák, de a II. világháború kitörésével a szoborállítás ügye lekerült a napirendről.

A háború idején Gaál Mihály telket bérelt a Római parton, ahol faházat épített a szobor fölé, hogy megóvja a viszontagságoktól. 15 éven át állt ezen a helyen. A máshol őrzött Lechner-féle talapzat eltűnt Budapest ostromakor, akárcsak a Farkas-féle bronzszobor. Pásztor János 1945-ben bombatalálat áldozata lett.

Köztéri szoborállítás (1958)[szerkesztés]

1956 júniusában a Fővárosi Emlékműbizottság a Fővárosi Tanács udvarára szállíttatta az alkotást azon a jogcímen, hogy közterületre készült. Innen később az Egyetem utcai Károlyi-palota udvarára került, ahol megvizsgálták az állapotát és jónak minősítették. Tényleges elhelyezésére az 1956-os forradalom leverése után keletkezett politikai szándék. Az elhidegült lengyel-magyar viszony enyhítése érdekében 1958. május 9-12. között lengyel párt- és kormányküldöttség látogatott Magyarországra Władysław Gomułka, a LEMP KB első titkára és Józef Cyrankiewicz miniszterelnök vezetésével. Többek között Nagy Imre életének a megkímélését kérték ekkor a lengyelek Kádár Jánostól. A szobor felállítása megfelelő gesztusnak tűnt a lengyelek felé. A zuglói helyszín kiválasztását egy korábbi fővárosi határozat segítette, amely kimondta, hogy a Hungária körút és a Thököly út kereszteződésében álló üres alapépítményre emlékművet kell állítani. Az Emlékfelügyelőség 1958. március 19-én kérvényezte a szoborállítást a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályától, s nem sokkal ez után fel is állították azt. Az ünnepség – ha volt ilyen – időpontja nem ismert, mivel a korabeli lapok nem tudósítottak róla. Ennek oka, hogy Gomułkáék a Bem-szobor megkoszorúzását is kérték a magyar kormány képviselőitől, ami a forradalom egyik jelentős helyszíne volt, és ez vélhetően részleges hírzárlathoz vezetett.

Az átadást követően Gaál Mihály perbe bocsátkozott a Fővárosi Tanáccsal a kőfaragás elmaradt munkadíja miatt és a megóvással kapcsolatos költségeinek a megtérítése érdekében. A pert halála után gyermekei vitték tovább. Lechner Jenő is fellépett Pásztor özvegyének érdekében, Dobi István miniszterelnöknek írt levelet, bár az asszony nem igényelte azt. A per másodfokon 1961-ben a Gaál-család nyertességével zárult. A tanácsot 3818 forint megfizetésére kötelezte a bíróság. Az emlékmű ötletétől a per végéig 30 év telt el.

Napjainkban[szerkesztés]

1994-ben Zugló önkormányzata felújíttatta a parkot. A magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye, szervezeteik minden év tavaszán megkoszorúzzák az emlékművet.[3]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Országházat két Brestyánszky Béla által készített Báthory-szobor is díszíti. Az egyik kőből készült és kívül található az épület déli részén, a másikat horganyból öntötték és a kupolacsarnokban van.
  2. Az 1933-ban Salgótarjánban felállított szobrot 2003-ban Erdei Sándor újrafaragta, a megkopott szobrot pedig Baglyasalján, a szoborparkban állították fel. 2014-ben a felújított szobor visszakerült eredeti helyére, a másolatot pedig Salgótarján testvérvárosának, Gliwicének adományozták.
  3. Buskó András (szerk.): Lengyel emlékhelyek. Budapest, 2003. 102. o., wysocki.hu

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]