Magyar–Lengyel Egyesület
A Magyar–Lengyel Egyesület 1912-ben Budapesten megalakított szervezet volt azzal a céllal, hogy a lengyel és magyar gazdasági, kereskedelmi és ipari kapcsolatokat építse, a két nemzet között fönnálló barátságot továbbfejlessze, a magyar és lengyel társadalom közös céljait szolgálja. Az egyesület az 1940-es évek második feléig működött.
Előzmények[szerkesztés]
Az egyesület megalakulását és működését elsősorban gazdasági okok indokolták. Az 1900-as évek elején lengyel nagyiparosok és nagykereskedők többször jártak Magyarországon, hogy nyersanyagot és árucikkeket szerezzenek be az itteni piacokon. Azonban nem volt olyan szerv, amely eligazítást, támogatást adott volna nekik, így a beszerzések rendre meghiúsultak.[1]
Az egyesület megalakítását indokolta az is, hogy Władysław Bandurski (1863-1932) lembergi püspök támogatásával, Tadeusz Stamirowski (1860–1933) lovag elnöklésével és ezernél több taggal megalakult Lengyelországban a Club Polska-Węgierski (Lengyel-Magyar Klub) nevű szervezet, amely gesztust viszonozni kellett Budapesten.[2]
Az egyesületalapítást a Magyar–Lengyel Bizottság kezdeményezte, de közel egy éven át húzódott az ügymenet. Az alakuló ülést 1912. december 14-én tartották az Országos Iparegyesület székházában.
Alapító tagok[szerkesztés]
Elnök: Nyáry Albert báró, földbirtokos
Főtitkár: Krejcsi Rezső dr., a Kereskedelmi Kamara titkára
Titkár: Miklósi Ferdinánd Leó nagykereskedő
Tagok: Balkányi Kálmán dr., az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület (O. M. K. E.) titkára, Baranski Gyula dr. ügyvéd, fővárosi bizottsági tag, Bognár Mátyás dr. ügyvéd, Dobiecki Sándor lovag országgyűlési képviselő, a Magyar Védőegyesület elnöke, Wincenty Danek lengyel kurátor, Divéky Adorján tanár (Lőcse), Fodor Henrik tanár, Fodor László építész, Földes János ügyvédjelölt, Huczik Elemér jogszigorló, Hilkencz Lajos dr. ügyvéd (Bácskula), Kele József főügyész (Szolnok), Kovács Béla technikai hivatalnok, Kovács Ernő dr. ügyvéd, Klein Eberhardt dr. orvos, Letényi Vilmos igazgató, Liebstein Zsigmond iparkamarai igazgató, Lipinski Henrik kereskedelmi ügynök, Lissauer Lipót fogalmazó, Maday Károly hivatalnok, Müller Ottó dr. fogalmazó, Obetkó Dezső dr. egyetemi magántanár (Eperjes), Olszewski Tadeusz fogorvos, Schweitzer Emil gyógyszerész, Schmeisz Géza magántisztviselő, Simon Florent Gyula földbirtokos (Zsófiahalom), Siposs A. Gyula kamarai igazgató (Kassa), Siposs Aladár dr. kereskedelmi és iparkamarai titkár (Kassa), Soltész Adolf dr., az Iparegyesület titkára, Szabó Jenő gyáros, Szatmári Mór lapszerkesztő, Székács Antal nagyiparos, fővárosi bizottsági tag, Szilágyi Károly magántisztviselő, fővárosi bizottsági tag, Zseltvay Elemér hivatalnok.
Szervezete[szerkesztés]
Az egyesületnek a kezdetektől volt gazdasági osztálya, valamint hölgybizottsága. Utóbbit Pininski Viktorné grófné szervezte meg. 1914-ben megszervezték a Lengyel Katonai Bizottságot, amely ezer önkéntest toborzott a lengyel függetlenségért Józef Piłsudskival harcoló Lengyel Légió számára.[3] Ennek állít emléket az 1935-ben felavatott Lengyel légionisták emlékműve a Népligetben.
1933-ban, Nyáry halála után Széchenyi Károly és Csekonics Iván lettek elnökök, Bartel János pedig az ügyvezető elnök tisztséget látta el.[4]
Története[szerkesztés]
Az egyesület első rendes közgyűlését 1914 tavaszán tartották. Az addigi ideiglenes tisztikart megerősítették és kiegészítették. Alelnöknek választották Dessewffy Istvánt és Csatéry Ágostot, jegyzőnek Paál Jób hírlapírót, titkárnak Olszewski Tadeuszt. Az igazgatói választmányba beválasztották Giesswein Sándor dr. pápai prelátust, országgyűlési képviselőt, Komlóssy Ferenc dr. pozsonyi nagyprépostot, Kőszeghy József és Péchy Elemér császár és királyi kamarásokat, Pininski Viktorné grófnét, Robellyné Thaisz Fanny nagybirtokost, Obetko Dezső egyetemi tanárt, Mezey István és Siposs Aladár kamarai titkárt. A gazdasági osztály elnökének Gelléri Mórt választották meg. Az ülésen Nyáry előadást tartott „Lengyel vonatkozások a magyar költészetben” címmel.[5]
Az egyesület állíttatta az esztergomi Sobieski-emlékművet, a salgótarjáni Báthory-szobrot és a zuglói Báthory szobrot, valamint a budapesti Bem-szobrot.[6]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar–lengyel barátság. Budapesti Hírlap, 1911. október 22. (31. évf., 251. szám) 12.
- ↑ Magyar–Lengyel Egyesület. Budapesti Hírlap, 1912. december 7. (32. évf., 289. szám) 17.
- ↑ Kapronczay Károly: Lengyelek Magyarországon. Napút, 2017. március 1. (19. évf., 2. szám) 138.
- ↑ Lengyel ünnep Esztergomban. A Sobieski-emlékmű felavatása. Pesti Hírlap, 1933. szeptember 16. (55. évf., 210. szám) 5.
- ↑ Magyar–Lengyel Egyesület. Magyarország, 1914. április 1. (21. évf., 80. szám) 17.
- ↑ Gerencsér Tibor: Az elfelejtett szobor históriája – A zuglói Báthory-szobor. Hitel, 2011. november, (24. évf., 11. szám) 35-55. o.
