Lengyel légionisták emlékműve (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47,482502°, k. h. 19,106449°

A Lengyel légionisták emlékműve azoknak a lengyel és magyar katonáknak állít emléket, akik a lengyel légiók tagjaként részt vettek az 1848–1849-es szabadságharc, az I. világháború, valamint az azt követő lengyel-bolsevik háború csatáiban magyar vagy lengyel földön. A mészkő szobor a budapesti Népligetben, a Lengyel sétányon áll. 1935-ben állították fel, Pankotai Farkas Béla szobrász alkotása.

Története[szerkesztés]

Az 1920-as és 1930-as években számos lengyel-magyar szervezet kezdte meg a működését. Céljuk a lengyel–magyar kapcsolatok fejlesztése volt a gazdaság, a politika és a kultúra terén többek közt azért, hogy elősegítsék a Trianon után elszigetelt Magyarország és Lengyelország közeledését.

Lengyel légionisták emlékműve
a népligeti Lengyel sétányon, alkotó:
Pankotai Farkas Béla

E munka kiemelkedő alakja volt Nyáry Albert és Miklóssi Ferdinánd Leó, akik már a világháború idején kitüntették magukat azzal, hogy felhívásban követelték Lengyelország felosztások során elvesztett függetlenségét, s magyar önkénteseket toboroztak a lengyel légióba. Később az általuk létrehozott, illetve irányított magyarországi lengyel szervezetek több köztéri szobrot is állítottak. A légiós szobor felállításának ötlete Miklóssitól származik. A különféle személyek és szervezetek rivalizálása miatt azonban kis híján meghiúsult a terv, ahogy az a zuglói Báthory-szobor esetében történt.

Korabeli híradások szerint „a Kárpátok védelmében részt vett lengyel légiók emlékére” emelt szobor elkészültét 1934. szeptember 7-én jelentették be, de csak 1935. március 24-én, vasárnap 11 órakor avatták fel. Az ünnepségen részt vett József királyi herceg, Kánya Kálmán külügyminiszter, Lázár Andor igazságügy-miniszter, Stanisław Łepkowski budapesti lengyel követ, Hory András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Nánássy-Megay Ernő altábornagy, Liber Endre alpolgármester, Bárczy István államtitkár, Wlassics Gyula államtitkár, Praznovszky Iván, báró Perényi Zsigmond, Széchényi Károly, továbbá az alkalomra Budapestre látogató lengyel légionisták küldöttsége is. Közülük beszédet tartott Władysław Belina-Prażmowski volt légiós ulánus ezredes, lembergi (lwów-i) vajda, aki a nagy számban megjelent magyar légionistákhoz fordulva azt mondotta: „Fiúk, beírtátok magatokat a lengyel történelembe.”

Nemcsak az önkéntesek, de Magyarország is jelentős hadisegélyt nyújtott Lengyelországnak 1919-1921 között a Szovjet-Oroszországgal vívott háborújában.

Pankotai Farkas Béla készítette a lengyel szervezetek részére azt a Báthory-emléktáblát, amelyet 1933-ban a nyírbátori református templom falán helyeztek el.

A II. világháború előtt sűrűn voltak ünnepségek és megemlékezések a szobor körül, napjainkban ez ritka. 2016-ban az emlékművet és a körülötte lévő parkrészt felújították.

Leírása[szerkesztés]

A szobor kb. 6 m magas. Ebből 350 cm magasságú a műkő talapzat és 250 cm a mészkőből faragott szobor. A szoboralak lengyel katonaruhába, köpenybe öltözött férfi, akinek fején a hagyományos négyszögletű katonai sapka (lengyelül: rogatywka) van. A légionista baljában a magyar szent koronát tartja, jobbjával kivonni készül kardját, védelmezve mintegy a lengyel sast.

Felirata:

A SZABADSÁGHARC ÉS A VILÁGHÁBORÚ

LENGYEL LÉGIÓI EMLÉKÉRE
ÁLLÍTOTTA 1934-BEN

A MAGYAR KEGYELET.


Források[szerkesztés]

További hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel légionisták emlékműve (Budapest) témájú médiaállományokat.