Adamóckohanóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adamóckohanóc (Adamovské Kochanovce)
Adamóckohanóc címere
Adamóckohanóc címere
Adamóckohanóc zászlaja
Adamóckohanóc zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Trencséni
Turisztikai régió Középső-Vágmente
Rang község
Polgármester Michal Križan
Irányítószám 913 05 (pošta Melčice-Lieskové)
Körzethívószám 032
Forgalmi rendszám TN
Népesség
Teljes népesség 818 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 202 m
Terület 9,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Adamóckohanóc (Szlovákia)
Adamóckohanóc
Adamóckohanóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 10″, k. h. 17° 55′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 10″, k. h. 17° 55′ 30″
Adamóckohanóc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Adamóckohanóc (szlovákul Adamovské Kochanovce) község Szlovákiában a Trencséni kerületben a Trencséni járásban. Ádámfalva (Adamóc), Kisbiróc és Vágkohány (Kohanóc) egyesítése.

Fekvése[szerkesztés]

Trencséntől 10 km-re délnyugatra a Vág partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai település Ádámfalva, Kisbiróc és Vágkohány egyesítéséből keletkezett.

Ádámfalvát 1358-ban "Nesete" néven említik először. Későbbi Ádámfalva neve onnan ered, hogy Nezsetei Ádámnak volt a birtoka. Ezen a néven először 1402-ben szerepel "Adamfalva" alakban. 1409-ben "Adamfalu", 1523-ban "Adamowcz", 1808-ban „Adamowcze” néven szerepel a korabeli forrásokban. Birtokosai Nezsetei Ádám leszármazottai az Adamóczi család volt. Később a Bobrovniczki, Uher, Stefkó, majd a 18. században a Bánóczi, Rajmanóczi, Szilvay, Rázga, Vörös, Ambró és más családoknak voltak itt birtokaik. Utolsó birtokosa az olasz eredetű Noris-Sizzo családm volt. Ádámfalvát 1895-ben egyesítették a szomszédos Kisbiróccal, mellyel már 1851-óta közös bírójuk volt. Ádámfalva-Kisbiróc pecsétje 1854-ből maradt fenn.

Vályi András szerint " ADAMÓCZ. Adamovce. Népes, és jó termékenységű falu Trentsén Vármegyében, birtokosai Ambro Rajmány, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kochanótzhoz, mellynek filiája nem meszsze. Igen sűrűen feküsznek itten egy más mellet a’ faluk azon az úton, a’ melly Vágujhelyről, Trentsénbe vezet. Nem meszsze Adamócztol három savanyú víz forások vagynak, azon az úton, a’ szabad ég alatt, ’s az út mellett. Határja nagy, és jó termékenységű, fája elég, mind tűzre, mind épűletre, szőlő hegyei is vagynak, ’s egy üveg hutája tulajdon határjában, melly okokra való nézve, az első Osztálybéli helységek közzé tartozik."[2]

Kisbiróc a 17. században keletkezett az egykori Biróc falu részeként. Biróc már a 14. században is létezett. A két falurészt Kis- és Nagybirócot a Vág választotta el egymástól. Nagybiróc a Vág bal partján fekszik. Kisbirócot más néven Nemesbirócnak is hívták. A 18. században birtokosai a Birovszky, Rajman, Ambró, Kobinec és Obsic családok voltak. A 19. században a Krasnec-Draskóci családnak volt itt kisebb kúriája. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, halászattal foglalkoztak. A Vág közelsége nem csak hasznot jelentett, hanem súlyos károkat is okozott, melyek közül a legnagyobb az 1813-as árvíz pusztítása volt. 1831-ben itt is pusztított a kolera.

Fényes Elek szerint "Adamócz, Kis-Biróczczal együtt Trencsin vgyében, minthogy csak közbirájok van, egy helységnek tekintetvén, egykor Adamóczy nemes családnak birtoka volt, most pedig több nemes család birja, mellyek között Ambro család előkelőbb és legvagyonosb. Adamócz és Kis-Birócz helységének határa egy, s földje mineműségére nézve, általában jó, ugy hogy két harmadrésze első osztályú, hanem a Vág ragadó vizének rohanásaitól napról napra többet szenved. Rétje kevés, azonban minthogy vize bőven van, és akármikor öntöztettethetik, kétszer kaszálható. Bort is termeszt és pedig a szőlőhegynek jeles fekvése és meszes alaprétegénél fogva kitűnő jóságú bort, azonban mivel a nép inkább a gyümölcstenyésztéssel, melly több hasznot hajt neki, mint a szőlőmiveléssel foglalkozik, a bortermesztés nagyon csökkent. A gyümölcs között leginkább a szilva kedveltetik, mivel ez mint szeszégetésre, mint pép-főzésre, mint száritásra legjobban forditható és legjövedelmezőbb, és némelly években annyi van, hogy egy-egy telkes gazda 10-20 mázsa aszalt jó szilvát Morvaiaknak adhat el; azonban a szegényektől az adósság fejében a zsidóság potom áron elszedi és nagyobbára szesz-főzésre fölhasználja. – Második szinte kedvelt czikk a dió, mellyből 60–80 mérő évenként Morvába, nevezetesen Olmüczbe vitetik ki; – hanem a körte és alma mindenféle legnemesebb fajainak olly bőviben vagyon ezen vidék, hogy áldott években nem is tudnak vele mit csinálni, és masanczki és egyéb nemes almafajokból bort és eczetet készitenek, mert potom áron sem kell. Legelője az ugy nevezett Szigetben van, melly amugy is a kevés barmainak olly csekély, hogy az alig teng rajta, és az is a Vág vizének gyakori kiáradásai által beiszapoltatván a baromnak ártalmassá sőt haszonvehetlenné válik. Adamocz és Kis-Birócz savanyú viznek bőviben van, annyira, hogy nem csak a hegyek tövében, hol legerősebb, hanem majdnem a falunak minden kutjaiban található, ezen egész vidék, nevezetesen a tős szomszédságban fekvő Velósicz, Nagy Chocholna, Kontolna stb. helységek arról igen ismeretesek, hogy egyszersmind a golyva is, a mint hiszik, ezen viz ivásától származó mutatkozik. Erdeje, ha Ambró családnak kis csercsét kiveszszük, nincsen, mert a többi közbirtokosok részecskéjeiket erdőnek nevezni nem lehet; a nép valamint tüzi és az épitő fát is másutt venni kénytelen, a nemesek nagyobbára Velcsicz, szomszéd helységének nagy erdeiből hordatnak fát. Maga a nép, egy két mesterembert kivévén, nagyobb részint földmivelők, kereskedést vagy fuvarozást vagy másféle keresetmódot nem szeret, általában szorgalmas, munkás, noha pálinka-ivásra hajló. Vallási tekintetben a telkes gazdák nagyobb részint ágostai protestáns vallásuak, az urak pedig és szolgák r. kath. Szám szerint protestánsok vannak Adamoczon 36 férfi és 33 nőszemély és Kis-Biróczon: ágostaiak 198, r. kath. 194., zsidó 33. Összesen 425. lakos. A nyelv tót."[3]

Vágkohányt 1394-ben "possesio Kohan" néven említik először. Első birtokosa a helyi nemes Kohanovszky család volt, mely a faluról nyerte a nevét. 1535-ben említik Kohanovszky Miklóst egy helyi birtokkal kapcsolatban. A család a 17. századig maradt a községben, a 19. században már Vágújhelyen találjuk őket, ahol sörfőzdét működtettek. A 15. században a faluban a Zamarovszky és Szolopnay családnak is voltak birtokaik. Később legnagyobb birtokosa az azari Ottlik család volt. A 19. század elején Szontágh Lajos, majd Szilvay Imre, a báró Seckendorf és végül a Bissinger grófi család volt a birtokosa, akik egészen 1922-ig laktak a településen. 1663 őszén a Vágmente településeivel együtt mindhárom falut feldúlta a török. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Híres volt a kohányi szilvalekvár, valamint az itteni szilva és diópálinka.

Vályi András szerint "KOCHANÓCZ. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Otlik Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Trebinek szomszédságában, és annak filiája, határja jó termékenységű, vagyonnyai jelesek."[2]

Fényes Elek szerint "Kochanócz, Trencsén m. tót falu, a Vágh jobb partján, Trencséntől délre 1 mfld. Számlál 69 kath., 238 evang., 7 zsidó lak. Kath. és evang. anyatemplom. Földe termékeny, erdeje nagy, bort is termeszt. F. u. Ambro család."[3]

A trianoni békeszerződésig mindkét község Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. A mai község a települések 1960-as egyesítésével keletkezett.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Ádámfalvának (Kisbiróccal együtt) 412, Vágkohánynak 355, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

1919-ben Adamócz-Kisbirócz 401 lakosából 384 csehszlovák, 7 magyar, 4 német és 6 egyéb nemzetiségű volt. Vágkohány 328 lakosából 327 csehszlovák és 1 egyéb nemzetiségű volt.[4]

2001-ben 743 lakosából 732 szlovák volt.

2011-ben 818 lakosából 781 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]