Trencséntölgyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trencséntölgyes (Dubodiel)
Trencséntölgyesi látkép
Trencséntölgyesi látkép
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásTrencséni
Rang község
Első írásos említés 1439
Polgármester Anton Prechádzka
Irányítószám 913 23
Körzethívószám 032
Forgalmi rendszám TN
Népesség
Teljes népesség945 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság326 m
Terület20,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trencséntölgyes (Szlovákia)
Trencséntölgyes
Trencséntölgyes
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′ 45″, k. h. 18° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 45″, k. h. 18° 06′ 30″
Trencséntölgyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Trencséntölgyes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Trencséntölgyes (1899-ig Dubodjel, szlovákul Dubodiel) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Trencséni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Trencséntől 20 km-re délkeletre a Báni-medencében fekszik.

Története[szerkesztés]

Hradisko nevű határrészén történelem előtti erődített település maradványa található. 1396-ban a falu területe a Beznák család birtoka volt. A települést 1439-ben "Dubowydel" alakban említik először. 1493-ban "Dwbodyel", 1598-ban "Dubodiel" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A trencséni váruradalomhoz tartozott, egyházilag pedig 1782-ig Kisradna filiája volt. 1598-ban 41 háza volt. 1609-ben a környék településeivel együtt a báni uradalom része lett és a 19. századig oda tartozott. A falu templomáról 1623-tól történik említés, papjai 1670-től ismertek. Nem kizárt, hogy a községnek már előbb is volt egy fatemploma. 1781-ben megkezdte működését a katolikus népiskola. 1782-ben Trencséntölgyes önálló plébánia lett, fő támogatója a birtokos gróf Illésházy János volt. 1784-ben 85 házában 110 családban 626 lakos élt. 1828-ban 82 házában 677 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fazekas mesterséggel foglalkoztak. A 18. században sörfőzde működött a településen.

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Báni járásához tartozott. A háború után lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. A faluban vízimalom, fűrészmalom és uradalmi szeszfőzde is működött. 1944-ben lakói támogatták a partizánokat, ezért a németek több lakost kivégeztek, másokat koncentrációs táborba hurcoltak.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 616 lakosából 594 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 704 lakosából 7 magyar és 682 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 736 lakosából 2 magyar és 724 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 796 lakosából 7 magyar és 778 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 833 lakosából 1 magyar és 829 csehszlovák volt.

1930-ban 887 lakosából 881 csehszlovák volt.

1991-ben 861 lakosából 858 szlovák volt.

2001-ben 911 lakosából 904 szlovák volt.

2011-ben 920 lakosából 892 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Legszentebb Oltáriszentség tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1923-ban épült a régi templom helyén.
  • Lourdes-i kápolna.
  • A falu kastélya 1938-ban épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019

Külső hivatkozások[szerkesztés]