Trencséntölgyes
| Trencséntölgyes (Dubodiel) | |
 | |
| Trencséntölgyesi látkép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Trencséni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1439 |
| Polgármester | Anton Prechádzka |
| Irányítószám | 913 23 |
| Körzethívószám | 032 |
| Forgalmi rendszám | TN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 971 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 326 m |
| Terület | 20,19 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Trencséntölgyes
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 45′ 45″, k. h. 18° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 45″, k. h. 18° 06′ 30″ | |
| Trencséntölgyes weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trencséntölgyes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Trencséntölgyes (1899-ig Dubodjel, szlovákul Dubodiel) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Trencséni járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Trencséntől 20 km-re délkeletre a Báni-medencében fekszik.
Története[szerkesztés]
Hradisko nevű határrészén történelem előtti erődített település maradványa található. 1396-ban a falu területe a Beznák család birtoka volt. A települést 1439-ben "Dubowydel" alakban említik először. 1493-ban "Dwbodyel", 1598-ban "Dubodiel" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A trencséni váruradalomhoz tartozott, egyházilag pedig 1782-ig Kisradna filiája volt. 1598-ban 41 háza volt. 1609-ben a környék településeivel együtt a báni uradalom része lett és a 19. századig oda tartozott. A falu templomáról 1623-tól történik említés, papjai 1670-től ismertek. Nem kizárt, hogy a községnek már előbb is volt egy fatemploma. 1781-ben megkezdte működését a katolikus népiskola. 1782-ben Trencséntölgyes önálló plébánia lett, fő támogatója a birtokos gróf Illésházy János volt. 1784-ben 85 házában 110 családban 626 lakos élt. 1828-ban 82 házában 677 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fazekas mesterséggel foglalkoztak. A 18. században sörfőzde működött a településen.
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Báni járásához tartozott. A háború után lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. A faluban vízimalom, fűrészmalom és uradalmi szeszfőzde is működött. 1944-ben lakói támogatták a partizánokat, ezért a németek több lakost kivégeztek, másokat koncentrációs táborba hurcoltak.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 616 lakosából 594 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 704 lakosából 7 magyar és 682 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 736 lakosából 2 magyar és 724 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 796 lakosából 7 magyar és 778 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 833 lakosából 1 magyar és 829 csehszlovák volt.
1930-ban 887 lakosából 881 csehszlovák volt.
1991-ben 861 lakosából 858 szlovák volt.
2001-ben 911 lakosából 904 szlovák volt.
2011-ben 920 lakosából 892 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Legszentebb Oltáriszentség tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1923-ban épült a régi templom helyén.
- Lourdes-i kápolna.
- A falu kastélya 1938-ban épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
