A pszichotikus kórképek gyógyszerei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A skizofrénia gyógyszerei szócikkből átirányítva)

A neuroleptikumok vagy más néven antipszichotikumok főként a pszichotikus kórképek (például, a skizofrénia) kezelésére szolgáló gyógyszerek gyűjtőneve, melyet felfedezésének korai szakaszában hívtak kémiai lobotómiának is.[1] [2] A pszichotikus zavarok kezelésén kívül, használják még a bipoláris zavar, a dementia, az unipoláris depresszió, ritkábban a kényszeres-rögeszmés betegség, a poszttraumatikus stressz szindróma, bizonyos személyiségi zavarok, a Tourette-szindróma valamint az autizmus kezelése esetén is.

E gyógyszerek, a pszichotikus kórképek esetében többé kevésbé hatékonyan képesek csökkenteni vagy megszüntetni elsősorban a hallucinációkat, téveszméket, és vagy a bizarr viselkedést és gondolkodást. E gyógyszerek bizonyos csoportja képes időnként javítani, időnként előidézni, vagy súlyosbítani az olyan ún. negatív tüneteket mint például a depresszió, az érzelmek és a kommunikációs képességek elszegényedése.

Fajtái[szerkesztés]

Megkülönböztetünk típusos és atípusos neuroleptikumokat, ezek a mellékhatás-hatásprofiljuk, illetőleg a pozitív és negatív tünetekre való hatékonyságukban különböznek egymástól.

Típusos v. első generációs antipszichotikumok[szerkesztés]

Klórpromazin
Haloperidol
Quetiapine

A csoportba tartozó szereket kémiai szerkezetük szerint csoportosítják:

Fenotiazinok[szerkesztés]

Tioxantének[szerkesztés]

Butirofenonok[szerkesztés]

Atípusos "új generációs" antipszichotikumok[szerkesztés]

Olanzapine, egy másod-generációs antipszihotikum

Mellékhatások[szerkesztés]

Gyakori[szerkesztés]

(Gyakori egy mellékhatás az ≥ 1% és 50% közötti, előfordulási gyakoriság esetén.)

  • Extrapyramidalis tünetek (főleg az első generációs gyógyszerek esetében)
-akatízia (akaratlan mozgáskésztetés, és mozgás, nyugtalanság)
-dystonia mely a fej, a nyak, és a nyelv izmainak összehúzódása
-parkinzonizmus: a parkinson szindróma esetén jellemző tünetek például kézremegés, izommerevség, csökkent mozgásképesség,[3]
-tardív diszkinézia: akaratlan mozgás, az arc, valamint a száj körüli izmok esetében.
  • Prolaktinhormon-túltermelés (hyperprolactinaemia), ami okozhat:
-Tejcsorgás az emlőből (Galactorrhoea)
-Abnormális mellnövekedés férfiak esetében (Gynaecomastia)
-Szexuális diszfunkciók (mindkét nemben)
-Csontritkulás
  • Szív és érrendszeri hatások:
-a vérnyomás leesése
-QT-idő megnyúlása, ebből kifolyólag időnként súlyos kamrai szívritmuszavar[4]
  • Anticholinerg mellékhatások
- homályos látás
- székrekedés
- szájszárazság (bár nyálzás is előfordulhat)
- csökkenti az izzadást

Egyéb

  • endokrin hatások
  • szedáció
  • toxikus confusio
  • a görcskészség fokozódása
  • testsúlynövekedés

Nem gyakori mellékhatások[szerkesztés]

Hosszú távú mellékhatások[szerkesztés]

Az antipszichotikumok is növelik a egyének dementia korai halálozását, és általában súlyosbítja a tüneteiket azon betegek az esetében akik deperszonalizáció zavarokban szenvednek. [6][7] A túlzottan magas dózisú használatára vonatkozó irányelvek annak ellenére továbbra is léteznek, hogy nagyobb dózisban (a kutatási eredmények alapján) általában nem hatásosabbak, inkább károsak, az ilyen típusú gyógyszerek. [8]

Veszteség a szürkeállomány és más agyi strukturális változások idővel megfigyelhető a skizofrénia esetében. Az antipszichotikus kezelések, meta analízissel való vizsgálata során a szürkeállomány veszteség és szerkezeti változásokkal kapcsolatban a kutatók ellentmondó következtetésekre jutottak. 2012-meta analízis arra a következtetésre jutott, hogy a szürkeállomány veszteség nagyobb azoknál az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél akik első generációs antipszichotikumokat kaptak. Egy másik meta analízis kutató szintén rávilágított arra, hogy az antipszichotikumokkal való kezelés összefüggésbe hozható a megnövekedett szürkeállomány veszteséggel.[9]

2004-ben Whitaker, 50-év kutatási adatait összegezve megállapította, hogy az antipsziochotikumok indokolatlanul hosszú távú adagolásának mellékhatása a teljes gyógyulás elmaradása, és a károsodás tartóssá válása. Ugyanis a stabilizált betegek hosszútávú, krónikus gyógyszerelése, Whitaker szerint a teljes felgyógyulást akadályozva, a betegség krónikussá válását eredményezi.[10]

Elvonási szindróma[szerkesztés]

Az antipszichotikumok elvonása során kialakuló tünetek a gyógyszer adagolás csökkentése és felfüggesztése esetén is jelentkezhetnek. Az alábbi elvonási tünetek jelentkezhetnek:

Megvonási tünetek között a pszichózis is megjelenhet, mely könnyen összetéveszthető az eredeti betegséggel összfüggő állapotromlással, és annak tüneteivel.[11]

Kutatás[szerkesztés]

Újabb, kedvezőbb mellékhatás-profilu készítmények kutatásában az elmúlt évtizedekben is számos előrelépés történt. Újabb kísérleti anyagok:

  • A brexpiprazole, ami egy D2/5-HT1A részleges agonista.
  • Az ITI-007, ami egy 5-HT2A agonista, preszinaptikus D2 részleges agonista, posztszinaptikus D2 agonista, és SERT blokkoló.
  • A pimavanserin, ami egy 5-HT2A inverz agonista.
  • A RP5063, ami egy D2/D3/D4/5-HT1A/5-HT2A részleges agonista és 5-HT6/5-HT7 agonista.
  • A kannabidiol, ami egy CB1 és CB2 receptor agonista, mely 5-hidroxi-triptamin-1A (5HT1A) receptor agonistaként működhet
  • A kannabigerol, ami egy 5-hidroxi-triptamin-1A (5HT1A) receptor agonista, és alpha2-adrenoceptor agonista

2016-ban Tsopelas és munkatársai összefoglaló tanulmányukban állítják, hogy több kísérlet igazolja, hogy a kannabidiol "egy hatékony antipszichotikus [hatású] vegyület".[12] De további vizsgálatát javasolták. Ami Gururajan és Malone véleménye szerint azért szükséges, mert a hagyományos kezelés, valamint a hagyományos gyógyszerek a betegek egy része esetében nem hatnak.[13] Zuardi és munkatársai szerint az 1995-ben és 2006-ban publikált vizsgálati eredmények alapján a kannabidiol, klinikai antipszichotikus hatással rendelkezik a hagyományos terápiákra rezisztens skizofrénia esetében,[14] melynek eléréséhez vizsgálatuk szerint, viszonylag magas (1 gramm/nap) dózis szükséges, és nem minden beteg esetén volt hatásos.[15] [16] 2012-ben Leweke és munkatársai, egy nagyszabású kettős vak, randomizált kísérletsorozat során vizsgálták a kannabidiol hatását a skizofréniás betegek állapotára, valamint mérték az anandamid szintjét is, amivel kapcsolatban korábban beszámoltak arról, hogy az anandamid bizonyos magas szintje a liquorban fordítottan arányos a pszichotikus tünetekkel. Az eredményeket értékelve megállapították, hogy a kezelés biztonságos volt és jelentős klinikai javulást eredményezett, kedvezőbb mellékhatás-profillal. (Az amiszulprid kezeléshez viszonyítva, amit a kontrollcsoport kapott.) Ezen kívül, megállapították, hogy a 800 mg/nap dózisú kannabidiol kezelést jelentős mértékű szérum anandamid szint növekedés kísérte, ami az adatok matematikai- statisztikai elemzésének eredményei szerint szignifikánsan összefüggött a klinikai tünetek javulásával.[17] Egy 2013-ban megjelent tanulmány szerint a marihuána egy másik, nem pszichoaktív hatóanyaga a kannabigerol (CBG) is bizonyítottan antipszichotikus hatással rendelkezik. A cikk beszámol arról is, hogy a kannabigerol farmakológiai profilja hasonló az új generációs (atípusos) antipszichotikumokéhoz, valamint a tanulmány hivatkozik egy másik klinikai vizsgálat eredményére is, mely szerint a kannabigerol csökkenti a skizofrénia pozitív tüneteit melyek például a hallucinációk, a téveszmék, a bizarr viselkedés és beszéd, továbbá csökkenti a skizofrénia negatív tüneteit is. (Ezek például a depresszió, az érzelmek és a kommunikációs képességek elszegényedése.) A mellett, hogy a kannabigerol egy, a skizofrén betegek által jól tolerált szer, kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkezik, mint a jelenlegi, skizofrénia kezelésére használt, sok esetben nem kielégítő hatékonyságú és a fizikai egészséget károsító gyógyszerek többsége. Használata a cikk megállapítása szerint alternatív szerként javasolt a skizofrénia kezelésében.[18] Az olyan mellékhatások melyek a neuroleptikumok esetén jelentkezhetnek például elhízás, az idegrendszeri eredetű mozgászavarok, és ritkán a kóma, a halál, vagy a neuroleptikus malignus szindróma,[19] a kannabidiol alkalmazása esetében nem fordulnak elő, illetve alkalmazása kevesebb extrapiramidális mellékhatással jár együtt.[20] Sőt, egy Sonego és munkatársai által végzett egérkísérletekben a kannabidiolnak az antipszichotikumok mellékhatását csökkentő hatását is megfigyelték: a kannabidiol képes volt csökkenteni a haloperidol okozta merevséget és katalepsziát.[21]

Hatásmehanizmusa[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A Thorazine (chlorpromazine) gyógyszer reklámja, az 1950-es évekből

Az első antipszichotikus gyógyszerek felfedezése többnyire véletlenül történt, majd később vizsgálni kezdték azok hatékonyságát. Az első antipszichotikum a klórpromazin volt, melyet kezdetben sebészeti érzéstelenítőnek szántak. Majd az antipszichotikumok közül ezt használta először a pszichiátriai betegek esetében, miután megfigyelték, hogy erős nyugtató hatással rendelkezik. Mivel abban az időben úgy gondolták, hogy e gyógyszer használata, sokkal humánusabb, miközben ugyanolyan hatásos mint az akkoriban az elmebetegségek esetében elterjedt lobotómia, ráadásul a mellékhatásai nem olyan visszafordíthatatlanok, mint amilyen a lobotómiás kezelés esetén voltak, és a mellékhatása is hasonló jellegű, ezért is nevezték kezdetben kémiai lobotómiának is.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b (2011.) „The introduction of chlorpromazine in Belgium and the Netherlands (1951-1968); tango between old and new treatment features”. Stud Hist Philos Biol Biomed Sci 42 (4), 443–52. o. DOI:10.1016/j.shpsc.2011.05.003. PMID 22035718.  
  2. Valenstein, Elliot. Blaming the brain: The truth about drugs and mental health. Simon and Schuster, 2002.
  3. Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna, A farmakológia alapjai (2011)
  4. Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna, A farmakológia alapjai (2011)
  5. Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna, A farmakológia alapjai (2011)
  6. American Geriatrics Society updated Beers Criteria for potentially inappropriate medication use in older adults". J Am Geriatr Soc. 60 (4): 616–31. April 2012.
  7. (2005.) „Understanding and treating depersonalisation disorder”. Advances in Psychiatric Treatment 11 (2), 92–100. o, Kiadó: Royal College of Psychiatrists. DOI:10.1192/apt.11.2.92.  
  8. (2005. szeptember 1.) „Polypharmacy and excessive dosing: psychiatrists' perceptions of antipsychotic drug prescription”. Br J Psychiatry 187 (3), 243–7. o. DOI:10.1192/bjp.187.3.243. PMID 16135861.  
  9. (2005. szeptember 1.) „Polypharmacy and excessive dosing: psychiatrists' perceptions of antipsychotic drug prescription”. Br J Psychiatry 187 (3), 243–7. o. DOI:10.1192/bjp.187.3.243. PMID 16135861.  
  10. Whitaker, Robert. "The case against antipsychotic drugs: a 50-year record of doing more harm than good." Medical hypotheses 62.1 (2004): 5-13.
  11. (1988. március 1.) „Antipsychotic withdrawal symptoms: phenomenology and pathophysiology”. Acta Psychiatr Scand 77 (3), 241–6. o. DOI:10.1111/j.1600-0447.1988.tb05116.x. PMID 2899377.  
  12. Tsopelas, C., et al. "Use of cannabis components in the treatment of mental disorders." European Psychiatry 33 (2016): S685.
  13. Gururajan, Anand, and Daniel Thomas Malone. "Does cannabidiol have a role in the treatment of schizophrenia?." Schizophrenia Research (2016).
  14. Zuardi, Antonio Waldo, et al. "Cannabidiol monotherapy for treatment-resistant schizophrenia." Journal of Psychopharmacology 20.5 (2006): 683-686.
  15. Morais SL, Guimarães FS, Mechoulam R. Antipsychotic effect of cannabidiol. J Clin Psychiatry. 1995, 56; 485–6.
  16. Breuer, Aviva, et al. "Fluorinated Cannabidiol Derivatives: Enhancement of Activity in Mice Models Predictive of Anxiolytic, Antidepressant and Antipsychotic Effects." PloS one 11.7 (2016): e0158779.
  17. Leweke, F. M., et al. "Cannabidiol enhances anandamide signaling and alleviates psychotic symptoms of schizophrenia." Translational psychiatry 2.3 (2012): e94.
  18. Deiana, Serena. "Medical use of cannabis. Cannabidiol: a new light for schizophrenia?." Drug testing and analysis 5.1 (2013): 46-51.
  19. Dr. Diag.hu Malignus neuroleptikus szindróma
  20. Fakhoury, Marc. "Could cannabidiol be used as an alternative to antipsychotics?." Journal of psychiatric research 80 (2016): 14-21.
  21. Sonego, Andreza B., et al. "Cannabidiol attenuates haloperidol-induced catalepsy and c-Fos protein expression in the dorsolateral striatum via 5-HT 1A receptors in mice." Behavioural Brain Research (2016).

Ez a szócikk részben vagy egészben a Antipsychotic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.