Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
| Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja | |
| Hossz | 18 m |
| Mélység | 16 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 16 m |
| Tengerszint feletti magasság | 142 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Villány |
| Földrajzi táj | Villányi-hegység |
| Barlangkataszteri szám | 4150-11 |
| Elhelyezkedése | |
 Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 18° 26′ 56″ | |
A Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja gerinces őslénytani leletei miatt vált híressé. Fokozottan védett barlang és megkülönböztetetten védett barlang volt. 1989-ben védterületével együtt Villányi Templom-hegy Természetvédelmi Terület néven országos jelentőségű védett területté nyilvánították és a Duna–Dráva Nemzeti Park kezelésébe került.
Leírás
A Templomhegyi kőfejtő aknabarlangjában a magyarországi kora pleisztocén állatvilág fejlődésének egyik alapvető fontosságú faunáját tárták fel. Az 1950-es években feltárt gazdag sorozata alapján a templomhegyi faunisztikai szakasz típuslelőhelyévé vált. A lelőhelyről előkerült állatok viszonylagos kora a Somssich-hegyi 2. sz. barlang és a Tar-kői-kőfülke pleisztocén faunája között helyezkedik el. Gazdag leletanyag képviseli a rovarevőket a pocokformákon kívül. Ezek nagy része kora pleisztocén faj, például a Talpa fossilis, amely a ma élő vakondnál kisebb faj, a Talpa minor, a Sorex runtonensis, amely egy cickány faj, a Beremendia fissidens, amely egy cickány faj és a Drepanosorex margaritodon, amely egy cickány faj.
Leletei között az erdei egerek, az Apodemus nem maradványai kis számban kerültek elő. Ebből arra lehet következtetni, hogy meleg száraz és hideg száraz jellegű éghajlatváltozások történtek, mert az erdei egerek meleg és nedvességkedvelők. A rétegek faji összetétele nem nagyon tért el egymástól, viszont az egyes fajok előfordulási gyakorisága nagyon különböző volt. A kitöltés tartalmazott gyökértelen fogú Arvicola cantiana és gyökeres fogú Mimomys savini maradványokat. A rágcsálók csontjai között voltak Sicista praeloriger, amely a csíkos egér őse, Cricetus praeglacialis, ez egy olyan hörcsögfaj, amely a mezei hörcsöghöz vezető fejlődési vonal legkorábbi képviselője, maradványok. A fent említetteken kívül megtalálták a Pitymys arvalidens, a Lagurus pannonicus, a Pitymys gregaloides és a Microtus nivalinus fajokat.
A Villány északi részén található Templom-hegy felhagyott kőbányájának déli oldalán van a bejárata. A kőfejtő a vasútállomás mögött helyezkedik el. Körülbelül 6 méter magasan a sziklafal tövében nyílik. Jura mészkőben keletkezett. Kitöltésének felső része vályogos lösz volt, amely lefelé fokozatosan ment át vörösagyagba. Kitöltésének 12 szintjét állapították meg. Bejárata vaslemez ajtóval van lezárva. A barlang aknából és oldalfülkéből áll. Utólagos átkristályosodás jellemző kalcitképződményeire, cseppköveire és borsóköveire. Bejárásához engedély és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell.
Előfordul irodalmában Templom-hegyi-aknabarlang (Kordos 1984), Templomhegyi-zsomboly (Dezső 2004), Villány 8. lelőhely barlangja (Kordos 1984), Villány 8. sz. lelőhely (Kordos 1984) és Villányi 8. sz. barlang (Maróthy 1988) neveken is.
Kutatástörténet
A bányászat következtében tárult fel oldalról bejárata, úgy mint a többi klasszikus, villányi ősgerinces lelőhelynek. 1953 és 1955 között Kretzoi Miklós végzett benne őslénytani feltárást. Az 1950-es évek végén a nagy részét lebányászták. 1978 októberében Peresztegi László szerkesztette meg a barlang alaprajz térképét és két hosszmetszet térképét. Rónaki László 1978-as MKBT Beszámolóban megjelent katasztere szerint 13,5 méter mély és körülbelül 60 m³ térfogatú. 1979-ben Jánossy Dénes és munkatársai folytatták paleontológiai ásatását.
Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint a Répáshuta melletti, kövesváradi fosszilis karsztzsák szerencsésen kiegészítette az addig csak Magyarország déli részéről, a Templomhegyi kőfejtő aknabarlangjából ismert kora pleisztocén állatvilágot. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Templom-hegyi-aknabarlang néven Villány 8. lelőhely barlangja névváltozattal és térképen van feltüntetve helye. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Villányi-hegységben lévő Villányi 8. sz. barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang paleontológiai jelentősége miatt lett.
1989 óta természetvédelmi terület a Templom-hegy kőfejtője geológiai és őslénytani értékei miatt. 1999-ben a Pécsi Tudományegyetem Barlangkutató Egyesülete kezdte kutatni és 2,5 méterrel megnövelte mélységét. A kitöltésből előkerült nagy mennyiségű kisemlősfosszília a kiiszapolás után a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Tárába került tudományos feldolgozásra. 1999-ben lett lezárva bejárata. 2000. november 21-én Tarnai T. és Dezső József mérte fel a barlangot. A felmérés alapján készült barlangtérkép hosszmetszetet és keresztmetszeteket ábrázol.
2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Villányi-hegység területén lévő Villányi 8. sz. barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 20 méter hosszú és függőleges kiterjedése 14 méter. 2004 novemberében Dezső József és Mangult István felmérése alapján Dezső József készített alaprajzi térképet, hosszmetszet barlangtérképet és keresztmetszeteket a barlangról.
2004 decemberében Dezső József szerkesztette meg a barlang alaprajzának felszíni vetületét ábrázoló térképet. A felmérés alapján 18,2 méter a hossza és 15,63 méter a függőleges kiterjedése. A 2006. évi MKBT Tájékoztatóban közölve lett, hogy a Villányi-hegységben lévő Villányi 8. sz. barlang már nem fokozottan védett barlang. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Villányi-hegységben elhelyezkedő, 4150/3 kataszteri számú Villányi 8. sz. barlang.
Irodalom
- Dezső József – Raucsik Béla – Viczián István: Villányi-hegységi karsztos hasadékkitöltések szemcseösszetételi és ásványtani vizsgálata. Acta GGM Debrecina, 2007. (2. köt.) 154., 162., 163., 175., 177. old.
- Dezső József: Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja. Kézirat, 2004. december 13. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Hazslinszky Tamás – Takácsné Bolner Katalin: Emlékeztető a Beremenden, Villányban és Abaligeten végzett barlanghelyszínelésekről és állapotfelvételekről. Kézirat, 1989. október 19. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Hír János: Cricetids (Rodentia, Mammalia) of the Early Pleistocene vertebrate fauna of Somssich-hegy 2 (Southern Hungary, Villány Mountains). Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1998. (90. évf.) 59., 60., 67., 70., 71., 72., 74., 75., 76., 76–77. old.
- Hír János: Villányi 8. sz. barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 408. old. ISBN 963-9358-96-7
- Jánossy Dénes: Indoklások barlangok fokozott védelméhez. Kézirat. 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 57., 280., 309. old.
- Kretzoi Miklós: A Villányi-hegység alsó-pleisztocén gerinces faunái. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1956. (27.) 30., 30–31., 34., 35., 65., 71., 72., 73–79., 82., 83., 85., 88., 89., 91., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 102. old.
- Maróthy László: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendelete. Magyar Közlöny, 1988. október 1. (45. sz.) 1073. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
- Rónaki László: A Mecseki Karsztkutató Csoport jelentése az 1978. évben végzett munkáról. MKBT Beszámoló, 1978. 162. old.
- Rónaki László összeáll.: A Villányi-hegység karsztobjektumainak és vízmegjelenéseinek katasztere. I. és II. köt. Kézirat, 1982. november (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Rónaki László: A Villányi-hegység és a Beremendi-rög barlangjai. Beremend, 2000. 11., 56–57. old. ISBN 963-00-5492-2
- Rónaki László összeáll.: A Mecseki Karsztkutató Csoport 2000. évi jelentése. Kézirat, 2000. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Rónaki László: Természetes és mesterséges üregek megismerésének dél-dunántúli kronológiája. II. rész. Napjaink katasztere 2005-ig. Karszt és Barlang, 2010. 1–2. félév. 78. old.
- Székely Kinga: Új fokozottan védett barlangok. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Jogszabályi változások. MKBT Tájékoztató, 2006. január–február. 18. old.
- Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3488. old.
- Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 20. old.
További irodalom
- Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.
