Szentiványi Lajos (festő)
| Szentiványi Lajos | |
| Született | 1909. július 6. Déva |
| Elhunyt | 1973. szeptember 9. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | festőművész, főiskolai tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1930–1937) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (16-3-7)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentiványi Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szentiványi Lajos (Déva, 1909. július 6. – Budapest, 1973. szeptember 9.) Kossuth-díjas festő. Tájképeket, csendéleteket, enteriőröket figurális kompozíciókat, arcképeket festett posztnagybányai stílusban, ugyanekkor koloritja, könnyed lírai ecsetkezelése rokonságot mutat a Párizsi iskolával is.
Életpályája[szerkesztés]
Beiratkozott az Iparrajz Iskolába, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1930-37) folytatta tanulmányait, itt Benkhard Ágost osztályába járt. Benkhard egyben a miskolci művésztelep vezetőjeként is működött, így Szentiványi is sokat tanult és alkotott a miskolci művésztelepen, közben a főiskolán Rudnay Gyulával, Csók Istvánnal, Réti Istvánnal és Vaszary Jánossal is korrigáltatta festményeit, sőt még 1932-ben a Glatz Oszkár vezette soproni művésztelepet is látogatta.
Szakdolgozatát 1936-ban írta Van Gogh életéről, munkásságáról, kéziratban maradt, a Képzőművészeti Egyetem őrzi.[3] 1936-ban nyerte el a Balló Ede ösztöndíjat, amely segítségével európai országokba (Olaszország, Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria) tett tanulmányutakat. 1947-ben Párizsba ment ösztöndíjjal, ott kiállítása is volt, melynek nyomán amerikai meghívásokat kapott. Szentiványi itthon próbált boldogulni. Két évig (1952-54) tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Festményeit az 1950-es évek első felében nem értékelték a szocreál kritikusok, de az 1950-es évek közepén megtört a jég, plein air frissessége, napfényes koloritja, inpresszionisztikusan vázlatos, könnyed rajzai meghozták a sikert, murális munkákra kapott megrendeléseket, könyvgrafikai munkásságával is kitűnt. 1957-től az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti főiskolán tanított, számos későbbi kiváló képzőművész őt vallotta a mesterének. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett 1979-es emlékkiállításáról reprezentatív, reprodukciókkal illusztrált katalógus jelent meg.[4]
Jeles közgyűjtemények őrzik műveit, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum.
Kiállítások (válogatás)[5][szerkesztés]
Máglya köz 2.
Egyéni[szerkesztés]
- 1943 • Gyűjteményes kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest (A kiállítást rendezte Petrovics Elek) • Genf • Bázel
- 1944 • François Gachot lakása, Budapest
- 1946 • Művészek Szabad Szakszervezete, Budapest
- 1947 • Galerie Guenégeaud (Bartha Lászlóval, Duray Tiborral), Párizs
- 1948 • Fényes Adolf Terem, Budapest (Szabó Ivánnal)
- 1954 • Derkovits Terem, Budapest
- 1963 • Medgyessy Terem, Debrecen
- 1967 • Mini Galéria, Újpest, Budapest
- 1968 • Medgyessy Terem, Debrecen
- 1973 • Rudnay Terem, Eger
- 1999 • Szentiványi Lajos emlékkiállítása, Erdős René Ház, Budapest • Vigadó Galéria, Budapest • Magyar Képzőművészeti Egyetem - Barcsay Terem
- 2007 • Galéria RadaR, Budapest
Csoportos[szerkesztés]
- 1946 • V. ker. Nemzeti Bizottság, Budapest
- 1947 • KÉVE, Nemzeti Szalon, Budapest
- 1948 • Magyar valóság, Fővárosi Képtár, Budapest • Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete, Budapest
- 1960 • XXX. velencei biennále, Velence
Festményei (válogatás)[szerkesztés]
- Csendélet (vegyes technika, papír, 30 x 32,6 cm, 1940, MNG)
- Deák tér (olaj, karton, 1940; városkép)
- Önarckép
- Kettesben estefelé, 1942;
- Hajóhíd holdvilágnál, 1943;
- Esti látogató;
- Olvasás közben;
- Cannes (tempera, karton, 1947; tájkép)
- Este a tengeren (tájkép)
- Karácsony (olaj, vászon, 60 X 80,5 cm; csendélet)
- Tere-fere (akvarell, papír; 35 x 45 cm; életkép)
- Virágok szőlővel (csendélet)
- Pesti Duna-part (városkép, 1954)
- Téli Budapest (városkép)
- Műteremben (enteriőr)
- Balaton-part (tájkép)
Köztéri művei[szerkesztés]
- Alumíniumlemez festmény (Csepeli Papírgyár Étterem és Művelődési Ház);
- Viaszkos alsekko (Dániel úti Nyomdász Üdülő);
- Sgraffito (1963, Szeged, Tisza Szálló);
- 1964: sgraffito (1964, Baja, Vízgazdálkodási Technikum);
- Secco (1965, Pápa, Pártház);
- 1967: olajtempera (1967, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács).
Díjak, elismerések[szerkesztés]
- Balló Ede-ösztöndíj (1936);
- Légrádi Ottó festészeti díj (1937);
- Nemes Marcell-tájképdíj (1946);
- Szinyei Merse Pál Társaság díja (1948);
- Munkácsy Mihály-díj (1950, 1956);
- Miskolc város nagydíja; Kossuth-díj (1957);
- Érdemes művész (1969).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Van Goghról, leveleiről, festészetéről : szakdolgozat / Szentiványi Lajos. Budapest, 1936. (Kézirat).
- ↑ Művek (vál.) Szentiványi Lajos ... emlékkiállítása : Magyar Nemzeti Galéria : Budapest, 1979. április-május = Lajos Szentiványi ... retrospective : Galerie Nationale Hongroise : Budapest, avril-mai 1979 / [a katalógust írta és a kiállítást rendezte Bakó Zsuzsanna]. Budapest : [NPI], 1979. [70] t.l. : ill., reprod. (Lajos Szentiványi ... retrospective Kiállítási katalógus). ISBN 963-562-491-3
- ↑ Lista www.artportal.hu nyomán.
Források[szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Szentiványi Lajos festő lásd 558-559. p. ISBN 963-8477-46-6
- Művészeti Lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. IV. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Szentiványi Lajos lásd 432. p.
