Messier 45

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(M45 szócikkből átirányítva)
Messier 45 (M45) nyílthalmaz
Pleiades large.jpg
Megfigyelési adatok
Csillagkép Taurus
Rektaszcenzió 03h 47m 28s[1]
Deklináció +24° 06′ 19″ [1]
Távolság 440 fényév
Látszólagos magnitúdó (V) 1,2[2]
Más elnevezések Plejádok, Fiastyúk

A Messier 45 vagy M45 (egyéb közismert nevei: Plejádok, Fiastyúk vagy Hetes a legtöbb ember által szabad szemmel látható csillagok száma miatt) a Bika csillagképben található, a Földtől 380 fényévre lévő nyílthalmaz elnevezése.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mitológiai Plejádok

Az ókori kultúrák már ismerték ezt a halmazt. Az Ószövetség három helyen is megemlíti a Plejádokat: Jób,9,9; 38,31 és Ámós 5,8. Hésziodosznak a Munkák és napok című könyvében, Homérosznak pedig az Odüsszeia és az Iliasz című műveiben is található egy-egy részlet róluk.

A Messier 45

Mondavilága, szerepe a különböző kultúrákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok féltestvérei. A hét nővért Órión, a Vadász üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione - ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

A maorik és az ausztrál őslakosok Matarikinek, a perzsák Parveennek hívták a Plejádokat, de a csillaghalmaz ismert volt a kínai, a maja, az azték, a sziú és a cseroki kultúrában is. A Fiastyúk a magyar mondákban is szerepel, több történet is kapcsolódik hozzá. A japánoknál a csillagkép neve Subaru, így az autógyár jelvényében is a Plejádok csillagai láthatóak. Sok UFO-hívő szerint földönkívüli lények érkeznek rendszeresen hozzánk a csillagairól.

Megfigyelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabad szemmel is látható, 7x50-es binokulárral már mintegy 20 csillag látható, 5 cm-es refraktorral (lencsés távcsővel) 15-szörös nagyítás mellett meglepően szép látvány. Galilei a maga készítette kezdetleges távcsöveivel már 36 csillagot talált a területen. Észlelésére az őszi és a téli hónapok a legmegfelelőbbek. A delelése szeptemberben hajnali 4-5, októberben hajnali 2-3, novemberben valamivel éjfél után, decemberben 23, januárban 20-21, februárban 18-19, márciusban pedig 16-17 óra környékére esik, ilyenkor Magyarország szélességéről alig 20°-ra található a zenittől.

Tudományos adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Plejádok nyílthalmaz egyben mozgási halmaz is. Csillagainak közös jellemzője, hogy egy irányba tartanak, ez a hely a Naprendszer felől nézve az Orion csillagkép északi részére esik. Miközben a halmaz tagjai erre haladnak, egyben távolodnak is a Naprendszertől, tehát a mozgásuk látszólagos iránya összetartó. Természetesen a mozgás látszólag csekély, évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi. A halmaz csillagászati értelemben viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Szabad szemmel is látható tagjai mind B6 - B8 színképtípusú fehér óriáscsillagok. A több száz, lényegesen halványabb halmaztag között feltűnően sok a hirtelen kifényesedést mutató, a csillagfejlődés egészen korai szakaszában járó fler csillag.

A teljes csillagcsoport több mint 500 tagból áll, és körülbelül 4 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A Pleiadok köde porfelhő, amelyet a visszavert csillagfény tesz kevésbé láthatóvá.

A Plejádok infravörös fényben, a Spitzer Telescope-pal fényképezve
A Merope csillag

Az objektum részei az alábbi ködök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • NGC 1435, (Merope-köd, más néven Tempel-köd) egy diffúz köd, esetleg szupernóva-maradvány a Merope csillag körül. A mintegy telehold méretű, 13 látszólagos magnitúdós ködöt 1859. október 19-én Wilhelm Tempel fedezte fel. A köd koordinátái: Ra: 03h 46m, D: +23° 54'. Ez tartalmazza az IC 349 katalógusszámú ködöt a Merope közelében.
  • IC 349 A Merope-ködöt Arizonában, a Merope csillagtól délre fedezte fel Edward Emerson Barnard (18571923) amerikai csillagász. Egy homályos foltot látott meg egy 10 cm-es reflektor (tükrös távcső) látómezejében. A felfedezőjéről Barnard's Merope Nebula-nak (Barnard Merope ködének) nevezik.
    Koordinátái: Ra: 03h 46m3, D: +23° 56'. A köd megpillantásához tiszta időben is legalább 150 mm-es nyílású távcső szükséges.
  • A fentieken kívül: az IC 336, az IC 354, az NGC 1432 és az NGC 1456.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John H. Mallas–Evered Kreimer: A Messier-album, Gondolat, Budapest, 1985, ISBN 963-281-572-6
  • Szécsényi–Nagy Gábor: M45, azaz a Fiastyúk, Gondolat Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 963 282 248 (hibás ISBN)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pleiades (star cluster) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Messier 45 témájú médiaállományokat.