Hársád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Litmanová szócikkből átirányítva)
Hársád (Litmanová)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1412
PolgármesterJán Kormaník
Irányítószám065 31
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség633 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság656 m
Terület17,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 20″
Hársád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hársád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Commons:Category:Litmanová
A Wikimédia Commons tartalmaz Hársád témájú médiaállományokat.

Hársád (1899-ig Litmanova, szlovákul Litmanová, németül Littmannsau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 9 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu a 15. században keletkezett. 1412-ben „Litmanova” néven említik először, ekkor a lublói uradalom része volt. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. 1570-ben a zálogbirtok lengyel tartományfőnöke az elnéptelenedett települést Peter Wiszlowskynak adja, aki 9 ruszin családot telepített ide és 12 évi adómentességet adott nekik. A falu lakossága fokozatosan nőtt, nemsokára már 60 jobbágytelek volt a községben. 1772-ben visszakerült a Habsburg Birodalomhoz.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LITLANOVA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lublónak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.[2]

1822-ben lakói fellázadtak a robot ellen. 1828-ban 162 ház volt a faluban 1185 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Littmanova, orosz falu, Szepes vmegyében, a magurai járásban, hegyek közt egy völgyben, Lőcséhez 9 óra. Van 1150 görög, 50 római kath. lakosa, görög kath. anyatemploma, 5 urbéri telke. Az uraságnak az erdőn kivül majorsági birtoka nincs. Agyagos földe terem árpát, zabot, burgonyát, káposztát, répát. Birja a Neskó család.[3]

Lakói főként drótozással, üvegezéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1869-ben 956 lakosa volt.

1910-ben 869, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2011-ben 640 lakosából 527 szlovák és 84 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu festői környezetben, fehér mészkősziklák között fekszik.
  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1778-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
  • Az Eliásovka déli lejtőjén álló fakápolna búcsújáróhely, itt jelent meg a Szűzanya két falubeli kislánynak.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]