Ugrás a tartalomhoz

Kékfarkú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2020. május 25., 20:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Eszmei érték → Természetvédelmi érték, ld. WP:BÜ)
Kékfarkú
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Tarsiger
Faj: T. cyanurus
Tudományos név
Tarsiger cyanurus
(Pallas, 1773)
Szinonimák

Luscinia cyanura

Elterjedés
A hegyi kékfarkú elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely
A hegyi kékfarkú elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékfarkú témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfarkú témájú médiaállományokat és Kékfarkú témájú kategóriát.

A kékfarkú (Tarsiger cyanurus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Motacilla nembe Motacilla Cyanurus néven.[3]

Előfordulása

Európa északi részén Észtországban és Finnországban, valamint Ázsiában Bhután, Kína, India, Japán, Kazahsztán, Dél-Korea, Mongólia, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Ritka fészkelő Kelet-Finnországban (május végén érkezik meg).

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországi előfordulását első ízben 2010 októberében sikerült bizonyítani, a Tömördi Madárvártán fogtak be és gyűrűztek egy fiatal példányt (még abban a hónapban észlelték a faj egy példányának előfordulását Salgótarján és Szalonna területén is).[5]

Megjelenése

Testhossza 13–14 centiméter testtömege 10–18 gramm.[3] A felsőtest szürkéskék (csak a farkcsík,a farok töve,a szárnyhajlat és a sapka élénkebb kék) a testoldal narancsvörös, az alsótest fehér. A szárny kék vagy olív szürkésbarna.A tojó, a fiatal hím kevésbé feltűnő, olív szürke és piszkosfehér színezetű. A farok csupán felül kék, de terepen gyakran csak sötétnek látszik. A testoldal narancsos foltja, a piszkosszürke mell és a fehéres szemgyűrű azonban jó bélyeg. Szárnyát és farkát gyakran megbillenti.

A hím
és a tojó

Életmódja

Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkozik, de gyümölcsöket és magvakat is fogyaszt.[3]

Szaporodása

Fészekalja 3-5 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 28.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  5. [1]

Források

További információk