Kékfarkú
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Tarsiger cyanurus (Pallas, 1773) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Luscinia cyanura | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 A hegyi kékfarkú elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfarkú témájú médiaállományokat és Kékfarkú témájú kategóriát. |
A kékfarkú (Tarsiger cyanurus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Motacilla nembe Motacilla Cyanurus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Európa északi részén Észtországban és Finnországban, valamint Ázsiában Bhután, Dél-Korea, India, Japán, Kína, Kazahsztán, Mongólia, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Ritka fészkelő Kelet-Finnországban (május végén érkezik meg).
Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]Magyarországi előfordulását első ízben 2010 októberében sikerült bizonyítani, a Tömördi Madárvártán fogtak be és gyűrűztek egy fiatal példányt (még abban a hónapban észlelték a faj egy példányának előfordulását Salgótarján és Szalonna területén is).[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 15 centiméter, testtömege 13–19 gramm.[6] A felsőtest szürkéskék (csak a farkcsík,a farok töve,a szárnyhajlat és a sapka élénkebb kék) a testoldal narancsvörös, az alsótest fehér. A szárny kék vagy olív szürkésbarna.A tojó, a fiatal hím kevésbé feltűnő, olív szürke és piszkosfehér színezetű. A farok csupán felül kék, de terepen gyakran csak sötétnek látszik. A testoldal narancsos foltja, a piszkosszürke mell és a fehéres szemgyűrű azonban jó bélyeg. Szárnyát és farkát gyakran megbillenti.
 |
 |
Életmódja
[szerkesztés]Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkozik, de gyümölcsöket és magvakat is fogyaszt.
Szaporodása
[szerkesztés]Fészekalja 3-5 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2029. január 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2029. január 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2026. január 7.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2029. január 7.)
- ↑ [1]
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. január 7.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2029. január 7.)
- Lars Svensson, Killian Mularney: Madárhatározó
