Kostanje
| Kostanje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21207 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 572 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 192 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 26′ 26″, k. h. 16° 49′ 57″Koordináták: é. sz. 43° 26′ 26″, k. h. 16° 49′ 57″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kostanje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése
Splittől légvonalban 32, közúton 38 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 18 km-re keletre, Poljica középső részén, a Cetina nagy kanyarulata és a Mosor-hegység napsütéses oldala által határolt területen fekszik. Közelében halad át az A1-es autópálya.
Története
Kostanje a középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Kostanje egyike volt a köztársaság tizenkét kantonjának, egyházilag pedig a prisoljei plébánia része volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1686-ban a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Ezután ismét velencei fennhatóság alá tartozott, de autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett.
Az önálló kostanjei plébániát 1625-ben említik először, amikor 300 lelket számlált, plébánosa pedig Stjepan Kujavić volt. A török alóli felszabadulás idején kezdték építeni plébániatemplomát is, melyet 1703-ban fejeztek be. Felszentelése 1711. május 17-én történt. 1857-ben 558, 1910-ben 812 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 605 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 558 | 764 | 611 | 605 | 706 | 812 | 822 | 903 | 1.033 | 1.049 | 1.044 | 1.028 | 867 | 775 | 658 | 605 |
Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1939 és 1944 között épült, felszentelését 1954-ben Franić püspök végezte. A templom faragott fehér kövekből épült latin kereszt alaprajzzal. Harangtornyát a homlokzatba építették bele úgy, hogy azt három részre tagolja. A csúcsíves bejárat felett a homlokzaton három hosszúkás csúcsíves ablak, felette nyolcágú rozetta, efelett óra, majd a harangok szintjén biforámás ablakok láthatók. A torony piramisban végződik. A templomnak három oltára van, melyek kőből és vöröses drniši márványból épültek. A főoltár Szent Mihálynak, a mellékoltárok Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Keresztelő Szent Jánosnak vannak szentelve. Az 1978-79-es felújítás során készült a szembemiséző oltár, az ambó, a keresztelőmedence, valamennyi Bože Radovan spliti szobrászművész munkája. A templom 1996-97-ben újabb nagyszabású felújításon esett át, mely érintette a tetőt, a kórust, az elektromos hálózatot, az oltárokat, a nyílászárókat és a belső festést is. Az új tölgyfa padokat az Amerikában élő Gloria Begić adományozta.
- A falu nyugati részén található a Szent Szpiridon kápolna, melyet a 20. század első felében fehér faragott kövekből építettek. Szent Szpiridonhoz szoktak imádkoznia hívek a jó olajfa termésért, mely a helyiek egyik fő megélhetési forrása volt.
Kultúra
A település kulturális és művészeti egyesülete a HKUD Kostajne három szekcióval működik. Ezek a „Kostanje” gyermekkórus, a „Konistra” felnőtt kar és a mandolin-gitár zenekar.
.jpg)
Híres emberek
Kostanje szülötte Mila Gojsalić horvát nemzeti hős aki 1530. március 27-én a Poljica ellen támadó török sereg gatai táborába belopózva felgyújtotta azt. A tűznek, melyben Ahmed pasa, több török tiszt és katona is elpusztult ő maga is áldozata lett. Hőstette annyira megtörte a török sereget, hogy az ezt követően vereséget szenvedett a rátámadó poljicai hadaktól. Mila Gojsalić bronz szobra Ivan Meštrović alkotása a hőstett közelében Gatánál a Cetina szurdoka felett áll.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
- A Kostanjei Horvát Kulturális és Művészeti Egyesület honlapja (horvátul)
- Omiš város hivatalos oldala (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
