Johnny Winter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johnny Winter
Johnny Winter.jpg
Életrajzi adatok
Születési név John Dawson Winter III
Született 1944február 23. (70 éves)
USA Beaumont, TX, USA
Elhunyt 2014. július 16. (70 évesen)
 Svájc, Zürich
Pályafutás
Műfajok blues
Aktív évek 1965-2014
Hangszer gitár, mandolin

Johnny Winter weboldala

John Dawson "Johnny" Winter III (Beaumont, Texas, 1944. február 23. - Zürich, 2014. július 16.) kétszeres Grammy-díjas amerikai albinó blues gitáros, énekes és producer. Testvére, a szintén albinó Edgar Winter billentyűs, szaxofonos.

Élettörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Winter édesapja Lelandből (Mississippi, USA) származott. Katonatiszt volt, a Virginia Military Institute-on diplomázott. Egy texasi szolgálati úton ismerkedett meg a feleségével, és már együtt utaztak Lelandbe. Johnny édesapját a tengeren túlra helyezték át, ezért az édesanyja visszatért Beaumontba, ahol megszülte John Dawson Winter III-at, azaz Johnny Wintert.
Johnny nagyapja gyapotügynök volt, halála után Johnny édesapja vette át az üzletet. A család Beaumontban telepedett le, de a nyarakat Lelandben töltötte.

A két testvér zenét szerető családban nőtt fel, az édesapjuk szaxofonon és bendzsón, az édesanyjuk pedig zongorán játszott. Johnny 5 éves korában klarinéton kezdett tanulni, de négy év után abba kellett kellett hagynia, mert súlyos mélyharapása volt. Ezután ukulelén tanult, de amikor elkezdődött a rock and roll-korszak, édesapja tanácsára gitárra váltott.
A testvérek több hangszeren is megtanultak játszani, amit a helyi klubokban It And Them néven bizonyítottak. Később nevet változtattak, az új név Johnny Winter And The Black Plague lett.

Johnny nem csak a megjelenéséről, hanem a déli blues- és rock and roll-stílusáról is ismertté vált. 2003-ban a Rolling Stone magazin "Minden idők 100 legjobb gitárosa" listájának 74. helyén szerepelt. A lista 2011-es újabb változatán a 63. helyre került.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igazi karrier 15 éves korában kezdődött. A Johnny And The Jammer On Dart nevű együttesével ekkor vették fel a Scholl Day Blues-t. A formációban Edgar zongoristaként működött közre. A felvételt egy houstoni kiadó jelentette meg. Johnny Winter ekkoriban látta a klasszikus blueselőadók, Muddy Waters, B. B. King és Bobby Bland koncertjeit. A középiskolai tanulmányai után beiratkozott a Lamar Technical College kereskedelmi szakára, de minden hétvégén autóstoppal Louisianába utazott, és kis éjszakai klubokban játszott. Hat hónap után abbahagyta a tanulmányait, és csak a zenével foglalkozott. 1967-ben vette fel a Tramp és a Parchman Farm című blues-okat. 1968-ban megjelent a The Progressive Blues Experiment albuma a Sonobeat Records kiadásában.

1968-ban Chicagóba utazott, ahol a blues-előadókat hallgatta. Itt találkozott 1968 decemberében az egyik legjobb bluesgitárossal, Mike Bloomfielddel, valamint Barry Goldberg billentyűssel.1969-ben Mike Bloomfielddel együtt közreműködött B. B. King koncertjén is. Ugyanebben az évben szerződést kötött a Columbia Records-szal, a The Progressive Blues Experient jogai az Imperial Records-é lettek, amely kiadta az albumot. Első albumát, a Johnny Winter-t 1969 júniusában a Columbia Kiadó adta ki. Abban az évben különböző fesztiválokon, többek között a Woodstocki fesztiválon is fellépett, ahol 9 dalt adott elő, ebből kettőt a testvérével közösen.

Elterjedt a hír, hogy Winter közreműködött Jimi Hendrixszel és Jim Morrisonnal a Jimi Hendrix „Woke Up This Morning And Found Myself Dead" kalózfelvételén. Ezt Winter cáfolja: "... Jimi, Jim és én vagyok állítólag az albumon, de nem hiszem, hogy én vagyok, mert soha az életben nem találkoztam Jim Morrisonnal! Biztos vagyok benne: soha, de soha nem játszottam Jim Morrisonal! Nem tudom, hogy honnan indult el ez a hír!” 1970 októberében kiadják a Johnny Winter And albumot, 1971 májusában pedig a Live Johnny Winter And-et. Az elkövetkezendő években Johnny Winter besegített a testvérének, majd abbahagyta a zenélést. 1977-ben visszatért, 4 évig Muddy Waters együttesében játszott, közreműködött a Hard Again című, Chicago-stílusú electric blues-albumon is.

A közelmúltban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5-6 évenként kiadott egy-egy lemezt (2009-ben kettőt is, a The Johnny Winter Anthology-t és a The Woodstock Experience-t), aktívan zenélt, például 2008. augusztus 23-án a Kentucky állambeli Bowling Greenben olyan ismert blues-okat játszott, mint Bob Dylan Highway 61 Revisited című szerzeménye, vagy az It's All Over Now a The Rolling Stones együttestől.

2009-ben a Woodstock fesztivál közreműködői közül Santana, Janis Joplin, Sly & the Family Stone, Jefferson Airplane és Johnny Winter dalait egy díszdobozos kiadásban The Woodstock Experience címmel jelentette meg a Sony BMG/Legacy.

Láthattuk őt a háromévente megszervezett, Eric Clapton nevével fémjelzett Crossroads Guitar Festiválon, mely épp a méltatlanul elfelejtett blues zenészek és fiatal tehetségek közös fellépése, Johnny Derek Trucks bandájával (2007, 2010).

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. augusztus 1-jei kezdettel turnét tervezett az USA-ban. A 2014. július 14-én tartott franciaországi Cahors Blues Festival után két nappal, július 16-án hunyt el Zürichben, egy szállodai szobában, 70 éves korában. A halálának oka ismeretlen.

Magyarországi koncertjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak és tiszteletnyilvánítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johnny Winter két Grammy-díjas Muddy Waters-albumon működött közre (Hard Agains, I’m Ready), és legalább három saját albumát is jelölték a díjra.
  • 1980-ban ő volt a Guitar World havonta megjelenő szaklap első kiadásának a borítóján.
  • 1988-ban vették fel a Blues Foundation Hall of Fame listájára.
  • Ő "Johnny" a Smashing Pumpkins együttes 1996. április 23-án kiadott Zero című albumának B oldalán hallható "Tribute to Johnny" című dalban.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékkoncert a Woodstocki fesztivál 10. évfordulóján, Parr Meadows, Ridge, NY 1979. Fotó: Bob Sanderson
Johnny Winter 1990-ben
  • The Progressive Blues Experiment (1968, Sonobeat)
  • The Progressive Blues Experiment (1969, Imperial)
  • Johnny Winter (1969)
  • Second Winter (1969)
  • Johnny Winter And (1970)
  • Live Johnny Winter And (1971)
  • "Roadwork" (1972) - with Edgar Winter's White Trash
  • Still Alive and Well (1973)
  • Saints & Sinners (1974)
  • John Dawson Winter III (1974)
  • Captured Live! (1976)
  • Together (1976) with Edgar Winter
  • Nothin' But the Blues (1977)
  • White, hot and blue (1978)
  • Raisin' Cain (1980)
  • Guitar Slinger (1984)
  • Serious Business (1985)
  • Third Degree (1986)
  • The Winter of '88 (1988)
  • Let Me In (1991)
  • Hey, Where's Your Brother? (1992)
  • Scorchin' Blues (1992)
  • Live In NYC '97 (1998)
  • I'm A Bluesman (2004)
  • The Johnny Winter Anthology (2009) via Shout! Factory
  • The Woodstock Experience (2009)

Válogatások (néhány nemhivatalos)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Johnny Winter Story (1969)
  • About Blues (1970)
  • Early Times (1970)
  • Before The Storm (1970)
  • Birds Can't Row Boats (1988)
  • A Rock n' Roll Collection (1994)
  • White Hot Blues (1997)
  • Winter Blues (1997)
  • Deluxe Edition (Alligator) (2001)
  • The Best of Johnny Winter (Sony) (2002)

Nemhivatalos albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Austin, TX also known as The Progressive Blues Experiment (1972)
  • Whole Lotta Love (1978)
  • Ready for Winter (1981)
  • Still Blues After All These Years/Live In Chicago (1990)
  • A Lone Star Kind of Day (Relix- Roy C. Ames production) (1991)
  • Jack Daniels Kind of Day (1992)
  • White Lightning (1996)
  • Back in Beaumont (2000)

Albumok, amelyeken közreműködött[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lonnie Brooks: "Wound Up Tight" (Alligator, 1986)
  • Sonny Terry: "Whoopin'" (Alligator, 1980)
  • Muddy Waters: "Hard Again" (Blue Sky, 1977)
"I'm Ready" (Blue Sky, 1978)
'Muddy "Mississippi" Waters Live' (Blue Sky, 1979)
"King Bee" (Blue Sky, 1981)

Az albumain közreműködő zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-1974[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johnny Winter - ének, gitár, mandolin, szájharmonika
  • Kenny Ascher – billentyűs hangszerek
  • Todd Rundgren – billentyűs hangszerek
  • Edgar Winter - billentyűs hangszerek
  • Mark Klingman - zongora
  • Jeremy Steig – fuvola
  • A. Wynn Butler - tenor szaxofon
  • Louis del Gatto - tenor szaxofon
  • Stephen Ralph Sefsik - alt szaxofon
  • Norman Ray - bariton szaxofon
  • John Smith - szaxofon [1]
  • Randy Brecker - trombita, szaxofon
  • Karl Garin - trombita
  • Alan Rubin - trombita
  • David Taylor - harsona
  • Willie Dixon - akusztikus basszusgitár
  • Dennis Collins - basszusgitár
  • Dan Hartman - basszusgitár, gitár, dob, ének
  • Randy Jo Hobbs – basszusgitár
  • Tommy Shannon - basszusgitár
  • Richard Hughes - dob
  • Bobby Caldwell – ütős hangszerek
  • Richard Hughes – ütős hangszerek
  • Paul Prestopino – ütős hangszerek
  • Uncle John Turner – ütős hangszerek
  • Randy Zehringer - ütős hangszerek
  • Walter "Shakey" Horton - szájharmonika
  • Rick Derringer - ének, gitár
  • Lani Groves - ének
  • Carl Hall - ének
  • Barbara Massey - ének
  • Tasha Thomas – ének
  • Peggy Bowers - háttérvokál
  • Carrie Hossel – háttérvokál
  • Mark Kreider - háttérvokál
  • Elsie Senter - háttérvokál

1976-2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johnny Winter - gitár, steel gitár, ének, szájharmonika, basszusgitár, dob
  • Rick Derringer – gitár
  • Bob Margolin – gitár
  • Floyd Radford – gitár
  • Muddy Waters - gitár, ének
  • Edgar Winter – billentyűs hangszerek, szaxofon, ének
  • Dan Hartman - zongora
  • Pinetop Perkins – zongora
  • Dr. John Rebennack - zongora
  • Ken Sayda - zongora
  • Tom Strohman - szaxofon
  • Dave Still - csörgődob
  • James Cotton - szájharmonika
  • Charles Calmese – basszusgitár
  • Mark Epstein - basszusgitár, háttérvokál
  • Johnny B. Gayden – basszusgitár
  • Randy Jo Hobbs - basszusgitár, ének
  • Jon Paris - basszusgitár, szájharmonika
  • Tommy Shannon – basszusgitár
  • Tom Compton - dob
  • Richard Hughes - dob
  • Casey Jones - dob
  • Chuck Ruff – dob
  • Willie "Big Eyes" Smith - dob
  • Bobby Torello - dob
  • Uncle John Red Turner- dob, ütős hangszerek

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tardos Péter. Rocklexikon. Budapest: Zeneműkiadó. ISBN 963-330-436-9 (1982) 
  • Géczi László. Fekete Rythm & Blues fehérben. Budapest: Literátor Kiadó. ISBN 963-85309-5-2 (1994) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Szaxofon": nincs feltüntetve a hangfekvés.

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]