I. János portugál király
1. az aljubarrotai csata
2. a Batalha kolostor felépítése Lisszabon közelében,
3. Ceuta elfoglalása,
4. a Madeira-szigetek felfedezése, a portugál terjeszkedés kezdete
5. megkoronázása
I. János (Lisszabon, 1358. április 11. – Lisszabon, 1433. augusztus 14.) Portugália első uralkodója az Avis-házból.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
I. Péter portugál király és Teresa Gille Lourenço házasságon kívüli gyermeke. Mivel bátyjával, I. Ferdinánddal kihalt az ősi Burgundiai-ház, 1383-ban Portugália nagyjai a fenyegető kasztíliai támadás miatt kormányzóvá és a haza védelmezőjévé választották. 1384-ben a kasztíliai csapatok hat hónapig ostromolták Lisszabont, és csak a pestis kényszerítette őket visszavonulásra.
1385. április 6-án királlyá választották I. Jánost. 1385 májusában Trancosónál legyőzte a rivális trónkövetelő, I. János kasztíliai király seregét, majd 1385. augusztus 14-én Aljubarrotánál végső győzelmet aratott felette, amit jelentős részben a nehézlovasság ellen kidolgozott új, angol katonai stratégia átvételének köszönhetett. [1] Ez után a rendi gyűlés is királlyá választotta. 1386 tavaszán szövetségre lépett Genti János lancasteri herceggel (John of Gaunt), aki felesége jogán magának követelte a kasztíliai trónt. Az ezt rögzítő windsori szerződés a világ legrégibb, ma is érvényben lévő diplomáciai megállapodása. [2] A portugál csapatok ezután behatoltak Kasztíliába, és elfoglalták Badajozt, a kasztíliaiak megtorlásul felgyújtották Viseut. A két ország 1402-ben kötött békét, amit 1411-ben megújítottak.
1415-ben, három év előkészület után János fiaival meghódította Ceuta városát. A marokkói és granadai visszahódító törekvések megállítására V. Márton pápa keresztes hadjáratra feljogosító bullát adott neki. Ceutát megtartotta ugyan, de a Gibraltár és a Kanári-szigetek meghódítását célzó próbálkozásai kudarcot vallottak. Gyarmatosította a Madeira- és az Azori-szigeteket, expedíciókat indított az afrikai partok mentén.
Több egyházi épületet emelt, többek között a lisszaboni katedrálist és a batalhai kolostort. Portugál nyelvre fordíttatott egy hóráskönyvet, és törvényeit is a nép nyelvén adta ki. Portugália történelmében a „jó emlékű” (de Boa Memoria) királyként maradt fenn.
Családja [szerkesztés]
1387-ben feleségül vette John of Gaunt leányát, Lancasteri Filippát (1359-1415). Házasságukból 12 gyermek született:
- Branca (1388–1389)
- Alfonz (1390–1400)
- Eduárd (Duarte) infáns (1391–1438) trónörökös, 1433-tól Portugália királya
- Péter infáns, Coimbra első hercege (1392–1449)
- Henrik, Tengerész Henrik, Viseu első hercege (1394–1460)
- Leonóra, gyermekkorában meghalt
- Izabella infánsnő, (1397–1471), III. Jó Fülöp burgundi herceg felesége, Burgundia hercegnéje
- Branca (1398)
- János infáns (1400–1442), 3º Condestável de Portugal,
- Ferdinánd infáns (1402–1433) [3]
- Johanna (gyermekkorában meghalt)
- Dénes (gyermekkorában meghalt)
I. Jánosnak Inês Piresszel való házasságon kívüli kapcsolatából három gyermeke született:
- I. Alfonz, Bragança első hercege (1377–1461) [4]
- Branca (1378) gyermekkorában meghalt
- Beatrix, Arundel grófnője (kb. 1386–1447)
Megjegyzések [szerkesztés]
- ↑ I. János király mellett a portugál sereg vezére a 2009-ben szentté avatott, Nuno Álvares Pereira (1360 - 1431), a kármelita rendbe belépett, híres portugál hadvezér (a "Szent Főkapitány") volt. (Ő volt a "2º Condestável de Portugal"; azaz, a Portugál Királyság összes haderejének a főparancsnoka; a második e tisztségben, a tisztség létrehozása óta.)
- ↑ BBC history: 1386. május 9. - Megkötik a Windsori Szerződést
- ↑ 1437-ben Tengerész Henrik vezetésével a portugálok támadást intéztek Tanger ellen, a hadjáratban Ferdinánd infáns is részt vett. A mórok legyőzték őket, a portugálok pedig csak annak árán térhettek haza, hogy túszokat hagytak, közöttük Ferdinándot, és megígérték Ceuta visszaadását. A Cortes, a portugál rendi-nemesi parlament, azonban Ceuta visszaadását elutasította. Ezt követően Tangerből Ferdinándot kiadták Fez szultánjának. Ferdinánd Fezben rabszolgaként élt, bántalmazták, ez vezetett a halálához, holttestét csak 1471-ben szállíthatták haza. A Római Katolikus Egyház boldoggá avatta, a portugálok szentként tisztelik, Szent Ferdinándnak is nevezik.
- ↑ I. Alfonztól, Bragança első hercegétől származik a Bragança-ház, amely dinasztia 1640-től adta Portugália királyait és királynőit.
Források [szerkesztés]
- Portugal, kings. João I 1385-1433 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
- Johann I. der Unechte. König von Portugal (1385-1433) (német nyelven). Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
- Dicionário de Historia de Portugal, I-III, Lisboa, 1963 – 1967.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- http://roglo.eu/roglo?lang=pt
- http://www.geneall.net/P/
- [1]
- http://www.homar.org/genealog/
- http://www.manfred-hiebl.de/genealogie-mittelalter/
- http://www.friesian.com/perifran.htm#spain
- http://fmg.ac/Projects/MedLands/Contents.htm
Lásd még [szerkesztés]
| Előd: I. Beatrix |
Portugália királya | Utód: I. Ékesszóló Duarte |
|
||||||||||||||||||||
