I. Alfonz portugál király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Alfonz

I. Alfonz (Guimarães, 1109?, a hagyomány szerint július 25.Coimbra, 1185. december 6.), vagy Hódító Alfonz, (portugál nevén Afonso HenriquesIPA /ɐ'fõsu ẽ'ʁikɨʃ/; o Conquistador, a „hódító”), Portugália első királya volt, aki 1139-től uralkodott, miután kimondta az ország függetlenségét Leóni királyságtól.

Más ismert névváltozatai: Affonso (óportugál), Alfonso vagy Alphonso (Portugál-Galiciai) vagy Alphonsus (latin).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azulejo Alfonz életének fontosabb jeleneteivel (Madeira, Monte, Trópusi Kert)
1. Felkelése anyja ellen
2. Függetlenségi háborúja León ellen; a costelai csata
3. hadjáratai a mórok ellen
4. Lisszabon bevétele
5. A ciszterciek alcobaçai kolostorának alapítása

Afonso Burgundiai Henrik portugál grófnak és VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz kasztíliai és leóni király törvénytelen lányának, Leóni Teréziának a gyermeke volt. 1139-ben, az ourique-i csata után kiáltották ki királynak.

Családja és a történelmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 11. század végén az Ibériai-félsziget politikai életének középpontjában még mindig a Reconquista állt, az összeomlott córdobai kalifátus muszlim utódállamainak felszámolása. Ugyanakkor az európai arisztokrácia erejét a Jeruzsálem visszafoglalására törő keresztes hadjáratok kötötték le. VI. Alfonz csak francia segítségre számíthatott a mórok ellen, de cserében nagy árat kellett fizetnie: lányát, Urracát feleségül kellett adnia Burgundiai Rajmundhoz, a burgund gróf ifjabbik fiához, Leóni Terézia hercegnőt pedig a gróf öccséhez, Burgundiai Henrikhez, akinek anyja a barcelonai gróf lánya volt. Henrik Portugália grófja lett, ami akkor nehéz tiszt volt, mivel a Galiciától délre fekvő területre gyakran betörtek a mórok. Henrik azonban feleségével, Teréziával, mint társuralkodóval megőrizte a területet VI. Alfonznak.

A független Portugália megteremtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebből a házasságból több fiú született, de csak Alfonz Henrik maradt életben. Valószínűleg 1109-ben vagy akörül született, és anyja gyámsága alatt már 1112-ben követnie kellett apját a grófi székben.

Nagyon korán tört ki első komoly politikai konfliktusuk: a tizenegy éves Alfonznak már saját elképzelései voltak. 1120-ban anyjával szemben Braga érsekének pártját fogta, és ennek az lett a következménye, hogy az érsekkel együtt száműzték. Alfonz az érsek mellett több évet töltött külföldön.

Amikor elérte a 14 éves kort, azaz nagykorúvá vált, lovaggá ütötte magát a zamorai katedrálisban. Később sereget gyűjtött, hogy visszafoglalja örökségét. 1128-ban Guimarães közelében, a São Mamede-i csatában legyőzte anyja szeretőjét és szövetségesét, a galiciai Fernando Peres de Trava grófot, és örökre száműzte anyját egy leóni kolostorba. Ezzel megszűnt annak a veszélye, hogy a portugál grófságot a Galiciai Királyság kebelezze be: Alfonz a függetlenséget kívánó nép, a nemesek és a papság támogatásával Portugália egyedüli ura lett. Legyőzte VII. Alfonz kasztíliai királyt, León urát, anyja másik szövetségesét is, és ezzel Portugália több évszázados függés után ténylegesen elszakadt Leóntól. 1129. április 6-án nyilatkozatot diktált, amelyben Portugália hercegévé nyilvánította magát.

Szobra Alentejóban.

Ezután fegyvereit az örök ellenség, a mórok felé fordította. A hadjárat sikeres volt, és 1139. július 26-án az ourique-i csatában Alfonz döntő győzelmet aratott. Mindjárt a csata után katonái Portugália királyává kiáltották ki, jelezve, hogy egyenrangú Kasztília és León urával, akinek többé nem hűbérese. Így igényt tarthatott arra, hogy a világ önálló országnak ismerje el Portugáliát. A következő lépésben összehívta a portugál nemeseket Lamegóba, ahol Braga érsekétől megkapta a királyi koronát. A frissen megkoronázott király új alkotmányt adott az országnak[1], és ezzel megerősítette annak függetlenségét.

Ezzel azonban még nem ért véget a függetlenségért folytatott küzdelem. Alfonz sokáig élt, de csaknem egész élete ezzel a harccal telt el. A függetlenség megszilárdításához a tényleges hatalmon kívül szükség volt arra is, hogy a szomszédos országok (legfőképp pedig a római katolikus egyház és a pápa) független országnak ismerjék el Portugáliát.

További munkája a függetlenségért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfonz nem csak a háborúban, de a békében is rátermett uralkodónak bizonyult. Feleségül vette Savoyai Mafaldát, III. Amadé savoyai gróf lányát, és követeket küldött Rómába, hogy tárgyaljanak a pápával. Portugáliában számos kolostort építtetett, és kiváltságokkal ruházta fel a katolikus rendeket. 1143-ban levelet írt II. Ince pápának, amelyben az egyház szolgájának mondta magát – e levélben közvetlen kötelékre hivatkozva kikerülte Kasztília és León királyainak közvetítését – és megígérte, hogy kiűzi a mórokat az Ibériai-félszigetről. Ez jó hivatkozási alap volt a függetlenség elismertetéséhez. 1147-ben angol keresztesek segítségével el is foglalta a móroktól Santarémet és Lisszabont. Fontos területeket foglalt el a Tagus folyótól délre is, ezeket azonban a következő években a mórok visszavették.

VII. Alfonz, Kasztília ura és Alfonz unokatestvére azonban a független Portugália uralkodóját közönséges lázadónak tekintette. Állandó konfliktusban álltak egymással, és Alfonz egy háborúban VII. Alfonz ellenében Aragónia királyának oldalára állt. Szövetségük megpecsételéséül fia, Sancho eljegyezte Dulce Berenguer aragóniai hercegnőt, a barcelonai gróf testvérét. Végül 1143-ban VII. Alfonzzal is sikerült békét kötnie, és a zamorai szerződésben Kasztília és León elismerte a portugál királyság önállóságát.

Ezzel azonban nem sikerült elejét vennie a további összetűzéseknek. 1169-ben Badajoz közelében egy összecsapásban Alfonz leesett a lováról, súlyosan megsérült, és a leóni katonák fogságába került. Váltságdíjként Portugáliának fel kellett adnia Alfonz minden korábbi hódítását Galiciában.

Az egyháznak adott privilégiumok 1179-ben hozták meg gyümölcsüket, amikor Manifestis Probatum című bullájában III. Sándor pápa elismerte Alfonzot Portugália független királyság uralkodójának, és feljogosította arra, hogy további területeket szerezzen a móroktól. Ez volt a pecsét Portugália önálló országgá válásán, ami védelmet nyújtott Kasztília későbbi beolvasztó kísérletei ellen is.

1184-ben Alfonznak előrehaladott kora ellenére még volt ereje arra, hogy sereg élén felmentse Sanchót, akit a Santarémben a mórok ostromoltak, majd röviddel ezután meghalt.

A portugálok egyénisége miatt és nemzetük alapítójaként is hősként tisztelik.

Sírja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 júliusában Portugáliában nagy vitát kavart, hogy tudósok a király sírjának felnyitását javasolták – a kormány végül (azzal a kifogással, hogy a király rendkívül fontos a portugál nemzet számára) leállította a tervet, és további garanciákat kért a tudóscsoporttól.

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afonso felmenői három generációra
I. Afonso portugál király Apja:
Henrik portugál gróf
Apjának apja:
Henrik burgundiai herceg
Apja apjának apja:
I. Róbert burgundiai herceg
Apja apjának anyja:
Semuri Helie
Apjának anyja:
Barcelonai Szibilla (Beatriz)
Apja anyjának apja:
I. (Görbe) Berengár Rajmund, Barcelona grófja
Apja anyjának anyja:
Llucai Gizella
Anyja:
Theresa, Portugália grófnője
Anyja apja:
VI. Alfonz kasztíliai király
Anyja apjának apja:
I. Ferdinánd kasztíliai király
Anyja apjának anyja:
Laóni Sancha
Anyjának anyja:
Jimena Muñoz
Anyja anyjának apja:
Munio Muñoz, Bierzo grófja
Anyja anyjának anyja:
Muniadona Muñoz

Leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afonso 1146-ban Savoyai Mafaldát (11251158), III. Amadeo savoyai gróf és Alboni Mafalda lányát vette feleségül. Több törvénytelen gyermeke is született.

Név Születés Halál Megjegyzés
Savoyai Mafaldától (1125-1158)
Henrik 1147. március 5. 1147.  
Mafalda 1148 c. 1160  
Urraca c. 1151 1188 II. Ferdinánd leóni király felesége lett
Sancho 1154. 1212. március 26.|Örököse, Portugália második királya]]
Terézia 1157 1218 Flandriai I. Fülöp felesége lett, majd özvegyen Burgundiai III. Eudes felesége
João 1160 1160  
Sancha 1160 1160  
Elvira Gáltertől
Urraca Afonso c. 1130 ? Természetes gyermeke. Aveirói Pedro Afonso Viegas felesége, Aveiro úrnője lett.
Többi természetes gyermeke
Fernando Alfonso ? c. 1172 Portugália nádora (portugálul Condestáve, az ország második embere)
Pedro Afonso c 1130 1169 A.k.a. Pedro Henriques. Az Avizi rend első nagymestere.
Portugáliai Alfonz, a Rodoszi Szent János Rend Mestere c. 1135 1207 A Rodoszi Szent János Rend 11. mestere.
Teresa Afonso c. 1135 ? Fernando Martins Bravo vette nőül.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előd:
Terézia
Portugália grófja

11261139

Utód:
nincs
Előd:
nincs
Portugália királya

11391185

Utód:
I. Népesítő Sancho