II. János portugál király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. János király

II. János (João II.; portugálul: o Príncipe Perfeito, azaz „a tökéletes herceg”) (Lisszabon, 1455. május 5.Alvor, 1495. október 25.) Portugália királya 1481-től 1495-ig.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. János király az Avis-házból származott. Az apja V. (Afrikai) Alfonz (1432 - 1481) király, az édesanyja V. Alfonz első felesége, Coimbrai Izabella (1432 - 1455) hercegnő (aki a házasságkötéssel királyné lett), mindketten az Avis-ház tagjai. A királyné Péternek (1392 - 1449), Coimbra első hercegének, és feleségének, Urgelli Izabella (1409 - 1443) grófnének volt a leánya.

Élete, uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tökéletes János uralkodásának fő eseményei – azulejo:
1. Diogo Cão megkerüli a Jóreménység fokát (mai ismereteink szerint ez tévedés; Cão nem jutott el odáig);
2. a király leszúrja a viseui herceget, és visszavonja a nemességnek adott előjogokat;
3. A tordesillasi szerződés;
4. balesetben meghal fia, a trónörökös
5. Az első, Lisszabonban nyomtatott könyv.

II. János részt vett apja hadjáratában, amellyel a portugálok a móroktól elfoglalták Tangert (1471). Az apja – átmeneti lemondása miatt – 1477-ben régens volt; 1481-ben lépett a trónra. Tehetséges, azonban abszolutizmusra törekvő uralkodó volt; a Cortest, a rendi gyűlést, csak négyszer hívta össze. Szigorúan lépett fel a lázongó főnemesekkel szemben, ennek során:

  • II. Ferdinándot, Bragança harmadik hercegét, kivégeztette (1483),
  • Diogót (Jakabot), aki Viseu negyedik hercege és Beja harmadik hercege volt, saját kezével ölte meg (1484), [1]
  • García de Menesest (? - 1484), Évora püspökét, elfogatta, és a fogságban a püspököt - állítólag - megmérgezték.

A főrendek elleni eljárásokkal összefüggésben Isaac Abravanelt, azaz Yitzchak ben Yehuda Abravanelt (1437 - 1508), V. Alfonz kincstárnokát, felségárulással vádolta, aki ezért 1483-ban Kasztíliába menekült. 1485-ben, a távollétében, halálra is ítélték.

A király jelmondata ez volt: „Az urak ura vagyok, nem a szolgák szolgája.”

Uralkodása alatt a portugálok sikeresen folytatták az afrikai felfedező útjaikat:

  • Diogo Cão (1440? - 1486?) 1482-ben a Kongó folyót, 1486-ban a mai Namíbia partjait érte el [2],
  • Pêro da Covilhã (1450? - 1520/1530?), aki 1487-ben indult Santarém városából, a muzulmán Közel-Keleten át eljutott India partjaiig, majd Észak-Afrikába, Etiópiába [4].

A királyi udvarhoz tartozott Duarte Pacheco Pereira (1460 körül - 1533) földrajztudós, csillagász, maga is hajós, aki aztán részt vett a tordesillasi megállapodás kidolgozásában.

(Ugyanakkor azonban II. János utasította el Kolumbusz Kristófot (1451 - 1506), aki emiatt Kasztíliába ment).

II. János a felfedező utakat az ország gazdasági megerősödése végett is támogatta; a gyarmatosítás jegyében 1482-ben, a mai Ghána területén, Diogo de Azambuja (1432 - 1518) megalapította São Jorge da Mina (Elmina) erődjét, amely fontos kereskedelmi központtá is vált.

A földrajzi felfedezésekhez kapcsolódóan, a tengerentúli érdekszférák felosztásáról, I. (Katolikus) Izabella királynővel és V. (Katolikus) Ferdinánd királlyal megkötötte a tordesillasi szerződést (1494).

II. János nagyon művelt, fenséges személy volt, ezért nevezték "tökéletes hercegnek".

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. János 1471-ben feleségül vette unokatestvérét, Viseui Eleonóra (1458 - 1525) hercegnőt, (akinek a testvérét, Diogót, később (1484-ben) megölte). A királyné szülei is az Avis-házból származtak: Az apja Ferdinánd (1433 - 1470), Viseu második hercege és Beja első hercege, az anyja Beatrix (1430 - 1506) infánsnő volt.

A házasságukból két gyermek született: Alfonz (1475 - 1491) infáns, valamint a születéskor (1483) meghalt János herceg. Alfonz infáns felesége Aragóniai Izabella (1470 - 1498) hercegnő volt, a Trastámara-házból, I. (Katolikus) Izabella (1451 - 1504) királynő és V. (Katolikus) Ferdinánd (1452 - 1516) király leánya. Az infáns - baleset okozta - korai halála miatt a házassághoz fűzött remények, az Ibériai-félsziget egyesítése, nem váltak valóra.

A király egyik házasságon kívüli kapcsolatából, Ana de Mendonçától (? - ?), György herceg (Jorge de Lencastre) (1481 - 1550), Coimbra második hercege; míg egy másik kapcsolatából, Beatrix (Brites) de Santarémtől (*? - †?) a Beatrix (1485? - ?) nevű lánya született.

Utódlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Jánosnak nem volt őt túlélő – törvényes – utódja. Így a legközelebbi (törvényes) férfi rokona, a királynénak - és Diogónak, a királyné megölt testvérének - az öccse, Mánuel herceg követte a trónon, ő I. Szerencsés Mánuel (1469 - 1521) király. Azt, hogy II. János a végrendeletében úgy határozott, a trónon mégse az általa annyira kedvelt György herceg, hanem az unokatestvére, Mánuel (Emánuel) herceg kövesse, Eleonóra királyné érte el. (Aragóniai Izabella infánsnő - Alfonz infáns özvegye - aztán I. Mánuel első felesége lett.)

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. II. Ferdinánd (1430 - 1483), Bragança harmadik hercege (Bragança-ház), és II. János király távoli unokatestvérek voltak: Közös dédapjuk - apai ágon - az Avis-ház alapítója, I. () János (1357 - 1433) király. II. Ferdinánd herceg második felesége, Viseui Izabella (1459 - 1521) hercegné, II. János király sógornője volt, a király feleségének, Viseui Eleonórának a húga. – Diogo (1452?/1460? - 1484), Viseu negyedik hercege és Beja harmadik hercege, II. Jánosnak egyszerre volt az unokatestvére és a sógora, ugyanis Diogo apja, Ferdinánd (1433 - 1470), Viseu második hercege és Beja első hercege, II. János apjának, V. Alfonznak az öccse; míg Diogo testvére, Eleonóra, II. Jánosnak a felesége volt. – Egyes, elsősorban német nyelvű forrásmunkákban, olyan adatot közölnek, hogy II. János három közeli rokonát ölte meg, illetve végeztette ki. Ez azonban téves adat, két rokonról van szó, az előzőekben említett, II. Ferdinánd és Diogo hercegekről, akik közül II. Ferdinándot kivégeztette, míg Diogót, egy összetűzés során, megölte a király. Ezek nem is egy évben történtek: A kivégzés 1483-ban volt, Diogo megölése 1484-ben. A téves adatközlés oka talán az lehet, hogy II. Ferdinánd herceg öccsét, João de Bragançát - Jánost, Montemor (Montemor-o-Novo) márkiját -, 1483-ban a távollétében, azaz jelképesen, "kivégezték"; de ő elmenekült, és 1484-ben, Sevillában halt meg. (Ő a "7º Condestável de Portugal" volt; az összes portugál haderő főparancsnoka, a hetedik e tisztségben, a tisztség létrehozása óta.)
  2. Diogo Cão, valószínűleg, a mai Namíbia partjainál, vagy a visszaúton, meghalt.
  3. Bartolomeu Dias 1500-ban a tengeren a hajójával elsüllyedt.
  4. Pêro da Covilhã egyes források szerint Etiópiában letelepedett, más források szerint nem engedték haza, az azonban biztos, hogy Etiópiában halt meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dicionário de Historia de Portugal, I-III, Lisboa, 1963-1967.
  • Diccionario de historia de España, I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előd:
V. Afrikai Alfonz
Portugália királya

14811495

Utód:
I. Szerencsés Mánuel