II. Alfonz portugál király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Alfonz
AfonsoII-P.jpg

Ragadványneve ’’A Kövér’’
Portugál Királyság királya
II. Portugáliai Alfonz
Uralkodási ideje
1211. március 26. – 1223. március 25.
Elődje I. Sancho
Utódja II. Sancho
Életrajzi adatok
Uralkodóház Burgundiai-ház
Teljes neve II. Portugáliai Alfonz
Született
1185
Coimbra, Portugália
Elhunyt
1223 (38 évesen)
Coimbra, Portugália
Nyughelye Alcobaçai kolostor
Házastársa Kasztíliai Urraca (1186-1220)
Gyermekei II. Sancho portugál király
III. Alfonz portugál király
Édesapja I. Sancho portugál király (1154–1211)
Édesanyja Dulcia Berengár aragóniai infánsnő (1160–1198)
Azulejo Kövér Alfonz életének fontosabb jeleneteivel
1. A dominikánusok és franciskánusok betelepítése
2. Konfliktusa a pápával
3.
4. A központi hatalom megerősítése
5. A ferencesek mártíromsága Marokkóban
6. Beja városának visszafoglalása a móroktól

II. Alfonz (Coimbra, 1185. április 23. – Coimbra, 1223. március 25.) vagy ragadványnevén Kövér Alfonz, (portugál nevén: Dom Afonso II O Gordo) Portugália harmadik királya volt. Alfonz I. Sancho portugál király és felesége Dulcia Berengár aragóniai infánsnő ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Anyja révén IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf unokája volt. Kövérségét valószínűleg fiatalkori betegsége okozta, emiatt képtelen volt csapatai vezetésére. 1211-ben követi apját a trónon.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodása első éveiben II. Alfonz és lánytestvérei, Mafalda, Sancha és Teresa infánsnők valamint a velük szimpatizáló nemesek között heves hatalmi viszály bontakozott ki.

Ennek az volt az oka, hogy I. Sancho végrendeletében lányainak a királynői cím mellé jelentős városokat – Montemor-o-Velhót, Seiát és Alenquert – adományozott a hozzájuk tartozó falvakkal, földekkel és jövedelmekkel. II. Alfonz azonban tartott attól, hogy az infánsnők férjei révén a birtokok kasztíliai vagy leóni kezekbe jutnak, és ezzel veszélyeztetik a Portugál Királyság területi egységét, ezért elkobozta az infánsnők birtokait.

Elődeinek háborúpárti politikájával szemben II. Alfonz a békére törekedett szomszédaival, és inkább az ország gazdasági megszilárdítását, társadalmi rendjének fejlesztését helyezte előtérbe. Megegyezett a szomszédos Galicia és a Leóni királyság uralkodóival a határvonalakról. Nem indított önálló területszerző hadjáratokat a félsziget déli, muzulmán fennhatóságú területeire sem, bár 1212-ben a portugál sereg kasztíliai, aragóniai, navarrai és francia szövetségesek oldalán kitüntette magát a VIII. Alfonz kasztíliai király győzelmével végződő Las Navas de Tolosa-i csatában, amit a muszlim almohádok hanyatlásának kezdetének tekintünk. 1217-ben nemesemberek egy csapata a lisszaboni püspök vezetésével visszahódította a móroktól Alcácer do Sal városát.

Az első írott törvénygyűjteményt is Alfonz adta ki olyan témákkal mint a magántulajdon, 'polgári jogok' és pénzverés joga. Követeket küldött több európai országba, hogy élénkítsék a kereskedelmi kapcsolatokat.

Bevezette a földtulajdonra jogosultság vizsgálatát, amivel kihívta maga ellen az egyházat és a többi földbirtokost. Nagyapja, I. Alfonz idején ugyanis a katolikus egyház rendjei tekintélyes földbirtokokat és kiváltságokat kaptak az ország függetlenségének elismeréséért cserébe, és erre alapozva az egyház világi hatalma túlzottan megerősödött: jóformán önálló állammá vált az államon belül.

Az egyház földtulajdonjogainak és adómentességeinek felülvizsgálata a Vatikán és Portugália diplomáciai összetűzéshez vezetett. Ennek eredményeképpen 1219-ben a bragai érsek III. Honorius pápa jóváhagyásával kiközösítette II. Alfonz királyt és udvarát a római katolikus egyházból. Végül békét kötött a pápával. Ebben ugyan megígérte, hogy visszaállítja az egyház kiváltságait, de 1223-ban anélkül halt meg, hogy ezt az ígéretét beváltotta volna.

A konfliktust néhány hónappal később, utódja, Kegyes Sancho uralkodása alatt sikerült feloldani; ekkor helyezhették II. Alfonzot végső nyugalomra az alcobaçai kolostorban. A portugál uralkodók hosszú sorában ő volt az első olyan, akit a ciszterci apátság panteonjában temettek el.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Alfonz 1208-ban vette feleségül Kasztíliai Urracát (1186-1220), VIII. Alfonz kasztíliai király lányát. Öt gyermekük született:

Törvénytelen gyermekei:

    • János Alfonz (? -1234)
    • Péter Alfonz (1210-?)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Britannica Hungarica Világenciklopédia I. kötet, Tizenötödik kiadás, Magyar Világ Kiadó, Budapest ISBN 963-7815-81-3
  • Révai nagy lexikona Az Ismeretek Enciklopédiája I. kötet, Hasonmás kiadás Babits Kiadó 1993. ISBN 963-15-3206-2
  • A Pallas nagy lexikona Az összes ismeretek enciklopédiája I. kötet, Budapest Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság 1893.
  • http://mek.niif.hu/02100/02100/02100.doc Gyurkovics Zoltán (szerk.): A Capetingek genealógiája

és heraldikája


Előd:
I. Népesítő Sancho
Portugália királya
PortugueseFlag1185.svg

12111223

Utód:
II. Kegyes Sancho