Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál | |
Született | Paul Hunsdorfer 1810. március 12.[1] Nagyszalók |
Elhunyt | 1891. november 30. (81 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[3] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunfalvy Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hunfalvy Pál, születési nevén Paul Hunsdorfer (Nagyszalók, 1810. március 12. – Budapest, 1891. november 30.) cipszer[4] származású kisnemes, magyar jogász, etnológus, nyelvész, az 1848–1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezdetekben a török–magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.[5]
Életpályája
Hunfalvy János bátyja. Német anyanyelvű, magyarul csak később, hatéves korától kezdett tanulni[forrás?]. Ennek ellenére hivatalos papírjain a magyar nevét használta, a naplóját is magyar nyelven vezette.[6]
Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. 1840-től foglalkozott nyelvészettel. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző Békepárt tagja<forrás?>. A trónfosztást kimondó és a függetlenségi nyilatkozatot deklaráló debreceni országgyűlés jegyzője volt.[7] Emiatt Haynau 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, ám az ítéleteket azonnal kegyelmi záradékkal látta el, és a képviselőket szabadon bocsátotta, illetve kegyelemben részesítette. (Az eljárás összesen 23 képviselőt érintett). Toldy Ferenc segítségével 1851-ben a Akadémia könyvtárosa lett. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.
1849–50 telén kezdett finnül tanulni, majd 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 1857–58-ban segített vogul anyagának rendezésében. Ő hívta Budenz Józsefet 1858-ban Göttingenből Pestre, hogy tanulmányozza a később finnugornak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet címen, majd 1862 és 1874 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott.
1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, ettől kezdve a felsőház (vagy főrendi ház) tagja. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat.
Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. Ugyanebben az évben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot.
Hunfalvy jelentős szerepet játszott az ugor-török háborúban. Vámbéry Ármin magyar-türk rokonság tárgyában írott első nagyobb munkája, a "Magyar és török-tatár szóegyezések"[8] című, 1869-70 során megjelent mű szolgáltatta az Ugor-török háború kitörésének hadi okát. Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös ázsiai eredetére mutat. E tárgyban írott munkái hosszan elhúzódó, gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon. A magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Budenz József és követői hangosan támadták Vámbéryt és elméletét, megkérdőjelezve Vámbéry tudományos szavahihetőségét és tisztességét. Hunfalvy e vitában az ugor oldal mellett foglalt állást.[9] A vitához való legfontosabb hozzájárulása "Magyarország ethnographiája"[10] című, 1876-ban megjelent munkája, amely kiszélesítette az Ugor-török háború harcvonalát. Ebben a munkában a szerző kiemeli a nyelv és nemzet közti igen erős kapcsolatot (48. o.), megkísérli bizonyítani, hogy a hunok finnugorok voltak (122. o.), megkérdőjelezi a geszták hitelét és eredetét (295. o.), arra a következtetésre jut, hogy a hunok, bolgárok és avarok ugorok voltak (393. o.), megjegyzi, hogy a zsidók jóval szaporábbak más népeknél, így gyorsan növekvő lélekszámuk valódi veszélyt jelent a nemzet számára (420. o.), és hangsúlyozza, mennyire fontos és élenjáró szerepet játszottak a németek a magyar műveltség és gazdaság fejlődésében (424. o.).
Hunfalvy nézetei más tekintetben is „vaskos tévedéseket” tartalmaztak. Egyáltalán nem ismerte fel a néprokonság és a nyelvrokonság közötti különbségeket. Ő azt még egynek, és oszthatatlannak tartotta, ezt azonban rövid időn belül megcáfolta a tudomány.
„…a nemzetek ethnikai eredetét az illető nyelv eredetével kell egynek tartani. Ugyde a nyelv támadására egy helyet kell elfogadni, a hol idegen hatásoktól menten és csak rokon hatásoktól környezve, határozott, többé el nem mosódható jellemre fejlődhetett.” (Hunfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XI/I [1882], Budapest, 1883. 35.)
Kritikusai szerint érdemi érvek helyett csak az akadémiai poszt tekintélyét használta fel. A Hollandiában született germanisztikával foglalkozó Dr. Marácz László így fogalmazza ezt meg: „Azt a tényt, hogy a »finnek« nyerték meg az ugor–török háborút, alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.” Ugyanakkor 1864-ben a Helytartótanács megakadályozta a pesti egyetemen létrehozandó önálló finnugor tanszék felállítására tett javaslatot.[11] Arany János 1878-ban írta Budenzhez című bökversét: „Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.” Az említett Bálint Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki – mivel Vámbéry mellé állt – nem kapott állást az Akadémián, majd 1879-ben el is hagyta az országot. A Hunfalvyval szemben megfogalmazott állítás, miszerint elégette volna Szentkátolnai Bálint Gábor gyűjteményét, valójában kései toposz, és megtörténte nem igazolható.[12]
Művei
- Aristoteles Poetikája, Pest, 1842
- Egy vogul monda, Pest, 1859
- Finn olvasókönyv. Első kötet. Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Pest, 1861
- Reguly Antal hagyományai I. Vogul föld és nép. Pest, 1864
- Hazánk közlekedési eszközeiről. Pest, 1867
- Utazás a Balt-tenger vidékein I–II. Pest, 1871
- Kondai vogul nyelv. A' Popov fordításának alapján. Pest, 1872
- Északi osztják nyelv. Vologodszki fordításainak és orosz–osztják szótárának alapján, tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti osztják énekekre. Budapest, 1875
- Utazás a Balti-tenger vidékein, I-II. Budapest, 1875
- Jelentések : I. Az orientalistáknak Londonban 1874-ben tartott nemzetközi gyűléséről : II. A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről, Budapest, 1875
- Ukkonpohár : a régi magyar jogi szokások egy töredéke, Budapest, 1879
- Magyarország ethnographiája, 1876
- Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? In: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet (1883-84)
- A székelyekről, Budapest, 1880
- Die Ungarn oder Magyaren, Teschen, 1881
- A Magyar Tudományos Akadémia és a szómi Irodalmi Társaság, Budapest, 1881
- A Kún- vagy Petrarka-Codex és a kúnok, Budapest, 1881
- Emlékbeszéd Haberern Jonathan fölött, Budapest, 1881
- Nyelvtudomány és nyelvtanítás, Budapest, 1884
- A számlálás módjai és az év hónapjai, Budapest, 1884
- Hogyan csinálódik némely história? : pillantások a rumun történetírásra, Budapest, 1885
- Az aranyos-széki mohácsi nyelvemlékek, Budapest, 1890
- Az oláhok története, I-II. Budapest, 1894
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.)
- ↑ Hodgyai Mátyás: Horthy idejében elfogadták a finnugrisztikát. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 17.)
- ↑ http://www.nyest.hu/renhirek/akiknek-el-akarjak-venni-a-multjukat
- ↑ Kozmács István: Tudósítás Hunfalvy pál kéziratos hagyatékáról
- ↑ Fodor István: idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a „finnugor elméletet”?[1]
- ↑ VÁMBÉRY Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. In: Nyelvtudományi közlemények VIII. 109-189. o. http://www.nytud.hu/nyk/reg/008.pdf
- ↑ HUNFALVY Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? In: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet. (1883-84) http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol11/B3361101.pdf
- ↑ HUNFALVY Pál: Magyarország ethnographiája. http://www.fszek.hu/mtda/Hunfalvy-Magyarorszag_ethnographiaja.pdf
- ↑ Fodor István: Idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a "finnugor elméletet"?
- ↑ Hujber Szabolcs: Az "égető". Hunfalvy Pál nyelvészeti munkássága az idő mérlegén.
Források
- Domokos Péter szerk. Finnugor életrajzi lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990
További információk
- Eötvös Loránd: Megemlékezés Hunfalvy Pálról. AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ, 2 (12). p. 731. 1891.
- Domokos Péter: Hunfalvy Pál. Bp. Akadémiai, 1986
- Lőrinc László: A Habsburgok, akik el akarták venni a múltunkat. tenyleg.com
- Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
- Marácz László (Amszterdami Egyetem): A magyar nyelv eredetéről
- Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárban
- Németek Magyarországon magyarok Németországban - Európai életutak
- Kritika Hunfavy Pál munkájával kapcsolatban: Dr. Marácz László, (Amszterdami Egyetem) tanulmánya Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága címmel
Kapcsolódó szócikkek
- Magyar nyelvészek
- Magyar néprajzkutatók
- Magyar finnugristák
- MTA-tagok
- Családi nevüket magyarosított személyek
- Békepártiak az 1848–49-es forradalomban
- Magyar könyvtárosok
- Országgyűlési képviselők (1848–1849)
- Országgyűlési képviselők (1861)
- Országgyűlési képviselők (1865–1869)
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai
- 1810-ben született személyek
- 1891-ben elhunyt személyek
- Nagyszalókiak
- Magyarországi németek