Szentkatolnai Bálint Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentkatolnai Bálint Gábor
Szentkatolnai Bálint Gábor.jpg
Szentkatolnai Bálint Gábor portréja a Vasárnapi Ujságban
Született
1844. március 13.
Szentkatolna
Elhunyt
1913. május 26. (69 évesen)
Temesvár
Foglalkozása nyelvész
eszperantista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkatolnai Bálint Gábor témájú médiaállományokat.

Szentkatolnai Bálint Gábor (Szentkatolna, 1844. március 13.Temesvár, 1913. május 26.) magyar nyelvész, az eszperantó nyelv első magyarországi terjesztőinek egyike.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy kis székely faluban, Szentkatolnán. Már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek: édesapjától megtanult németül, majd sorra elsajátította az ókori klasszikus nyelveket: a hébert, a görögöt és a latint, majd nyugati nyelveket is. Mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult. Érdeklődése ekkor kezdett a keleti nyelvek tanulmányozása felé irányulni, melyben szerepet játszott a székelység eredetének megtalálására irányuló igyekezete és példaképének, Kőrösi Csoma Sándornak hatása.

Megismerkedett a kor híres magyar turkológusával, Vámbéry Árminnal, aki támogatta a tehetséges ifjút, s nagy hatással volt rá. Bálint nemsokára írt egy török nyelvtankönyvet is. Másik meghatározó élmény volt számára, amikor joghallgatóként a pesti egyetemen megismerkedett Fogarasi János akadémikussal, aki éppen a magyar nyelv szótárát szerkesztette. Sőt, éppen akkor a Magyar Tudományos Akadémia keresett egy fiatal nyelvtudóst, aki elutazna az Orosz Birodalomba, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. Fogarasi ajánlására Bálint Gábort küldték ki, aki 1871-ben kezdte meg oroszországi kutatómunkáját.

Legelőbb a kazányi tatárok közt gyűjtött nyelvi anyagot, s már itt elkezdte a nyugat-mongol kalmük nyelvet tanulni. 1871 szeptemberétől 1872 májusáig Asztrahánban folytatta terepmunkáját a kalmükök között, jelentős nyelvi anyagot gyűjtve. Ezután visszatért Szentpétervárra, hogy ott tovább tanulmányozza a mongol és a finnugor nyelveket. Bár az MTA által kitűzött feladatában szerepelt a Mongóliába való utazás, s az ottani mongol nyelv tanulmányozása, Bálint ekkor már kevéssé hajlott erre (elegendőnek vélte a kalmük gyűjtés anyagát), de végül 1873 februárjában mégis folytatta útját Mongólia felé, s 1873 áprilisában megérkezett Urgába, ahol 5 hónapon keresztül gyűjtött nyelvi (főleg halha) anyagot.

Bálint Gábor nagy reményekkel jött haza, magántanári kinevezést kapott a pesti egyetemen, s beszámolóinak hallatán többen, köztük Vámbéry Ármin, Hunfalvy Pál és Ballagi Mór a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának is ajánlotta a tehetséges keletkutatót. Páratlan nyelvtehetségét azonban csak rövid ideig kamatoztathatta Budapesten. Fogarasi János halála után egy ideig Arany János támogatta, de budapesti karrierje hamar véget ért, egyetemi állása megszűnt (ebben személyes ellentétek is szerepet játszhattak). Bálint 1879-ben bejelentette, hogy önkéntes száműzetésbe vonul, és el is hagyta az országot.

Tizenkét éves külföldi munkája során változatos munkákat kapott. Az oszmán birodalomban fontos bizalmi állásokat nyert el. Feleségével, Spielmann Rozáliával bejárta a Közel-Keletet és Európa déli részét, ahol újabb nyelveket tanult meg. Az 1890-es években az itthoniak arról értesülhettek, hogy az athéni egyetemen arab nyelvet oktat. Külföldi sikerei ellenére hazánkban mégsem ismerték el igazán. Bálint ui. tagadta a magyar nyelv akkor divatos és támogatott finnugor eredetét, ugyanakkor a 19. század végi ugor-török háborúban a török eredeztetést sem fogadta el, azt állítva, hogy a magyar a 150 milliós turáni nyelvek egyik önálló ága, a hun és szkíta nyelvvel hozható kapcsolatba.

Az 1890-es években a székelyek Jakab Elek történész vezetésével mozgalmat indítottak, hogy hazahívják Bálintot. Először az Akadémián próbálkoztak, majd végül a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem urál-altaji tanszékének élére kapott kinevezést. 1893-ban foglalta el állását, tizenkilenc évig tanított itt. Ekkor Kolozsvárott a diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában. Bálint a városban kiváló lehetőséget kapott: az Erdélyi Múzeum c. folyóirat leközölte tanulmányait, majd ott jelentek meg kaukázusi, kabard tanulmányai is. 1901-ben megjelent művében a magyar honfoglalást kísérelte meg újraértékelni.

Élete dátumokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mai megítélése és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktáblája három nyelven Szentkatolnán (DURA ajándéka, 2009)
Bálint Gábor emlékhelye szülőfalujában, Szentkatolnán[1]
Emléktáblája a pécsi Eszperantó Parkban (2010)

Bálint Gábor tudományos megítélése kettős. Miközben élete során számos nyelvvel ismerkedett meg, ezek közül többnél is összefüggést feltételezett a magyarral, így előbb a mongollal, később a kabard és a tamil nyelvvel rokonította a magyar nyelvet. Noha Bálint Gábor nyelvtehetsége egyedülálló, nyelvleírásai alapos és gondos munkáról tanúskodnak, s nyelvi gyűjtései igen értékes anyagot jelentenek a mai kutatás számára is (ezek részben már kiadásra is kerültek neves tudósok által, részben pedig feldolgozás alatt állnak) az összehasonlító nyelvészet terén végzett munkája komoly kritikával kezelendő, módszerei ezen a területen nem voltak megfelelőek, a nyelvrokonságot érzelmi alapon közelítette meg.[forrás?] Mongol-magyar szóhasonlításai között számos helyes, igazolható párhuzam szerepel, melyeket későbbi kutatók is alátámasztottak és felhasználtak kutatásaikban, ugyanakkor nagy részük megalapozatlan, s az igazolt párhuzamok sem rokoni kapcsolat eredményei, hanem (néhány tisztázandó kivételtől eltekintve) mind a magyar, mind a mongol nyelvben török eredetű vagy közvetítésű elemek.

Bálint Gábor első igazi méltatása 1944-ben történt Kolozsváron. Ezt követően Szentkatolna tanítója, Bakk Pál 1969-ben közreadta a Bálint Gáborról gyűjtött helyi megemlékezéséket. Magyarországon előbb Kara György foglalkozott Bálint Gábor anyagaival (kiadta levelezése egy részét, az Akadémiának írt jelentését, stb.), majd Bese Lajos és Nagy Lajos adott ki kisebb részleteket mongol népköltészeti gyűjtéseiből. Bálint volgai tatár gyűjtését Berta Árpád dolgozta fel és adta ki 1988-ban, míg az 1990-es évek óta Birtalan Ágnes készíti kiadásra Bálint Gábor kalmük és halha gyűjtéseit és nyelvi anyagát. A rendszerváltást követően, a szentkatolnai iskola felvette Bálint Gábor nevét, majd az erdélyi értelmiségiek 1994-ben, születésének 150. évfordulóján Szentkatolnán és Kolozsvárott tudományos ülést tartottak.

Szülőfalujában, Szentkatolnán máig nagy kultusz övezi a tudóst. A faluban létrehoztak egy egyesületet, mely folyamatosan tartja életben Bálint emlékét. Az iskola tanára, Borcsa János szintén szívén viseli egykori földije emlékét, kis kiadója eddig két könyvet adott ki róla, és most készíti elő harmadik kötetét. Közben a baptista egyház lelkésze, Zágoni Jenő összegyűjtötte és 2005-ben kiadta Bálint Gábor leveleit és a vele kapcsolatos dokumentumokat. 2006 decemberében Bálint Gábor tiszteletére rendeztek nemzetközi konferenciát Budapesten. 2009-ben jelent meg Birtalan Ágnes szerkesztésében Bálint Gábor mongol nyelvtanának kézirata facsimile kiadásban, valamint 2011-ben kalmük nyelvi gyűjtésének anyaga (facsimile, angol fordítás és magyarázatok).

Róla készült eszperantáliák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A szentkatolnai emlékhely leírása: Szülőházának helyén ma egy lakóház áll, melynek falán emléktábla hirdeti, hogy e helyen állt a szülőház, a képen (fotómontázs) balról látható e tábla, középen Bálint Gábor portrészobra helyezkedik el a róla elnevezett szentkatolnai általános iskola udvarán, alatta a dombóvári eszperantisták (Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány - DURA) és a Magyarországi Eszperantó Szövetség háromnyelvű (román, magyar és eszperantó) emléktáblája, mely a pécsi Eszperantó Parkban elhelyezett négynyelvű tábla (magyar, eszperantó, német, angol) testvére, a kép jobb felső sarkában, az épület mellett (fotómontázs) Bálint Gábor kézdivásárhelyi síremléke. A képen (fotómontázs) éppen lelkes magyar eszperantisták (Brassóból, Dombóvárról, Szegedről és Zalaegerszegről) az emlékhely látogatói, 2009 augusztusában.
  2. http://teol.hu/tolna/kozelet/tablat-kaptak-a-parkban-az-eszperantistak-452816

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Akadémiai Értesítő V. (1871) pp. 241–245.
  • Akadémiai Értesítő VI. (1872) pp. 25–27, 206–212.
  • Akadémiai Értesítő VII. (1873) pp. 5–7, 44–45, 155–156.
  • Bálint Gábor: Az éjszaki burját-mongol nyelvjárás rövid ismertetése. In: Nyelvtudományi Közlemények XIII. (1877) pp. 169–248.
  • Bálint Gábor: Jelentés az Akadémiához. In: Akadémiai Értesítő. V. (1871) pp. 244–245.
  • Bálint Gábor Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. Melléklet öt khálymik dano hangjegye. In: Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya köréből. IV. (1875) pp. 1–19.
  • Bálint Gábor levele Fogarasi Jánoshoz 1871. szeptember 2. In: Akadémiai Értesítő V. (1871) pp. 241–244.
  • Bálint Gábor levele Fogarasi Jánoshoz 1872. június 17. In: Akadémiai Értesítő VI. (1872) pp. 208–210.
  • Bálint Gábor levele Fogarasi Jánoshoz 1872. július 16. In: Akadémiai Értesítő VI. (1872) pp. 210–211.
  • Bálint Gábor levele Fogarasi Jánoshoz 1872. szeptember 5. In: Akadémiai Értesítő VI. (1872) pp. 211–212.
  • Bálint Gábor levele Fogarasi Jánoshoz 1873. április 12. In: Akadémiai Értesítő VII. (1873) pp. 155–156.
  • Bálint, Gábor: Mongolische Anekdoten. Aus dem Volksmunde aufgezeichnet und mitgeteilt von Gabr. Bálint de Szt.-Katolna. In: Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. IV. (1895) pp. 70–71.
  • Bálint Gábor: Mutatvány a mongol népköltészetből. In: Ethnographia. II. (1891) pp. 138–141.
  • Bálint Gábor: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. Madsar Monghol khojor khele adalitkhakho bicsik. (Magyar mongol két nyelvet egyenlítő irat). Budapest, Hornyánszky Victor 1877.
  • Bálint Gábor: Török nyelvtan (alak-, mondattan, olvasókönyv és szótár). Kézikönyvül és magántanulásra. Budapest 1875.
  • Berta, Árpád: Wolgatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von G. Bálint 1875–76. (Keleti Tanulmányok – Oriental Studies 7.) Ed. Éva Apor. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 1988.
  • Bese, Lajos: Two Western Khalkha Tales. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae XVII. (1964) pp. 49–67.
  • Birtalan Ágnes: Bálint Gábor keleti utazó tudósításai (1871). In: Pályánk emlékezete. Válogatás az Akadémiai Értesítő írásaiból. (Magyar Tudomány Füzetek 2.) Budapest, Magyar Tudományos Akadémia 2002. pp. 74–78.
  • Birtalan Ágnes (szerk.): A Romanized Grammar of the East- and West-Mongolian Languages. With popular Chrestomaties of both dialects. By Gábor Bálint of Szentkatolna. (Budapest Oriental Reprints B3) Library of the Hungarian Academy of Sciences, Csoma de Kőrös Society, Budapest 2009.
  • Birtalan Ágnes: Kalmyk Folklore and Folk Culture in the mid-19th Century. Philological Studies on the Basis of Gábor Bálint of Szentkatolna’s Kalmyk Texts. (Keleti tanulmányok / Oriental Studies 15) Library of the Hungarian Academy of Sciences, Kalmyk Institute of Humanitarian Studies of the Russian Academy of Sciences, Budapest 2011.
  • Birtalan Ágnes – Rákos Attila: Kalmükök – Egy európai mongol nép. (TEXTerebess 1.) Budapest, Terebess Kiadó 2002.
  • Bodor András: Szentkatolnai Bálint Gábor, a nyelvtudós. In: Szentkatolnai Bálint Gábor. (Erdélyi Tudományos Füzetek 220.) Kolozsvár, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása 1994. pp. 6–12.
  • Borcsa János: Elöljáróban. In: Szentkatolnai Bálint Gábor. (Erdélyi Tudományos Füzetek 220.) Kolozsvár, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása 1994. p. 5.
  • Cydendambaev, C. B.: O mongolovedčeskih rabotah vengerskogo učjonogo G. Balinta. In: Trudy burjatskogo Instituta Obščestvennyh Nauk BF SO AN SSSR 10. (1968) pp. 4–8.
  • György Lajos: Bálint Gábor emlékezete. In: Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944. Kolozsvár 1945. pp. 82–110.
  • Jülg, Bernhard: On the Present State of Mongolian Researches. In: Journal of the Royal Asiatic Society. (New Series) XIV. I. (1882). pp. 42–65.
  • Kara, G.: O neizdannyh mongol’skih tekstah G. Balinta. In: Narody Azii i Afriki 1. (1962) pp. 161–164.
  • Kara György (ed.): Bálint Gábor keleti levelei. Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról. Értekezése a mandsuk szertartásos könyvéről. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság 1973.
  • Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Budapest, Akadémiai Kiadó 1986.
  • Ligeti Lajos: Mongolos jövevényszavaink kérdése. In: Nyelvtudományi Közlemények. XLIX. (1935) pp. 190–271. Újrakiadás: Ligeti, Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. I. (Budapest Oriental Reprints. Series A 1.) Szerk. Schütz Ödön – Apor Éva. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára – Kőrösi Csoma Társaság 1977. pp. 202–283.
  • Nagy, Louis J.: G. Bálint’s Journey to the Mongols and his Unedited Kalmuck Texts. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae IX. (1959) pp. 311–327.
  • Szentkatolnai Bálint Gábor, Válogatott írások. Szerkesztette és kiadta: Zágoni Jenő. Budapest 2005.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkatolnai Bálint Gábor témájú médiaállományokat.