Eiszai
 |
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
| Eiszai | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Cím | zen mester |
| Született | 1141. május 27. Bitcsú tartomány, Japán |
| Nemzetiség |  Japán |
| Elhunyt | 1215. július 2. Kennin-dzsi |
| Sírhely | Kennin-dzsi templom |
| Munkássága | |
| Vallás | buddhista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eiszai témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
Mjóan Eiszai/Jószai (明菴栄西, 1141. május 27. – 1215. július 2.) japán buddhista szerzetes volt. Nevéhez fűződik a zen buddhizmushoz kapcsolódó irányzat, a Rinzai iskola. Neki tulajdonítják még a zöld tea Kínából Japánba való behozatalát. Gyakran egyszerűen csak Eiszai/Jószai Zendzsi (栄西禅師) néven emlegetik, ami szó szerint, azt jelenti „Eiszai, a zen mester”.
Élete
Bitcsú tartományban született (ma Okajama, Okajama), és a tendai buddhizmus felszentelt szerzetese volt. Elégedetlen volt a buddhizmus Japánban uralkodó akkori helyzetével, ezért 1168-ban első útja során, Kínába utazott a Tientaj-hegyhez, hogy ott tanulja meg a csan (később Japánban zen néven vált ismertté) kínai buddhista iskola alapjait. Ekkor még csak hat hónapot töltött Kínában, de 1187-ben hosszabb időre tért vissza, hogy Xuan Huaichang a Linji (Rinzai) irányzat mesterének tanítványa legyen a Jingde Si (Ching-te-ssu, 景德寺) kolostorban. [1][2]
Beiktatása után, mint zen tanító, 1191-ben visszatért Japánba, magával hozva zen írásokat és tea magvakat. Azonnal megalapította a Hóon-dzsi templomot a távoli Kjúsún, Japán első zen templomát.
Eiszai hozzáfogott az új hit lassú terjesztésének, és megpróbálta kivívni, mind a tendai iskola, mind pedig a császári udvar tiszteletét, óvatos diplomáciai tevékenységével. Szembekerülve a hagyományos buddhista iskolák, mint a Tendai, Singon és Tiszta Föld néha erőszakos ellenállásával, Eiszai végül elhagyta Kiotót és 1199-ben az északkeleti Kamakurába ment, ahol a sógun és az újonnan felemelkedő szamuráj réteg lelkesen üdvözölte tanításait. Hódzsó Maszako, Joritomo özvegye, engedélyezte a Dzsufuku-dzsi megépítését, amely az első zen templom lett Kamakurában.
Eiszai ritkán emlegetett tevékenységének egyik jellegzetessége az általa folytatott eklekticizmus. Soha nem mondott le tendai szerzetesi státuszáról és élete végéig folytatta a tendai ezoterikus gyakorlatokkal való foglalkozást. Bár neki tulajdonítják a Rinzai vonal Japánban való elterjesztését, a Tendai megmaradt, létrehozva a későbbi tanárok számára a világos japán zent szabadon keverve más iskolák tanításaival.
Eiszai az 1202-ben Kiotóban általa alapított Kennin-dzsi templomban halt meg 74 éves korában, 1215-ben és a templom kertjében lett eltemetve. Tanítványai közül kiemelkedik Eihei Dógen, aki maga is elutazott Kínába és visszatérve megalakította Japánban a zen szótó iskolát.
A tea útja
Eiszai nevéhez fűződik még a tea hagyományának kezdete Japánban, a zöld tea Kínából való behozatala. 1214-ben írt könyvének „Az egészség megőrzése a teaivás által” 喫茶養生記 (kissza jódzsóki) címet adta. [3]
Hivatkozások
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ Ponsonby-Fane 1962. 238. o.
- ↑ Bodiford 2008. 22-36. o.
- ↑ Hanszó 1998. 75. o.
Irodalom
- ↑ Bodiford 2008.: Bodiford, William M. Soto Zen in Mediavel Japan (Studies in East Asian Buddhism). University of Hawaii Press, 2008. ISBN 0-8248-3303-1
- ↑ Hanszó 1998.: Hanszó Szósicu. The Japanese Way of Tea: From Its Origins in China to Sen Rikyū. University of Hawaii Press, 1998.
- ↑ McRae - Tokiwa - Yoshida - Heine 2005.: McRae, John; Tokiwa, Gishin; Yoshida, Osamu; Heine, Steven, trans. Zen texts. Berkeley, Calif. : Numata Center for Buddhist Translation and Research (A Treatise on Letting Zen Flourish to Protect the State by Eisai), 2005.
- ↑ Ponsonby-Fane 1962.: Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. Sovereign and Subject.. Kyoto : Ponsonby Memorial Society, 1962. OCLC 1014075
- ↑ Skilton 1997.: Skilton, Andrew. A buddhizmus rövid története. Budapest : Corvina, 1997. ISBN 963-13-4329-4
- ↑ Watts 1997.: Watts, Alan W. A zen útja. Budapest : Polgár Kiadó, 1997. ISBN 963-900-221-6
- ↑ Welter 2008.: Welter, Albert. Buddhist Rituals for protecting the Country in Medieval Japan: Myosan Eisai`s „Regulations of the Zen School”. In: Heine, Stephen; Wright, Dale: Zen Ritual. Oxford/New York : Oxford University Press, 2008.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Theosophy Trust: Eisai
- Buddhist Channel TV: First chief priest Eisai revered for spreading Zen and stimulating drink to nation
- 興禪護國論
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Eisai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
