Eiszai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Eiszai
Eisai.jpg
Életrajzi adatok
Cím zen mester
Született 1141. május 27.
Bitcsú tartomány, Japán
Nemzetiség  Japán
Elhunyt 1215. július 2.
Kiotó
Sírhely Kennin-dzsi templom
Munkássága
Vallás buddhista

Mjóan Eiszai/Jószai (明菴栄西, 1141. május 27. – 1215. július 2.) japán buddhista szerzetes volt. Nevéhez fűződik a zen buddhizmushoz kapcsolódó irányzat, a Rinzai iskola. Neki tulajdonítják még a zöld tea Kínából Japánba való behozatalát. Gyakran egyszerűen csak Eiszai/Jószai Zendzsi (栄西禅師) néven emlegetik, ami szó szerint, azt jelenti „Eiszai, a zen mester”.

Élete[szerkesztés]

Bitcsú tartományban született (ma Okajama, Okajama), és a tendai buddhizmus felszentelt szerzetese volt. Elégedetlen volt a buddhizmus Japánban uralkodó akkori helyzetével, ezért 1168-ban első útja során, Kínába utazott a Tientaj-hegyhez, hogy ott tanulja meg a csan (később Japánban zen néven vált ismertté) kínai buddhista iskola alapjait. Ekkor még csak hat hónapot töltött Kínában, de 1187-ben hosszabb időre tért vissza, hogy Xuan Huaichang a Linji (Rinzai) irányzat mesterének tanítványa legyen a Jingde Si (Ching-te-ssu, 景德寺) kolostorban. [1][2]

Beiktatása után, mint zen tanító, 1191-ben visszatért Japánba, magával hozva zen írásokat és tea magvakat. Azonnal megalapította a Hóon-dzsi templomot a távoli Kjúsún, Japán első zen templomát.

Eiszai hozzáfogott az új hit lassú terjesztésének, és megpróbálta kivívni, mind a tendai iskola, mind pedig a császári udvar tiszteletét, óvatos diplomáciai tevékenységével. Szembekerülve a hagyományos buddhista iskolák, mint a Tendai, Singon és Tiszta Föld néha erőszakos ellenállásával, Eiszai végül elhagyta Kiotót és 1199-ben az északkeleti Kamakurába ment, ahol a sógun és az újonnan felemelkedő szamuráj réteg lelkesen üdvözölte tanításait. Hódzsó Maszako, Joritomo özvegye, engedélyezte a Dzsufuku-dzsi megépítését, amely az első zen templom lett Kamakurában.

Eiszai ritkán emlegetett tevékenységének egyik jellegzetessége az általa folytatott eklekticizmus. Soha nem mondott le tendai szerzetesi státuszáról és élete végéig folytatta a tendai ezoterikus gyakorlatokkal való foglalkozást. Bár neki tulajdonítják a Rinzai vonal Japánban való elterjesztését, a Tendai megmaradt, létrehozva a későbbi tanárok számára a világos japán zent szabadon keverve más iskolák tanításaival.

Eiszai az 1202-ben Kiotóban általa alapított Kennin-dzsi templomban halt meg 74 éves korában, 1215-ben és a templom kertjében lett eltemetve. Tanítványai közül kiemelkedik Eihei Dógen, aki maga is elutazott Kínába és visszatérve megalakította Japánban a zen szótó iskolát.

A tea útja[szerkesztés]

Eiszai nevéhez fűződik még a tea hagyományának kezdete Japánban, a zöld tea Kínából való behozatala. 1214-ben írt könyvének „Az egészség megőrzése a teaivás által” 喫茶養生記 (kissza jódzsóki) címet adta. [3]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Bodiford 2008.: Bodiford, William M. Soto Zen in Mediavel Japan (Studies in East Asian Buddhism). University of Hawaii Press, 2008. ISBN 0-8248-3303-1
  • Hanszó 1998.: Hanszó Szósicu. The Japanese Way of Tea: From Its Origins in China to Sen Rikyū. University of Hawaii Press, 1998.
  • McRae - Tokiwa - Yoshida - Heine 2005.: McRae, John; Tokiwa, Gishin; Yoshida, Osamu; Heine, Steven, trans. Zen texts. Berkeley, Calif. : Numata Center for Buddhist Translation and Research (A Treatise on Letting Zen Flourish to Protect the State by Eisai), 2005.
  • Ponsonby-Fane 1962.: Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. Sovereign and Subject.. Kyoto : Ponsonby Memorial Society, 1962. OCLC 1014075
  • Skilton 1997.: Skilton, Andrew. A buddhizmus rövid története. Budapest : Corvina, 1997. ISBN 963-13-4329-4
  • Watts 1997.: Watts, Alan W. A zen útja. Budapest : Polgár Kiadó, 1997. ISBN 963-900-221-6
  • Welter 2008.: Welter, Albert. Buddhist Rituals for protecting the Country in Medieval Japan: Myosan Eisai`s „Regulations of the Zen School”. In: Heine, Stephen; Wright, Dale: Zen Ritual. Oxford/New York : Oxford University Press, 2008.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eisai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.