Eisenhoffer József (Aczél) (Budapest, 1900. november 8. – Budapest, 1945. február 13.) válogatott labdarúgó, csatár, majd edző. Profi labdarúgóként játszott Csehszlovákiában, Ausztriában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Hat idényen át az Olympique Marseille vezetőedzője volt. A magyar válogatottban nyolc alkalommal szerepelt. Tagja volt az 1924. évi párizsi nyári olimpián részt vevő csapatnak. 1944-ben a Buda elleni légitámadások során megsebesült, ami végül halálához vezetett.
Pályafutása
Klubcsapatban
1912-ben a Budapesti TC csapatában kezdte a labdarúgást. 1917-ben a Kispesti AC csapatához igazolt, ahol öt idényen át játszott és egy bajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal 1920-ban. 1922-ben a Ferencvároshoz szerződött, de az első idényben kölcsön játékosként a csehszlovák Makkabi Brünn csapatában szerepelt, mint profi játékos. Az 1923–24-es idényben, a Fradiban játszott és ezüstérmes lett a csapattal. Az FTC-ben összesen 29 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 10 nemzetközi) és 25 gólt szerzett (8 bajnoki, 17 egyéb).
1924-ben Bécsbe a prominens zsidó csapathoz, a Hakoah Wienhez szerződött. 1926-ban az Amerikai Egyesült Államokban túrnézott a csapattal. Több játékostársával úgy döntött, hogy a kedvezőbb fizetés és a zsidókkal szembeni nagyobb tolerancia miatt az USA-ban marad. 1926 júniusában az ASL-ben (American Soccer League) szereplő Brooklyn Wanderers csapatához szerződött.[1] Öt teljes idényen át szerepelt az ASL-ben kivéve öt fordulót 1929-ben.[2] 1928-ban az ASL és az Amerikai Labdarúgó-szövetség (USFA – United States Soccer Federation) között elkezdődött a harc a labdarúgó bajnokság felügyeletéért. A konfliktus odáig vezetett, míg az USFA az ASL-t törvényen kívüli bajnokságnak nevezte. Eisenhoffer már 8 mérkőzésen szerepelt az 1928–29-es idényben a Brooklyn Wanderersben, mikor a konfliktus miatt átlépett a New York Hakoah csapatához, amely a Keleti Professzionális Labdarúgó-ligában (Eastern Professional Soccer League) szerepelt. A csapattal 1929-ben megnyerte a National Challenge Cup-ot. A döntő első mérkőzésen gólt is szerzett. Miután az ASL és az USFA megegyezett, a New York Hakoah az ASL-ben indult. Így Eisenhoffer szemben találta magát volt klubjával, ahonnan szerződése ellenére elment. A Wanderers tulajdonosa jogi úton követelte, hogy szüntesse meg jelenlegi szerződését.[3] Eközben Eisenhoffer már öt mérkőzésen a Hakoah színeiben szerepelt az ASL-ben, mikor 1929. decemberében a Wanderers pert nyert vele szemben, mely szerint 500 dollár büntetést kellett fizetnie és visszatérhetett a Wanderers-hez.[4]
1931-ben végleg megszűnt az ASL és Eisenhoffer visszatért Európába és ismét a bécsi Hakoah csapatához szerződött, ahol 1933-ig játszott. Ezt követően az Olympique Marseille együtteséhez szerződött. 1934-ben, 1935-ben, majd 1940-ben is a francia kupa döntőjéig jutott a csapattal. Az első döntőt elvesztették, de a következő évben sikerült a kupagyőzelem. 1935-ben a csapat vezetőedzője lett, miközben még játékosként is szerepet vállalt. 1936-37-ben bajnoki címig vezette a csapatot. 1938-ban egy rövid ideig a RC Lens edzője lett, de hamarosan visszatért az Olympique-hoz, ahol 1941-ben fejezte pályafutását játékosként és edzőként egyaránt.
A válogatottban
1920 és 1924 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban és 7 gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpián részt vevő csapatnak.
.svg){kind=small}
Magyarország
Magyarország
Svédország
11' 
Olaszország
Ausztria
42'
Lengyelország
.svg){kind=small}
