Eisenhoffer József

Eisenhoffer József
Személyes adatok
Születési dátum	1900. november 8.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1945. február 13. (44 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Magasság	178 cm
Becenév	Ejsi
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1912–1917 Budapesti TC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1917–1922 Kispesti AC 1922–1924 Ferencvárosi TC 019 0(8) 1922–1923 → Makkabi Brünn 1924–1926 Hakoah Wien 1926–1928 Brooklyn Wanderers 090 (32) 1928–1929 New York Hakoah 1929 Brooklyn Hakoah 005 0(3) 1929–1931 Brooklyn Wanderers 066 (16) 1931–1933 Hakoah Wien 067 (21) 1933–1941 Olympique Marseille
Válogatottság
1920–1924 Magyarország 008 0(7)
Edzőség
Időszak Klub 1935–1938 Olympique Marseille 1938 RC Lens 1938–1941 Olympique Marseille
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma)

Eisenhoffer József, Aczél, (Budapest, 1900. november 8. – Budapest, 1945. február 13.) válogatott labdarúgó, csatár, majd edző. Eisenhoffer profi labdarúgóként játszott Csehszlovákiában, Ausztriában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Hat idényen át az Olympique Marseille vezetőedzője volt. A magyar válogatottban nyolc alkalommal szerepelt. Tagja volt az 1924. évi párizsi nyári olimpián résztvevő csapatnak. 1944-ben a Budapest elleni légitámadások során megsérült, mely végül halálához vezetett.

Pályafutása

Klubcsapatban

1912-ben a Budapesti TC csapatában kezdte a labdarúgást. 1917-ben a Kispesti AC csapatához igazolt, ahol öt idényen át játszott és egy bajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal 1920-ban. 1922-ben a Ferencvároshoz szerződött, de az első idényben kölcsön játékosként a csehszlovák Makkabi Brünn csapatában szerepelt, mint profi játékos. Az 1923–24-es idényben, a Fradiban játszott és ezüstérmes lett a csapattal. Az FTC-ben összesen 29 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 10 nemzetközi) és 25 gólt szerzett (8 bajnoki, 17 egyéb).

1924-ben Bécsbe a prominens zsidó csapathoz, a Hakoah Wien-hez szerződött. 1926-ban az Egyesült Államokban túrázott a csapattal. Több játékos társával úgy döntött, hogy a kedvezőbb fizetés és a zsidókkal szembeni nagyobb tolerancia miatt az USA-ban marad. 1926. júniusában az ASL-ben (American Soccer League) szereplő Brooklyn Wanderers csapatához szerződött. Öt teljes idényen át szerepelt az ASL-ben kivéve öt fordulót 1929-ben. 1928-ban az ASL és az Amerikai Labdarúgó-szövetség (USFA – United States Soccer Federation) között elkezdődött a harc a labdarúgó bajnokság felügyeletéért. A konfliktus odáig vezetett, míg az USFA az ASL-t törvényen kívüli bajnokságnak nevezte. Eisenhoffer már 8 mérkőzésen szerepelt az 1928–29-es idényben a Brooklyn Wanderersben, mikor a konfliktus miatt átlépett a New York Hakoah csapatához, amely a Keleti Professzionális Labdarúgó-ligában (Eastern Professional Soccer League) szerepelt. A csapattal 1929-ben megnyerte a National Challenge Cup-ot. A döntő első mérkőzésen gólt is szerzett. Miután az ASL és az USFA megegyezett, a New York Hakoah az ASL-ben indult. Így Eisenhoffer szemben találta magát volt klubjával, ahonnan szerződése ellenére elment. A Wanderers tulajdonosa jogi úton követelte, hogy szüntesse meg jelenlegi szerződését. Eközben Eisenhoffer már öt mérkőzésen a Hakoah színeiben szerepelt az ASL-ben, mikor 1929. decemberében a Wanderers pert nyert vele szemben, mely szerint 500 dollár büntetést kellett fizetnie és visszatérhetett a Wanderers-hez.

1931-ben végleg megszűnt az ASL és Eisenhoffer visszatért Európába és ismét a bécsi Hakoah csapatához szerződött, ahol 1933-ig játszott. Ezt követően az Olympique Marseille együtteséhez szerződött. 1934-ben, 1935-ben, majd 1940-ben is a francia kupa döntőjéig jutott a csapattal. Az első döntőt elvesztették, de következő évben sikerült a kupagyőzelem. 1935-ben a csapat vezetőedzője lett, miközben még játékosként is szerepet vállalt. 1936-37-ben bajnoki címig vezette a csapatot. 1938-ban egy rövid ideig a RC Lens edzője lett, de hamarosan visszatért az Olympique-hoz, ahol 1941-ben fejezte pályafutását játékosként és edzőként egyaránt.

A válogatottban

1920 és 1924 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban és 7 gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpián résztvevő csapatnak.

Sikerei, díjai

Játékosként

• Magyar bajnokság
  • 2.: 1919–20, 1923–24
• Francia kupa
  • győztes: 1935
  • döntős: 1934, 1940

Edzőként

• Francia bajnokság
  • bajnok: 1936–37
• Francia kupa
  • győztes: 1938
  • döntős: 1940

Statisztika

Mérkőzései a válogatottban

#	Dátum	Helyszín	Ellenfél	Eredmény	Kiírás	Esemény
1.	1920. október 24.	Berlin	Németország	0 – 1	barátságos
2.	1923. október 28.	Budapest	Svédország	2 – 1	barátságos	11' 36'
3.	1924. április 6.	Budapest	Olaszország	7 – 1	barátságos	49'
4.	1924. május 4.	Budapest	Ausztria	2 – 2	barátságos	4' 64'
5.	1924. május 18.	Zürich	Svájc	2 – 4	barátságos	42'
6.	1924. május 26.	Párizs (FRA)	Lengyelország	5 – 0	olimpia, első forduló	15'
7.	1924. május 29.	Párizs (FRA)	Egyiptom	0 – 3	olimpiai nyolcaddöntő
8.	1924. június 4.	Le Havre	Franciaország	1 – 0	barátságos	25'

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Források

• Nagy Béla: Fradisták – Portréalbum 1.. Budapest, 1979
• Nagy Béla: Fradisták. Budapest, Sportpropaganda, 1981, ISBN 963-7542-44-2
• Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, Sportkiadó, 1968
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
• Eisenhoffer József pályafutása – www.om1899.com