Dol (Postira)
| Dol | |
 | |
| A Mária bemutatása plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Postira |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21410 |
| Körzethívószám | (+385) 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 130 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 112 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dol falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Postirához tartozik.
Fekvése
Splittől légvonalban 23 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 6, közúton 12 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre a Brač-sziget északi részén egy védett völgyben fekszik.
Története
A település nevét arról a völgyről kapta, amelyben fekszik. Első írásos említése 1345-ben történt, de területe már ennél sokkal régebb óra lakott volt. Ezt igazolja legrégibb szakrális építménye a Miholja rata nevű helyen található kis Szent Mihály templom, melyet a 9. vagy a 10. században építettek és kapuja egy ókori római szarkofágból készült. A templomocska körüli temető az itt végzett ásatások szerint ugyancsak a 9. és a 10. századból származik. 1375-ben említik itt a Klimša Baloević nevű nemesembert, mely vezetéknév a településen a mai napig is fennmaradt. A plébánia első írott könyvei 1622-ből származnak. A településnek 1622-ben 135, 1637-ben mintegy 200, 1681-ben 220 lakosa volt. 1712-ben 200, 1738-ban 260, 1763-ban mintegy 300 lakosa volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A lakosság hagyományos megélhetését a mezőgazdaság, a szőlő és olajbogyó termesztése biztosította. Mai plébániatemploma 1887-re épült fel, építése 15 évig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak.
Népesség
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 478 | 586 | 670 | 686 | 718 | 715 | 0 | 457 | 435 | 443 | 428 | 330 | 227 | 208 | 178 | 130 |
Nevezetességei
- Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1862 és 1887 között épült a lebontott korábbi templom helyén, melyből csak a harangtorony maradt meg. Egyhajós épület jellegzetes homlokzattal, melyet a bejárat felett nagy körablak, két oldalán pedig két hosszúkás, félköríves záródású ablak díszít. A homlokzat felső része félköríves záródású pengefal, tetején nagyméretű kőkereszttel. A templomnak a főoltáron kívül három mellékoltára van, melyeket Szűz Mária, Jézus szíve és a Szent kereszt tiszteletére szenteltek. Berendezéséből különösen kitűnik az a nagyméretű barokk kereszt, mely méretét tekintve a legnagyobb a szigeten és „Dolski Isukrst” a neve. A kereszt Jézus ábrázolása életnagyságú.
- A Szent Péter templom a 11. századból származik. Nevezetessége a sziget legrégibb harangja, melyet a 14. században öntöttek. Ez volt a település ősi plébániatemploma.
- A Szent Mihály templom 9. és a 10. századból származik, körülötte azonos korú ószláv temetővel. Bejárati kapuja függőlegesen állított és átfúrt római szarkofágból készült. A bejárat felett faragott sziklákból összeállított félköríves lunetta látható. Belsejében a szent keresztet ábrázoló régi freskók láthatók. A templomhoz Nagypéntek hajnalán zarándoklatot vezetnek, mely érinti a Szent Péter és a Szent Vid templomot is.
- A Nerežišćáról Paražnicára vezető út melletti Sutvar nevű helyen álló Szent Borbála templom a 11. században épült.
- A Velo brdo nevű magaslaton a 13. században épült a Szent Vid templom, melyből mára csak az alapfalak maradtak.
- A Postirára menő út mellett a jobb oldalon áll a kis Szent Rókus templom, ahova a szent ünnepén minden év augusztus 16-án zarándoklatot vezetnek.
- A településtől 500 méterre fekvő temetőben található a Keresztelő Szent János templom.
- A település polgári épületei közül említésre méltó a Gospodnetić család késő reneszánsz erődített udvarháza.
Oktatás
A település alapiskoláját 1868-ban alapították. A horvát nyelv oktatását 1885-ben vezették be. Az 1869/70-es tanévben 10 beíratott tanulója volt.
Jegyzetek
Források
- Postira község hivatalos oldala (horvátul)
- Postira turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A sziget információs portálja (horvátul)
