Banner János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Banner János
János Banner (1888-1971) archaeologist.jpg
Banner János arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.
Született 1888. március 6.
Székudvar
Elhunyt 1971. június 29. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ősrégész,
néprajzkutató,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Banner János témájú médiaállományokat.

Banner János (Székudvar, 1888. március 6.Budapest, 1971. június 29.) ősrégész, néprajztudós, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1957).

Kutatási területe: Tárgyi néprajz. Ősrégészeti kutatás-történet. Újabb kőkor, rézkor, bronzkor. Helyi régészeti és őskori művelődési korszakok monográfiái.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem történelem-földrajz szakán végzett. 1910-ben doktorált és egy évvel később (1911) középiskolai tanári oklevelet szerzett. Makón, a Csanád Vezér Reálgimnáziumban (a mai József Attila Gimnázium), majd Jászberényben volt gimnáziumi tanár 1911-ben. 1913-tól a Jászberényi Múzeum őre volt. Régészet-néprajz szakos végbizonyítványt kapott 1914-ben. 1913-1917 között gyakornokoskodott a kolozsvári Erdélyi Múzeum Régiségtárában. Itt lett szakképzett muzeológus. A szegedi főreáliskola tanára volt 1920-1923 között. 1922-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Magyarország tárgyi néprajza, kapcsolatban az ország demográfiájával, különös tekintettel az Alföldre és Délmagyarországra témakörben magántanárrá habilitálták. A szegedi Régiségtudományi tanszéken dolgozott 1924-1946-ig, 1937-1946 között ő volt a tanszékvezető. Dékán volt 19401941-ben. 1940-1944 között a Diákjóléti és Diákvédő Iroda elnöki tisztét is ő töltötte be. Szakmájából eredően gyakran tett rövid tanulmányutakat a közeli és a szomszédos országokban: Ausztria (1923, 1926, 1929), Németország (1929, 1937, 1958), Görögország (1933, 1934), Jugoszlávia (1933, 1935), Románia (1933), Olaszország (1934, 1935, 1937), Svájc (1937), Szovjetunió (1962). 1946-1967 között a Budapesti Tudományegyetem ősrégészeti tanszékének vezetője lett. 1968-ban vonult nyugdíjba.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alföldi ősrégészeti kutatások vezetőjeként mentette meg, ásta ki a fontos leletek százait. Az egyetem Régiségtudományi Intézetének régészeti anyagát eltároztatta. A Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből (19371944) s a Fontes Rerum Archaeologicarum (I., Bp., 1944) szerkesztője volt. Célja a tervszerű tájkutatás, a rendszeres régészeti ásató és feldolgozó munka. Ő volt az első, aki megszerkesztette és összeállította a magyar régészeti szakirodalom első, teljes bibliográfiáját. Megtervezte az Alföldi Régészeti Kataszteri Intézetet is, de ez a terve a második világháború miatt, csak később, az MTA Régészeti Intézeténél a Magyarország régészeti topográfiája című sorozatban válhatott valósággá. Elkészítette a rézkori péceli kultúra monográfiáját (1956). Idős kora ellenére is tovább ásatott. Szerkesztő bizottsági tagja volt a szegedi Délvidéki Szemle (19401944), a budapesti Dissertationes Archaeologicae (1958-1969), s a krakkói Acta Archaeologica Carpathica (19661968) című folyóiratoknak.

Tudományos tisztség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTA Régészeti Bizottsági tag (1936-1950; 1952-1961); elnök (1954-1955)
  • Union Int. des Sciences Prehistoriques et Protohistoriques állandó tanácsa tag; tiszteletbeli tag (1968)

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Néprajzi Társulat, alapító tag (1922), választmányi tag (1933-1935; 1955-1958)
  • Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, tag (1923-); választmányi tag (1927-1950); 1952-1958), tiszteletbeli tag (1958-)
  • Magyar Történelmi Társulat
  • Magyar Földrajzi Társulat
  • Dugonics Társaság (1923-); titkár (1926-1936); elnök (1940-1944)
  • Belgrádi Régészeti Társulat levelező tag (1933-)
  • Német Birodalmi Régészeti Intézet levelező tag (1935-)
  • Angol Prehistorikus Társulat levelező tag (1957-)
  • Német Régészeti Intézet rendes tag (1961-)
  • Antropologische Gesellschaft in Wien tiszteletbeli tag (1969)

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A békési magyarság népi építkezése (1911)
  • A szegedi halászbárka (1925)
  • Halászat a Fekete-Körös torkolatánál (1926)
  • Békési pásztorok élete a XVIII. században. (1929)
  • Adatok a XVIII. századbeli falusi élethez (1930)
  • Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig (Szeged, 1940)
  • A kőkori élet Békés megyében (Gyula, 1941)[1]
  • Das Tisza-Maros-Körös-Gebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit (Szeged, 1943)
  • Bibliographia Archaeologica Hungarica 17931943 (Szeged, 1944)
  • A Közép-Dunamedence régészeti bibliográfiája a legrégibb időktől a XI. századig. Jakabffy Imrével. (Budapest, 1945)
  • Die Péceler Kultur. Arch. Hung. 1957.
  • Die Ausgrabungen von L. Márton in Tószeg. Társszerzőkkel. Acta Arch. Hung. 1957.
  • The neolilithic settlement on the Kremenyák Hill at Csóka. Acta Arch. Hung. 1960.
  • A békési vár (castrum, castellum, palánk) földrajzi helye. Békési Élet, 1970.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyulai Dolgozatok.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 208. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  • László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra (1888-1971). Cumania 1. Archeologia - Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, 225-229.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, kiad. Mészáros Rezső. Banner János lásd 86-87. p.
  • Szabó Ferenc (szerk.): Banner János emlékezete. Békéscsaba–Szeged, 1989.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]