Banner János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Banner János
János Banner (1888-1971) archaeologist.jpg
Banner János arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.
Született 1888. március 6.
Székudvar
Elhunyt 1971. június 29. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ősrégész,
néprajzkutató,
egyetemi tanár

Banner János (Székudvar, 1888. március 6.Budapest, 1971. június 29.) ősrégész, néprajztudós, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1957).

Kutatási területe: Tárgyi néprajz. Ősrégészeti kutatás-történet. Újabb kőkor, rézkor, bronzkor. Helyi régészeti és őskori művelődési korszakok monográfiái.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem történelem-földrajz szakán végzett. 1910-ben doktorált és egy évvel később (1911) középiskolai tanári oklevelet szerzett. Makón, a Csanád Vezér Reálgimnáziumban (a mai József Attila Gimnázium), majd Jászberényben volt gimnáziumi tanár 1911-ben. 1913-tól a Jászberényi Múzeum őre volt. Régészet-néprajz szakos végbizonyítványt kapott 1914-ben. 1913-1917 között gyakornokoskodott a kolozsvári Erdélyi Múzeum Régiségtárában. Itt lett szakképzett muzeológus. A szegedi főreáliskola tanára volt 1920-1923 között. 1922-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Magyarország tárgyi néprajza, kapcsolatban az ország demográfiájával, különös tekintettel az Alföldre és Délmagyarországra témakörben magántanárrá habilitálták. A szegedi Régiségtudományi tanszéken dolgozott 1924-1946-ig, 1937-1946 között ő volt a tanszékvezető. Dékán volt 19401941-ben. 1940-1944 között a Diákjóléti és Diákvédő Iroda elnöki tisztét is ő töltötte be. Szakmájából eredően gyakran tett rövid tanulmányutakat a közeli és a szomszédos országokban: Ausztria (1923, 1926, 1929), Németország (1929, 1937, 1958), Görögország (1933, 1934), Jugoszlávia (1933, 1935), Románia (1933), Olaszország (1934, 1935, 1937), Svájc (1937), Szovjetunió (1962). 1946-1967 között a Budapesti Tudományegyetem ősrégészeti tanszékének vezetője lett. 1968-ban vonult nyugdíjba.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alföldi ősrégészeti kutatások vezetőjeként mentette meg, ásta ki a fontos leletek százait. Az egyetem Régiségtudományi Intézetének régészeti anyagát eltároztatta. A Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből (19371944) s a Fontes Rerum Archaeologicarum (I., Bp., 1944) szerkesztője volt. Célja a tervszerű tájkutatás, a rendszeres régészeti ásató és feldolgozó munka. Ő volt az első, aki megszerkesztette és összeállította a magyar régészeti szakirodalom első, teljes bibliográfiáját. Megtervezte az Alföldi Régészeti Kataszteri Intézetet is, de ez a terve a második világháború miatt, csak később, az MTA Régészeti Intézeténél a Magyarország régészeti topográfiája című sorozatban válhatott valósággá. Elkészítette a rézkori péceli kultúra monográfiáját (1956). Idős kora ellenére is tovább ásatott. Szerkesztő bizottsági tagja volt a szegedi Délvidéki Szemle (19401944), a budapesti Dissertationes Archaeologicae (1958-1969), s a krakkói Acta Archaeologica Carpathica (19661968) című folyóiratoknak.

Tudományos tisztség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTA Régészeti Bizottsági tag (1936-1950; 1952-1961); elnök (1954-1955)
  • Union Int. des Sciences Prehistoriques et Protohistoriques állandó tanácsa tag; tiszteletbeli tag (1968)

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Néprajzi Társulat, alapító tag (1922), választmányi tag (1933-1935; 1955-1958)
  • Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, tag (1923-); választmányi tag (1927-1950); 1952-1958), tiszteletbeli tag (1958-)
  • Magyar Történelmi Társulat
  • Magyar Földrajzi Társulat
  • Dugonics Társaság (1923-); titkár (1926-1936); elnök (1940-1944)
  • Belgrádi Régészeti Társulat levelező tag (1933-)
  • Német Birodalmi Régészeti Intézet levelező tag (1935-)
  • Angol Prehistorikus Társulat levelező tag (1957-)
  • Német Régészeti Intézet rendes tag (1961-)
  • Antropologische Gesellschaft in Wien tiszteletbeli tag (1969)

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A békési magyarság népi építkezése (1911)
  • A szegedi halászbárka (1925)
  • Halászat a Fekete-Körös torkolatánál (1926)
  • Békési pásztorok élete a XVIII. században. (1929)
  • Adatok a XVIII. századbeli falusi élethez (1930)
  • Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig (Szeged, 1940)
  • A kőkori élet Békés megyében (Gyula, 1941)[1]
  • Das Tisza-Maros-Körös-Gebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit (Szeged, 1943)
  • Bibliographia Archaeologica Hungarica 17931943 (Szeged, 1944)
  • A Közép-Dunamedence régészeti bibliográfiája a legrégibb időktől a XI. századig. Jakabffy Imrével. (Budapest, 1945)
  • Die Péceler Kultur. Arch. Hung. 1957.
  • Die Ausgrabungen von L. Márton in Tószeg. Társszerzőkkel. Acta Arch. Hung. 1957.
  • The neolilithic settlement on the Kremenyák Hill at Csóka. Acta Arch. Hung. 1960.
  • A békési vár (castrum, castellum, palánk) földrajzi helye. Békési Élet, 1970.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Banner János témájú médiaállományokat.
  1. Gyulai Dolgozatok.
  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 208. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  • László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra (1888-1971). Cumania 1. Archeologia - Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, 225-229.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, kiad. Mészáros Rezső. Banner János lásd 86-87. p.
  • Szabó Ferenc (szerk.): Banner János emlékezete. Békéscsaba–Szeged, 1989.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]