Böckh Hugó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Böckh Hugó
Született 1874. június 15.
Budapest
Elhunyt 1931. december 6. (57 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus,
főbányatanácsos,
főiskolai tanár

Böckh Hugó, nagysuri (1874. június 15.1931. december 6.) geológus, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola professzora, az alkalmazott földtan kiváló művelője, főbányatanácsos, helyettes államtitkár, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, az MTA levelező tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat és e társulat Hidrológiai Szakosztályának tiszteleti tagja.

Apja Böckh János geológus volt, apósa Kresz Géza orvos.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten 1898-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Münchenben folytatta tanulmányait, ahol doktorált 1899-ben Nagy-Maros környékének földtani viszonyai című disszertációjával.

Oktatói munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896 és 1898 között a budapesti műegyetem Ásvány és Földtani Tanszéken tanársegéd volt. 1899-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola nyilvános, rendkívüli tanára, ahol ásványtant, őslénytant, földtant és telepismereteket oktatott. 1910-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki. 1910-ben főbányatanácsos lett. Az Akadémián 1914-ig végzett oktatási tevékenységet.

Gyakorlati tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-ben a Pénzügyminisztériumba került, miniszteri tanácsosi rangban a bányászati kutatásokat irányította. 1918 és 1921 között az állami monopóliumok és kutatások igazgatói teendőit látta el. Az állami szolgálatból kilépve egy angliai olajtársasággal megalapította a Hungarian Oil Syndicate Ltd nevű vállalkozást a hazai kőolajkutatások meggyorsítása érdekében. 1923-ban az Anglo-Persian Oil Company geológiai tanácsadója lett. 1926 és 1928 között sikeres kőolajkutatásokat irányított Perzsiában, Venezuela és Kolumbia területén, valamint Guetemalában és Trinidadban. 1928 és 1929-ben az albániai és Perzsiai kőolajkutatásokat vezette. 1929-ben tért vissza Magyarországra. Itthon helyettes államtitkári rangban a Magyar Földtani Intézet igazgatói teendőit látta el. Állami megbízás alapján a magyarországi kőolaj és földgáz kutatások irányítója volt. 1909-ben Lóczy Lajossal és Papp Károllyal közösen feltárta Erdély területén s kissármási nagy kiterjedésű földgáz telepeket. Nyitra vármegye területén 1915-ben az egbelli, míg 1918-ban Horvátországban a bujavicai földgáz lelőhelyeket tárta fel. Az Alföldön 1918-ban kezdte el a kutatásokat, a világon elsőként sikerrel alkalmazta a kőolajkutatásban az Eötvös Loránd által kifejlesztett torziós ingát. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1930-tól a Szt. István akadémia rendes, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja.

Szakirodalmi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geológia. I-II. Főiskolai tankönyv. 1904.
  • Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. 1911.
  • Brachyantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. 1917. (németül is)
  • Mining and stone industry in Hungary. (Lázár Zoltánnal és Papp Simonnal. 1920.
  • Contribution to the stratigraphy and tectonics of the Iranian Ranges. London. 1929.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Böckh Hugó témájú médiaállományokat.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. I.kötet. Budapest. 2003.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]