Atyina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atyina
Voćin in winter 2009 (1).JPG
Atyina télen
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Verőce-Drávamente
Jogállás falu
Polgármester Viktor Andrejević
Irányítószám 33522
Körzethívószám (+385) 033
Népesség
Teljes népesség 2421 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Atyina (Horvátország)
Atyina
Atyina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 33′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 33′ 00″

Atyina (horvátul Voćin) faluközösség központja Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlatinától 21 km-re délnyugatra, Verőcétől 35 km-re délkeletre a Papuk-hegység lábánál fekszik. A faluközösséghez tartozó falvak: Voćin, Bokane, Ćeralije, Novo Kusonje, Donje Kusonje, Gornje Kusonje, Dobrić, Đuričić, Gornji Meljani, Hum, Hum Varoš, Kometnik-Jorgići, Kometnik-Zubići, Kuzma, Lisičine, Macute, Mačkovac, Popavac, Rijenci, Sekulinci és Smude.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a 12. században Othyna néven említik először. A település nevezetessége a határában a Papuk-hegységben álló Atyina várának romja. A vár 1311-ben már állott, valószínűleg a török harcokban pusztult el. Ferences és klarissza kolostorát a 15. században Újlaki Miklós lányai, Katalin és Fruzsina építtették. [1] Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma 1494-ben épült. Az ígéretes fejlődést a török hódítás törte derékba, mely során a templom és kolostorok elpusztultak. A templomot a 18. században építették újjá, és amióta a lourdes-i szűzanya szobra ide került nevezetes zarándokhely lett.

Az 1543-ban török kézre került település[2] 1775-ben Erdődy-birtok lett, később a Jankovicsok birtoka, majd a 19. század végén a Guttmanoké. A 19. században jelentős gazdasági fellendülés következett be, üveggyár és vasút épült, mely Atyinát a közeli Cačincivel kötötte össze. A központban tüdőbetegek részére szanatóriumot építettek. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Szlatinai járásához tartozott.

A második világháborúban a templomot ismét lerombolták és csak 1973-ban épült újjá a burgenlandi horvátok segítségével. 1991. december 14-én a szerbek a templomot és a házak többségét teljesen lerombolták és 45 lakost öltek meg. Ekkor a környékbeli települések is hasonló sorsra jutottak. Ma főként a faipar a mezőgazdasági termelés és szarvasmarha tenyésztés ad az ittenieknek megélhetést. A faluközösségnek 4200, a falunak magának 1600 horvát lakosa van.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atyina várának tekintélyes romjai a Papuk-hegységben.
  • A lisičinei arborétum Európa egyik legnagyobb arborétuma.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága: Az Újlakiak példája. Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 377–418. o.
  2. Varga Szabolcs: Zrínyi Miklós. A szigetvári hős. In.: Rubicon. 2014/2. sz., 7. p., ISSN 0865-6347