Rušani
| Rušani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Gradina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33411 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 373 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 104 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 17″, k. h. 17° 31′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 17″, k. h. 17° 31′ 55″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rušani falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Gradinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőce központjától légvonalban 13, közúton 18 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Gradina és Újgrác között fekszik.
Története[szerkesztés]
1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól. Ez a terület majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő családok között osztja fel. Rušanira katolikus horvát családok települtek, akik már a 18. században felépítették templomukat. Ez a templom a korabeli térkép szerint nem a mai kápolna helyén, hanem északabbra, a Detkovacra vezető út kereszteződésében, a mai iskola épületének közelében állt.
A falut az első katonai felmérés térképén „Dorf Russani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Russani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Russane” néven 111 házzal, 760 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 609, 1910-ben 677 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 94%-a horvát, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben 573 főnyi lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 477 lakosa volt. Ma a faluban kápolna, két bolt, vadászház, tűzoltószerház és temető található. A lakosság nagy része idősebb korosztályhoz tartozik. A fiatalok nagy része munkát keresve elköltözött.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 609 | 609 | 579 | 596 | 610 | 677 | 716 | 851 | 949 | 940 | 873 | 735 | 638 | 573 | 534 | 477 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu Sarlós Boldogasszony kápolnáját 1971-ben építették. Korábban egy 1964-ben lakóházból átalakított kápolnában voltak az istentiszteletek.
Gazdaság[szerkesztés]
A legtöbb falubeli mezőgazdasággal foglalkozik. Fő termények a mogyoró, a napraforgó, a kukorica és a búza.
Kultúra[szerkesztés]
2018. január 18-án Rušaniban múzeum nyílt, amelyben a település kulturális emlékeit is kiállították.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a gradinai elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK „Napredak” Rušani labdarúgóklubot 1954-ben alapították. A megyei 2.liga nyugati csoportjában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 568. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 68. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Matea Čubelić: Hungarizmusok a rušaniak beszédében (szakdolgozat)
