Hum (Atyina)
| Hum | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 62 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 142 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′ 19″, k. h. 17° 32′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 19″, k. h. 17° 32′ 02″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hum (1910-től 1971-ig Hum Voćinski) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 20, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak mentén, a Szalatnokról Daruvárra menő főúttól délre fekszik.
Története[szerkesztés]
Josip Buturac szerint a középkori Hum falu nem itt, hanem a mai Humváros helyén volt.[2] Dénes József a középkori Rosonc várát a Hum területén légifelvétel alapján beazonosított sáncokkal hozza összefüggésbe.[3] Ez alapján a vár melletti Rosonc nevű falu lett volna a mai Hum helyén, ezt azonban más forrás nem erősíti meg.
A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Hum” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Hum” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Hum” néven Humvárossal együtt 42 házzal, 18 katolikus és 231 ortodox vallású lakossal szerepel.[5]
A 19. században az akkori birtokos Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar anyanyelvű lakosságot telepített be. 1857-ben 142, 1910-ben 684 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a szerb, 26%-a magyar, 16%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a magyar lakosságot, helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 52%-a szerb, 34%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 90 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 342 | 372 | 356 | 499 | 615 | 684 | 651 | 712 | 443 | 468 | 397 | 371 | 271 | 243 | 98 | 90 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu közepén álló, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya 1900-ban épült. 1966-ban megújították.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Dénes József naplója – Rosonc
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 256. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 65. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
