Macute (Atyina)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Macute
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségAtyina
Jogállásfalu
Irányítószám33522
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség19 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 37′ 30″
SablonWikidataSegítség

Macute falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 29, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re keletre, a Papuk-hegység területén, a Voćinski-patak és két mellékvize, a Milošovac és Martinac-patakok által közrefogott területen fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján Macute területe már a kőkorszak óta lakott volt. A község területén az emberi élet legősibb nyomai itt találhatók. A Bokanéról Macutéra vezető út déli oldalán, Bokanétól mintegy egy kilométerre nyugatra három, mezőgazdasági művelés alatt álló domb magasodik. Ezen a helyen a szántások során már régóta kerámia töredékek, megmunkált kövek, kőszerszámok kerültek elő. A leleteket a szakemberek a Sopot kultúra utolsó időszakára, az i. e. 2600 és 2400 közötti időre keltezték.[2]

A település valószínűleg a 17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Maczute” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Maczute” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Maczute” néven 78 házzal, 1 katolikus és 439 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]

1857-ben 374, 1910-ben 618 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 63%-a szerb, 16%-a horvát, 13%-a magyar, 6%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1991-ben lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. A lakosság elmenekült. 2011-ben 33 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
374 393 355 461 530 618 604 651 428 461 438 330 303 286 79 33

Nevezetességei[szerkesztés]

A Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[7] 1714-ben épült. Egyhajós épület a főhomlokzat elé épített harangtoronnyal. 1942-ben a pravoszláv karácsony ünnepére az usztasák felgyújtották. A háború után a helyi lakosság a tetőcserepet a saját házainak befedésére használta fel. Ma a templom használaton kívül az enyészetnek kitéve áll az Atyináról Szentmiklósra vezető út mentén.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]