Radosavci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radosavci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzalatnok
Jogállásfalu
Irányítószám33520
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség86 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 42′ 13″, k. h. 17° 37′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 13″, k. h. 17° 37′ 57″
SablonWikidataSegítség

Radosavci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 24, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi lejtőin, a Szalatnokot Daruvárral összekötő 34-es számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu középkori létezésének nincs nyoma, azonban megjegyzendő, hogy Engel Pál Radosavci közelébe helyezi az 1508-ban „Rosonc castellum” néven említett Rosonc várát. Csánki Dezső Körös megye leírásában a várat a Csagyavica-patak völgyébe helyezi.[2] A korabeli források szerint a vár az atyinai uradalom területén állt. 1463-ban említik először a Gariak birtokaként, 1508-ban pedig már castellumként szerepel a Batthyány család birtokában. Dénes József a várat az Atyina melletti Vočinski Hum területén légifelvétel alapján beazonosított sáncokkal hozza összefüggésbe.[3] Gjuro Szabo horvát történész valószínűsíti, hogy Rosonc azonos a népnyelvben Ružicának nevezett Orahovica (magyarul Raholca) várával.[4] Fentiek alapján Radosavci azonossága a középkori Rosonccal nem valószínű.

A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a 17. században Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Radosovcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Radoszavcze” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Radossavcze” néven 10 házzal, 51 katolikus vallású lakossal szerepel.[6] Az Osztrák-Magyar Monarchia idején nagyszámú német lakosságot telepítettek ide. Első iskolája 1887-ben nyílt meg és egy ideig német nyelvű magániskola is működött a faluban.

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 129, 1910-ben 203 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a német, 18%-a magyar, 5%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a német lakosságot. Helyükre a háború után horvátok települtek be. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 99 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
129 128 125 170 184 203 240 237 211 170 182 124 112 114 111 99

Nevezetességei[szerkesztés]

Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya a falu közepén a főutca északnyugati oldalán áll. Szent Mihály képét 1984-ben Viktor Libl festette a régi kép helyett, mert az ekkor már nem volt meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]